Fűnyírók benzinmotorral

Rögtön vegyük számba, hogy amikor a legideálisabb gépet szeretnénk kiválasztani, mi szól a benzinmotoros meghajtás mellett, s mi ellene. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek a motorok nagyobb teljesítményűek, mint a fűnyírókhoz használt elektromotorok. Az AL-KO gépválasztékában az elektromos meghajtásúak teljesítménye 1 kW és 1,6 kW között mozog, míg a legkisebb benzines motorteljesítménye is 2 kW-nál kezdődik, és növekszik akár 4 kW-ig, az önjáró gépeknél még tovább. A nagyobb teljesítménytől egyrészt nagyobb vágószélességet, vagyis nagyobb nyírási teljesítményt várhatunk el, de az erősebb motor jobban meg fog birkózni a túl magasra nőtt fű vágásával is. Mondhatjuk persze azt, hogy a magas füvet úgy sem szabad egy lépésben vágni, de azért aki csak egyszer is összehasonlított a gyakorlatban egy 1000 W-os elektromos gépet egy 3 kW-os benzinessel, az tudja, hogy az erősebb szinte falja a füvet a kisebbikhez képest.
Mindez szükségtelen viszont egy 100 m2-es pázsit karbantartásához, amit még a legkisebb géppel is aprólékosan le lehet vágni fél óra alatt. Itt viszont előtérbe kerülhetnek az elektromos gép előnyei; lényegesen csendesebb az üzeme, nincs kipufogógáz, azonnal üzemkész (csak be kell dugni a hosszabbítóba), és a karbantartási igénye is minimális, gyakorlatilag a rendszeres tisztításra korlátozódik. Van viszont az a bizonyos elektromos kábel, ami folyton útban van, néha nagy távolságból kell vezetni, életveszélyes elvágni, és nedves fűben egyáltalán nem szabad használni. 
Nézzük, hogy a választásnál milyen adatokkal és szolgáltatásokkal találkozhatunk, amelyek később megkönnyítik a munkánkat. A teljesítményadatokon kívül nézzük meg a vágásszélességet, mely a benzines gépeknél 40 cm-nél kezdődik (1), de akár 52 cm is lehet. Támpontként megadjuk, hogy a 40 cm-es vágószélességű géppel is nyugodtan felvállalhatjuk egy 700 m2-es gyepfelület ápolását, a legnagyobbakkal viszont akár 2000 m2-ig is elmehetünk.
Vizsgáljuk meg a fűnyíró magasságállítási lehetőségét. Ilyet minden gépen találunk, az olcsóbbaknál külön-külön lehet a kerekek magasságát állítani 4-5 fokozatban, a luxus fűnyíróknál viszont megkönnyítették a kezelő dolgát, és egy központi karral egyszerre állítható mind a négy kerék helyzete, illetve ezzel a vágási magasság.
Fűgyűjtő nélkül az AL-KO már nem is gyárt fűnyírót, és ez természetesen le is vehető, ha a levágott füvet a gyepen kívánjuk hagyni. Erre akkor kerülhet sor, amikor kifejezetten a gyep táplálása a cél. Ne feledjük azonban, hogy erre csak az alig megnőtt gyepszőnyeg gyenge utánvágása alkalmas, és egy évben csak néhányszor, rendszerint tavasszal és ősszel, különben a gyepszőnyeg filcesedni kezd, és tönkremegy. A jobb fűnyíró gépeknek a fűkidobó nyílása egy kis fedéllel elzárható. Ez kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy megváltoztassa a késházban a levegő áramlását, megszünteti a forgó kések szívóhatását, és a levágott apró fűőrleményt a gép a gyepszőnyegen hagyja.
Az AL-KO gépek motorját három gyártó készíti. A legkisebb teljesítményű erőforrások a Briggs & Stratton-tól származnak (2), mely világszerte ismert a léghűtéses négyütemű motorok gyártásában. A 2, illetve 2,6 kW-os gépek egyszerű felépítésűek, stabilak és környezetbarátok. Ilyennel látják el az AL-KO "Classic" családjának kisebb gépeit, illetve a magasabb kategóriájú "Comfort" fűnyírók némelyikét is. Ez utóbbiak nagy részébe viszont TC (Tecumseh Centrum) erőforrásokat szerelnek. Ezek hasonló kvalitású, de valamivel nagyobb teljesítményű motorok. Az igazán szívet melengető látvány a luxuskategóriának számító "Premium" gépcsalád Honda motorja. A erőgépek 2,8 és 4 kW közötti teljesítményűek, nagyon korszerűek és remek formatervezésűek.
Ha már a legigényesebb "Premium" gépeknél tartunk, akkor meg kell említenünk az önjáró fűnyírókat. Ezeknél már nem kell erőlködnünk a gép tologatásával, hiszen a motor a megfelelő áttételeken és tengelykapcsolón keresztül a kerekeket is meghajtja. A gép markolatán három kapcsolókart is találunk; az egyikkel a gázt adagolhatjuk, a másikkal a kerékhajtást kapcsolhatjuk, a harmadikkal viszont a vágókés forgását állíthatjuk le, hogy pl. egy kavicsúton "áthajtva" a légörvény ne kapja fel a kavicsdarabokat. A luxus kategóriában még egy szolgáltatással kényeztetik a gép használóját; itt már nem a klasszikus berántó zsinórral kell indítanunk a motort, hanem elektromos önindítóval. Ez persze már "Mercedes-kategória" (árában is), de a sok szolgáltatás adta kényelem mindenért kárpótol.
A luxus persze még itt sem ér véget. A következő kategória már inkább kistraktorra emlékeztet, pedig még mindig egyfunkciós gépről, fűnyíróról van szó. A "Ride-on" fantázianevű gépek lényegében annyi pluszt adnak az önjárókhoz képest, hogy ezekre rá lehet ülni, és kormányozva vezetni, így rendkívül kényelmes, mondhatnánk szórakoztató a fűnyírás. Még a fűtartó ürítése is úgy van kitalálva, hogy ne kelljen hozzá leszállni a gokartra emlékeztető kis járműről. Négy, illetve 4,4 kW-os motorral készülnek, vágómagassága a kerekeknél külön-külön állítandó, és konstruktőrei arra is gondoltak, hogy használaton kívül összecsukható, felállítva kis helyen tárolható legyen (3). Ezeket a fűnyírókat elsősorban nagy, vízszintes felületek karbantartására ajánljuk.
Már a mezőgazdasági munkák irányába kalandozunk el, amikor szót ejtünk az ún. homlokfűnyírókról (4), amelyek kétkerekűek lévén az előbbieknél sokkal jobban alkalmazkodnak a terephez, és fűnyíráson kívül szálas termények kaszálására is alkalmazhatók. A gép természetesen önjáró, vagyis motorja a kerekeket is hajtja, lejtős vagy ferde területeken is könnyen vezethető. Ez már többfunkciós mezőgazdasági gépnek tekinthető, sőt télen, tolólappal és hólánccal felszerelve (5) hótakarítóként is használható.
Végül egy kicsit belekóstolunk a tényleg sokfunkciós mezőgazdasági gépek világába, és megemlítjük az ún. fűnyíró traktorokat, melyeket kiegészítő tartozékok egész sora tesz univerzálissá. Az AL-KO ezeket részben saját márkanevén gyártja, részben pedig Concord néven. Ez utóbbiak a sárga AL-KO gépektől eltérően piros színűek. Teljesítményük 10 kW körüli, ami már elegendően nagy utánfutó vontatására, hótolólap mozgatására vagy akár seprőgép üzemeltetésére is. A fűnyíró traktorok elsősorban azok számára jelenthetnek megfelelő megoldást, akik hivatásszerűen nagyobb parkok gondozását végzik.
Még egy pár szót szólunk a benzines motorok - persze elsősorban a kis fűnyíró motorok - karbantartásáról, ápolásáról. Négyüteműek lévén tiszta benzinnel működnek, ólmozott és ólmozatlan egyaránt megfelel. A motor kenése ugyanúgy a karterben lévő olajból történik, mint egy gépkocsi motornál. Az olajszintet rendszeresen ellenőrizni kell az olajbetöltő nyílásnál (az olajbetöltő sapkájának a vége érjen bele az olajba), vagy nívópálcán, és a használattól is függően, de legalább egy évben egyszer cserélni kell.
Fontos a légszűrő rendszeres tisztítása, illetve cseréje. Tisztításkor a szivacsot alaposan rázzuk, porszívózzuk ki, de ne mossuk, sőt ha nagyon kiszáradna, egy kevés olajjal pótoljuk az enyhén olajos tapintását, mert csak így fejti ki a megfelelő szűrőhatást. A porlasztó ritkán okoz gondot, de az üzemanyagból esetleg kerülhet az úszóházba víz. Ilyenkor ugyanúgy kell eljárnunk, mint egy motorkerékpár porlasztójánál; le kell csavaroznunk az úszóházat, és ki kell öntenünk belőle az idegen anyagot, esetleg egy kevés plusz benzinnel átmosni.
Az éles kés a kíméletes fűnyírás záloga. A tompa kés nem vágja, hanem roncsolja a füvet, nehezen gyógyuló sérülést okozva. A kés kiszereléséhez úgy billentsük az oldalára a gépet, hogy a tartályban ne legyen üzemanyag, és a porlasztó felülre kerüljön. A kés köszörülésénél mindig kövessük az eredeti él síkját, és törekedjünk arra, hogy a két vágóél szimmetriáját ne bontsuk meg, különben a tengely ütni fog.