A minőségi kéményes vízmelegítők sajátosságai

Általánosan elfogadott vélemény volt a 80-as években, hogy egy terméket - amíg lehet és gazdaságilag megéri - meg kell javíttatni. Hol volt akkor még a globalizáció és a fogyasztói társadalom szelleme? Ma már a háztartási berendezések egyre nagyobb kínálatban és jóval olcsóbban kaphatók, mint korábban. Bizonyos szemszögből nézve ez örvendetes, főleg a mai, nehezebb gazdasági helyzetben, amikor sok helyen komoly gondot jelent a mindennapi megélhetés. Azonban bizonyára több ember megtapasztalta már, hogy nem mindig az olcsó az olcsó…

Miért jobb a minőségi termék?

A lakosság használati melegvíz szükségleteinek ellátására alkalmas átfolyós rendszerű vízmelegítők tulajdonképpen háztartási „gépek”, de még mindig úgynevezett tartós fogyasztási termékek, azaz az elvárható élettartamuk 15-20 év. A tervezett életciklus persze ma már nem mindig ilyen hosszú, de egy átgondolt szerkezeti kialakítással, az alkalmazott minőségi anyagokkal, megfelelő odafigyeléssel, illetve szakszerűen elvégzett időszakos karbantartással nem lehetetlen ezt az életciklust elérni.

Ezek a berendezések lakásokban használt, mégsem szokványos háztartási eszközök: gázhálózatra kötve égéstermék elvezető elemekhez csatlakoznak, így rendszerben működnek. Könnyű kiszámolni, hogy a fenti kötelezettségeknek a fajlagos költségei a vízmelegítő árához képest jóval magasabbak, mint egy fali készülékkel kialakított központi fűtési rendszer esetén. Ezért tehát egy minőségi átfolyós vízmelegítőtől ma is elvárható a hosszú élettartam, így nem biztos, hogy célravezető a „ha elromlik, majd veszünk helyette egy másikat” szemlélet.
A korábban gyártott készülékek helyett lehet még találni működési módban azonos, paraméterekben hozzávetőlegesen megfelelő terméket, de ez nem mindig van összhangban a fogyasztói igényekkel, illetve elvárásokkal. A végfelhasználó számára manapság a tetszetős külső, az elvárt paraméterek biztosítása, valamint az elérhető ár a legfontosabb szempont. Fogalma sincs viszont arról, hogy mi van a burkolat alatt, milyen az alkatrész-ellátottság vagy esetleg mennyibe kerül egy „mozgó, kopó” alkatrész cseréje, amely a normál használat következménye. Itt (is) nagyon fontos a szakember tanácsa, tapasztalata.

Mi is van a burkolat alatt?

Az átfolyós rendszerű vízmelegítők zöme még ma is őrlángos, nyílt égésterű, kézenfekvő tehát, hogy ezt a típust vesszük alaposabb „vizsgálat” alá. A hőcserélő (vagy kazántest), illetve az égéstermék elvezető rendszer (jelen esetben a gravitációs kémény) között a huzatmegszakító (más néven deflektor) teremt kapcsolatot. Feladata a keletkező égéstermék biztonságos eltávolítása, illetve a kémény-kazántest közötti kapcsolat biztosítása, így az elvárt minőség tekintetében elsősorban az égéstermék kondenzációjának következtében fellépő, károsodást okozó hatásokkal szembeni ellenállást fontos kiemelni.
Minden nyílt égésterű hőtermelőt kötelező égéstermék visszaáramlás elleni védelemmel ellátni, ez alól az átfolyós vízmelegítő sem jelent kivételt. Típustól függ, de általában 90-110 °C-ra kalibrált határolók töltik be ezt a védelmet.
A gázüzemű hőtermelőkhöz hasonlóan az átfolyós rendszerű vízmelegítők esetén is a készülék „lelke” a hőcserélő (kazántest). Ez az alkatrész természetesen rézből készül, köpenyes kialakítással. Tartósságát a rézlemez vastagsága, az esetleges kazántest bevonat, hosszú élettartamát a gyártási minőség, illetve a hőcserélő konstrukció biztosítja, és a csatlakozó csővezetékek nem megfelelő anyaga, a kielégítő korrózióvédelem hiánya gátolja. Azonban talán ez az egyetlen olyan elem, amely hiba esetén mérlegelésre (alkatrészcsere vagy új vízmelegítő) készteti a fogyasztót.
Az atmoszférikus nemesacél égő szinte „elnyűhetetlen” a fúvókatartóval együtt, de a hőcserélőn kívül van még két fontos fődarab: a gáz, illetve a vízarmatúra. A gázarmatúra szűrővel védett, az őrlángos modelleknél alapvetően tisztán mechanikus elven működő alkatrész. Nagyon fontos eleme azonban a termomágnes: a jó minőségű termomágnes akár a teljes élettartam alatt képes megbízhatóan, a funkciójának megfelelően működni. A gázarmatúra szétszedhető, egyes alkotóelemei pedig általában külön rendelhetők, így a teljes elem csak akkor cserélendő, ha egy tömszelence folyás következtében bekövetkező erőteljes vízkövesedés miatt a javítás gazdaságosan már nem végezhető el (ez persze ismételten felveti a teljes készülékcsere szükségességét). Hasznos az is, ha a gázarmatúra masszív komponenst képez a hátfalra erősített készülék-konzolon, így a teljes berendezés merev egysége következtében nem a gázcsonknak kell az egész készüléket tartania.
Prémium minőségű átfolyós vízmelegítő esetén teljesen természetes, hogy a vízarmatúra kizárólag cinkkiválás mentes bronzból készül. Mindez azért fontos, mert így – a hőcserélő mellett – a vízarmatúra is hosszú élettartamot biztosít, nem kell az égő hőterheléséből, illetve a víznyomás változásából adódó deformáló tényezőkkel számolni. Az armatúra bizonyos részegységei (tömszelence, membrán, vízmennyiség szabályozó és beállító orsó, szűrő, venturi stb) külön is rendelhetők, ezek költsége azonban általában elhanyagolható. Nem szabad megfeledkezni a termoáramkörről sem, amelynek központi eleme a termoelem: itt sem lehetetlen egy 10 év feletti, átlagos élettartam.

Őrlángos, elemes vagy generátoros?

Igazából ezt döntse el mindenki maga, mivel az összes típus mellett szól érv, illetve ellenérv. Ráadásul a telepítési, üzemeltetési lehetőségek is jelentősen differenciálhatják az alkalmazhatóságot.
Az őrlángos készülékek tagadhatatlan előnye egyszerűségükben rejlik. Nincs bennük elektromos egység, a jó minőségű termoáramkör pedig a termomágnessel együtt hosszú élettartamot garantál. Ráadásul az állandó őrláng – különösen gyűjtőkémények esetén – nagyon jól „karbantartja” a huzatot. De ennek persze ára is van: csak az őrláng, éves szinten több ezer forintot jelent!
Erre jelenthet jó alternatívát az elemes vagy generátoros gyújtású készülék, de itt már számolni kell egy újabb fődarabbal, a központi gyújtóegységgel. Ezeknél a típusoknál a gázarmatúra alapvetően mágnestekercsekkel rendelkezik, így bővül a hibalehetőségek száma, azonban az állandó őrláng mellőzésével jelentősen kevesebb az éves gázfogyasztás. Jó minőségű az a gyújtóegység, amelynek az elektronikája a párának ellenáll, illetve ahol a gyújtási ciklusok száma hosszú periódusra van megtervezve, így nem fordulhat elő az, hogy az őrláng hiányából megtakarított összeget a gyújtóegység cseréjére kell fordítani, kb. 4-5 év után.
Csak az elemes gyújtású átfolyós vízmelegítők fontos, de nem olyan költséges eleme még a mikrokapcsoló. Ez az alkatrész érzékeli a tömszelence mozgását, ezen keresztül kap a készülék – a mikrokapcsoló útján – indítójelet a gyújtásra. Működése nem bonyolult, élettartamát azonban az átgondolt tervezés, illetve a készüléken belüli elhelyezés alapvetően befolyásolja (védelem a nedvesség lecsapódása, valamint a tömszelence folyása miatti beázás ellen).
A generátoros vízmelegítőknél az áramlás érzékelését és a működési folyamatok ellátását a kazántest előtt, a készülék vízkörébe épített generátor látja el. Ez az alkatrész akkor megbízható, ha védve van a működést befolyásoló letapadások, illetve lerakódások ellen, és kellő szilárdsága van a magasabb hálózati víznyomással szemben is.