Ha a tönk magasra nyúlik a talajszint fölé, a kiemelésig érdemes megtartani, mert a gyökerek elvágásakor jó hasznát vehetjük majd a nagyobb nyomatékkarnak. A kiemelést jelentősen megkönnyíthetjük, ha a tönkbe egy-két nagyobb átmérőjű lyukat fúrunk a feszítővas(ak)nak. E célra a régi kerepes mellfurdancs is megfelel. A lyuk mindegyike legalább 10 cm mély legyen, de jobb, ha még hosszabb, mert nem tudjuk, hogy a fa gyökerei milyen mélyen hatoltak a talajba. A lyukak ugyanis a tönk meglazításához igen jó szolgálatot tesznek.
Ezt követően a csákányé, lapáté és ásóé a főszerep, mivel a fatönk körül el kell távolítanunk a talajt, hogy feltárhassuk az oldalgyökereit. A talaj fellazításához csákányt használjunk, mert a felszínközeli gyökerek miatt az ásóval csak kínlódnánk. A csákánnyal még a gyökerek között is jól fellazíthatjuk a földet, a vékonyabb gyökereket pedig munka közben el is szaggathatjuk. Munka közben a csákány lapos és hegyes végét felváltva használjuk, az adottságokhoz igazodva.
Miután a tönköt körbeárkoltuk, s feltűnnek a testesebb oldalgyökerek, ezeket folyamatosan vágjuk le a főgyökérről. Ám a vastagabbak átvágásához még véletlenül se használjunk láncfűrészt, mert vágáskor a láncszemek közé kerülő föld komoly károkat okoz ebben a drága szerszámban. Helyette inkább vállaljuk a nehezebb fizikai munkát, s kis fejszével egymás után vágjuk el a vastagabb gyökereket. A vékonyabbakat, amelyekhez nehéz hozzáférni, előbb fejsze élével szabdaljuk be, majd vastagabb huzallal aláfogva próbáljuk elszakítani. A vékonyabb drótkötelek erre jól megfelelnek, különösen, ha végüket a markunkba szorítható nyél köré erősítjük. Így nagyobb erőkifejtés mellett sem sérti fel a tenyerünket, és egy hirtelen rántással könnyedén eltépi az elvékonyított gyökereket.
Ha már szinte az összes oldalgyökeret elvágtuk, akkor a tönkbe fúrt lyukba üssünk erős feszítővasat, és a tuskót oldalra mozgatással igyekezzünk kilazítani a helyéből. A lazítást addig folytassuk, amíg a tönköt már könnyedén kiemelhetjük, vagy oldalra kihúzhatjuk a földből. Közben esetleg mélyebbre kell csákányoznunk, ásnunk közvetlenül mellette, hogy a gyökértörzset kiszabadítsuk az őt körülölelő föld szorításából. Amint a törzset kiemeltük a helyéről, a gödröt temessük be, döngölővel tömörítsük a talajt, és felszínét elsimítva vessük be fűmaggal. A lágyan földbe nyomott magokból rendszeres öntözés mellett hamar kiserken a fű, s nyár végére az öreg fa helyét már dús gyep fedheti.
Farönk kiemelése
A fák állva halnak meg, és ilyenkor nincs mit tenni velük, ki kell vágni. Lánc fűrésszel ez ma már nem jelent problémát. Két oldalról, kis szintkülönbséggel ék alakban befűrészelve, esetleg két hosszú kötéllel meghúzva, recsegve-ropogva bármelyiket gyorsan a földre kényszeríthetjük. A valamikor oly kellemes árnyékot adó ágkorona szintén könnyen megadja magát a láncfűrésznek, és az öreg fának így csak a rönkje marad a földben. Esetenként használhatjuk virágtartóként, vagy asztallábként is jó szolgálatot tehet még, ám ha így csonkán már útban lenne, akkor bizony jobb, ha a rönköt kiemeljük a földből. Ez általában elég fogós, nehéz feladat, de nem lehetetlen, különösen akkor, ha megszívleljük az alábbi tanácsokat.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Fadöntési egyszeregy
A kiszáradt, vagy pusztulófélben lévő, esetleg veszélyessé vált fák kidöntésének egyik legjellemzőbb időszaka a február. Ezúttal néhány apró, ám annál lényegesebb ötlettel szeretnénk olvasóinkat...
Rönkhasító otthoni használatra, ha kevés a fejsze
Az idei téli tüzelőt mindenkinek nehezebb volt beszerezni, és ha sikerült is hozzájutni a szükséges mennyiségű tűzifához, azt jó eséllyel nem hasábfa formában, hanem nagyobb rönkök, illetve...