Kérdések és válaszok az ErP rendelet kapcsán

Az Energiahatékonysági rendeletek magyarországi bevezetése nem a most fókusztémában álló 813/2013/EU (2013. augusztus 2.) a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyiségfűtő berendezések és a kombinált fűtőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló rendelettel kezdődött. Ezt megelőzően mind a hagyományos izzók, a hagyományos mosógépek, a hagyományos TV készülékek, a hagyományos hűtőszekrények és az egyedi (helyiség) hűtőberendezések (rossz szóhasználattal a split-klímák) már átestek ezen a szabályozáson, és mindenki számára egyértelmű és világos volt ennek szükségszerűsége. Ha bemegyünk egy üzletbe, ma már olyan berendezéseket keres a szemünk, ahol az energiacímke egy alacsony fogyasztású készüléket mutat.

Leegyszerűsítve, a központi fűtőkészülékek a soron következő lépés, és most ez okozza a legnagyobb érdeklődést mind a felhasználók, mind a gyártók, forgalmazók körében. A gyártók már 2013. augusztusától ismerik a rendelet tartalmát és valójában ezt a dátumot megelőzte a 2009. évi ecoDesign (energiacímkézéssel összefüggő) irányelv, ahol már előre volt vetítve az út. Ez az út az energiatakarékos, a rendelkezésre álló primer energiát – esetünkben a földgáz – a lehető legjobb hatásfokkal hasznosító kondenzációs technika. Már most – a türelmi időszakot megelőzve – látható, hogy a gyártók kínálatában a hagyományos készülékek kivezetésre kerültek, és helyükre megjelentek a kiváltó kondenzációs készülékek. Fontos megemlíteni, hogy a 65/2011. (IV. 15.) Kormányrendelettel, a korábban már ismert 2015. szeptember 26-ai dátum, egy türelmi idővel 2016. július 1-ig eltolásra került. Ez az engedmény csak és kizárólag az egyetemes szolgáltatásra jogosultakat (megint leegyszerűsítve a „rezsicsökkentetteket”) érinti.

Hogyan tervezzenek a tervezők és milyen megoldási lehetőségei vannak a felhasználóknak, ha új berendezés vásárlásán, a régi cseréjén, vagy csak egy komolyabb javításon gondolkoznak?

A szakági tervezőknek is a rendelet értelmében kell az Elosztói engedélyeshez benyújtaniuk a tervköteles eljárásban létesí­tendő gázfelhasználó berendezésről szóló tervdokumentációt, és nyilatkozniuk arról, hogy az ErP rendeletek értelmében, annak határidejeit figyelembe véve készítették el a tervet.

A felhasználók közül főleg az egyetemes szolgáltatásra jogosultak esetében kell vizsgálni a helyzetet, hiszen a lakosság érintetett a leginkább ebben a kérdésben. Ennek oka, hogy olyan mértékben használódott már el a gázkészülék park Magyarországon, hogy több százezer készüléknek az azonnali cseréje is indokolt, nem csak energiahatékonysági kérdések, hanem műszaki kérdések miatt is. A Rendelet alapjaiban a forgalomba hozatalt tiltja meg. Ami a határnap előtt forgalomba lett hozva (pl. a kereskedő raktárában vagy a felhasználó lakásán dobozban van), azt nem érinti a rendelet. Viszont a 65/2011. (IV. 15.) Kormányrendelet az üzembehelyezést is kiköti a nem ErP-s készülékek esetén, ami azt jelenti, hogy az előbb említett – már forgalombahozott – készülékeket a türelmi idő végéig át kell adni, üzembe kell helyezni! Ez szigorúbb előírás, mint más EU Tagországokban, de enyhébb, mint ha 2015. szeptember 26-tól minden készülékre ez a szabály vonatkozna. Hangsúlyozni kell itt is, hogy ez az engedmény csak az egyetemes szolgáltatásra jogosultak esetén áll fenn!

Le kell szögezni, a jog ebben az esetben sem hatályos visszafelé. Magyarul, nem kell a rendelet hatására a gázkészüléket kötelezően kicserélni. Ha viszont javíthatatlanul tönkrement vagy a felhasználó tudatosan energiahatékonyabb fűtési megoldásban gondolkodik, akkor már csak a rendeletben foglalt szezonális hatásfok követelményeket kielégítő készülékeket lehet felszereltetni.

Vajon mi várható a háromnegyed éves haladék letelte után?

2016 nyarán letelik a türelmi idő és már csak mind a forgalomba hozatalban, mind a felszerelésben csak a rendeletnek megfelelő készülékek jöhetnek szóba. A nem megfelelő készülékek sajnos okafogyottá válnak. Meg kell jegyezni, hogy a rendelet foglalkozik kivételekkel is, ami a gyűjtőkémények esete. Mivel ebben a kérdésben még nagyon sok a nyitott kapu, pl. technológiai-műszaki lehetőség az átépítésre, módosításra, valamint a kivételekre forgalomba hozható készülékek 2018. szeptember 26-ig, a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó új rendelet életbelépéséig fennmaradnak, nem lehet egyértelmű nyilatkozatot tenni.

Mi lesz, ha a raktárakban még akkor is jelentős számú eladatlan készülék marad?

A kereskedők, gyártók igyekeztek úgy menedzselni a készleteiket, hogy a 2016. tavaszi időszakban, azaz a fűtési idény végéig fogyjon el a beraktározott mennyiség, hogy ne okozzon problémát egy esetleges dömping-áron kihelyezett mennyiség a piacon, illetve a felhasználók fogyasztói szokásának megváltozása – azaz már csak energiahatékony készülékeket keressenek – találkozhasson a kínálattal. Szakmai információk alapján nem prognosztizálunk megmaradó, zavart okozó mennyiségű készleteket.

Pontosan milyen készülékek forgalmazását tiltja meg az ERP rendelet?

Egy új fogalom kerül be a köztudatba, az pedig a szezonális hatásfok. Ennek a mérőszámnak vagy jellemzőinek van egy nagyon fontos ismérve. Korábban a kémiai úton előállított energia (égés) hatékonysága a tüzelőberendezésekben a fűtőértékre lett meghatározva. A fűtőérték olyan mértékegység, ahol ennek értékét úgy kell értelmezni, hogy az égéstermékben, az égés során keletkezett vízgőz (H2O) légnemű (gőz) halmazállapotban van, és az égéstermék-elvezető berendezésen (kémény) veszteségként távozik. Ebből fakadóan alakult ki a kondenzációs készülékek 100% feletti hatásfok értéke, mert – ahogy a neve is mutatja – a vízgőz lekondenzálásával kinyerhető energia hozzáadódott. Az új hatásfok számítási módszerben új bázisra helyezik a számítást, és fűtőérték helyett az égéshő lesz a vonatkozási alap. Így minden kémiai úton (égés) energiát előállító berendezés hatásfoka, illetve szezonális hatásfoka 100% alatti érték lesz. Csak a hőszivattyúknál lesz 100% feletti hatásfok érték, ahol a létrehozott energiamennyiség tartalmaz regeneratív energiahányadot is.

A rendelet azon készülékek forgalomba hozatalát tiltja meg, ami ennek a szezonális hatásfok követelménynek nem felel meg. Honnan lehet ezt tudni, hogy megfelel-e vagy sem? A felhasználónak nem kell számokat megjegyeznie, számára vezették be az energiacímkét, az energiahatékonysági osztályba sorolást. A minimális szezonális hatásfok követelmény a 86%, ami a besorolás szerint a „B” energiahatékonysági osztályt jelöli. A legtöbb kondenzációs készülék „A” osztályú. Összehasonlításképpen a hagyományos, régi, kéménybe kötött, gravitációs levegőellátású gázkészülékek energiahatékonysági osztálya „C”, vagy rosszabb.

Mi lesz a konvektorokkal?

A helyiségfűtő berendezések, konvektorok energiahatékonysági rendelete 2018 évben érkezik. A keretfeltételek kidolgozása gőzerővel folyik, mert az EU más területein is, de Magyarországon nagyon nagy darabszámban van konvektorokkal fűtött lakóingatlan.

A későbbiekben nagy számban beszerelt kondenzációs kazánok égéstermékének kicsapódó, erősen savas melléktermékét a csatornába vezetik. Nem fog-e ott ez problémákat okozni?

Ha minden hőtermelő berendezés kondenzációs lesz, és ebből adódóan a keletkezett kondenzátum a közcsatornába kerül, akkor feltétlenül a szennyvíztisztítási technológiát hozzá kell igazítani a megváltozott kémhatás miatt, vagy pedig lokálisan, közvetlenül a keletkezés helyén kell a kezelést (semlegesítést) megoldani. A hatályos előírások a 70 kW feletti teljesítmény esetén keletkező kondenzátum mennyiségéhez írnak elő konzultációt a közműszolgáltatóval. Ha az energiahatékonysági törekvések intenzitása azt jelentené, hogy ez a téma aktuálissá vált, akkor tartanánk ott, ahol más európai országok már évek óta vannak. Több tagállamban már a 2000-s évek óta az új ingatlanokban csak kondenzációs készülékeket lehet felszerelni.

Mi lesz a már nem forgalmazott készülékek alkatrész-utánpótlásával?

A gyártók szabad akaratukból meghatározhatják, hogy a kötelező alkatrészellátást követően meddig tartják fenn az ellátást. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy adott készülék kivezetését követően 15 évig lehet még pótalkatrészt kapni, de találkozunk 20 éves ellátottsági mutatókkal is. A technikai fejlődés ma már azt mutatja, hogy az energiahordozók liberalizációja folytán lehet, hogy most gázzal, jövőre elektromos árammal, holnapután hybrid rendszerekkel fogjuk a hőenergiát előállítani. A mai kor készülékei nem az „örökkévalóságnak” készülnek. Ez egyrészt az előbbi gondolatmenet miatt jó, másrészt a fogyasztó szempontjából kedvezőtlen, mert javítani, cserélni kell.

Hogyan alakulnak a javítási lehetőségek, nem fognak-e javításnak álcázni készülékcseréket?

Amennyiben jogkövető magatartást tételezünk fel mind a fogyasztó, mind az iparos részéről, akkor nem, különben fenn áll ennek is a lehetősége. Bizonyos technikai módosítások gátolják az ilyen beavatkozásokat és a Kéményseprők által használt vonalkódos matrica is visszatartó erő lehet. Hogy mit nevezünk nagyjavításnak, az viszont egy érdekes kérdés! Ha mindent kicserélünk, csak a készülék burkolata marad meg, akkor felmerül a kérdés, hogy van-e értelme ennek, és nem drágább-e, mint egy új készülék felszerelése? Mindenesetben nem csak a beruházást, mint költséget kell mérlegelni, hanem a működtetési költségek alakulását is. Fontos, hogy a beruházást a teljes életciklusra vetítsük, mert ami ma drága, az holnap sokat takarít meg, és fordítva.    ?