Nyaralóból lakóingatlan

Felkapott üdülőhelyeken sok házról nem lehet elsőre eldönteni, hogy csak időszakosan vagy folyamatosan lakják őket. A nyaralóövezetek egy részében már rendelkezésre áll a víz-, elektromos- és a csatornahálózat is. Ami mégis megkülönbözteti ezeket az ingatlanokat a belterületiektől, az a földhivatali besorolás. Az előírások településenként különbözhetnek, de lakóingatlan minősítést általában azok a belterületi épületek kaphatnak, melyek közművesítettek, alapterületük elér egy meghatározott négyzetméter számot, és a szigetelésük is megfelelő. Azaz akár télen is ellakhat benne a tulajdonos.

Külterületi (régebben zártkerti ingatlannak is nevezték) ingatlanok esetében korlátozott a beépíthetőség (általában 3%-os), és sok esetben a közművek sem állnak mind rendelkezésre. A nyaralóban élés előnyei a csendes környezet, az alacsonyabb vételi költségek, a nagy kert, hátránya viszont, hogy nem igényelhetünk rá lakáshitelt, valamint állami támogatást, és a biztosítási díjak is magasabbak. Ott, ahol építményadó kötelesek az ingatlanok, esetenként kedvezményt kaphatunk, a bejelentett lakók számától függően.

Ha tartósan lakóingatlannak szeretnénk használni a nyaralót, a következőkre mindenképp figyeljünk a vásárlás előtt: védett területen található-e a telek, ártérben van-e a ház? Egyes esetekben a ház nem is lesz a saját tulajdonunk, csak a telek, ilyen, például ha természetvédelmi területen vásárlunk. Ártérben számítani kell a magas vízállásra és a sok szúnyogra. Számítsunk arra is, hogy kocsit kell használnunk, bolt általában nincs a közelben és a hókotró sem jár rendszeresen.

Mivel kezdjük az átalakítást?

Életvitelszerű tartózkodás esetén lényeges a ház állapota, hőszigetelése, nyílászárók légtömörsége és a közművek állapota. A 70-es, 80-as években épült nyaralók esetében szinte biztos, hogy a falak 25-ös téglából készültek, de hogy erről meggyőződjünk, először is fel kell tárni a rétegrendet. A feltárás után szakszerű hőtechnikai számítás alapján ki kell számítani, milyen hőszigetelést kap a ház. Abban az esetben persze, ha a rétegfeltárás azt mutatja, hogy a falakat legalább 10 centiméteres szigetelőanyag fedi, s a páranyomást csökkentő fólia sem hiányzik, úgy mindezeket a munkákat megspóroltnak tekinthetjük. A hőszigetelésnek lehetőleg a falon kívül kell lennie.

Ha magastetős a ház, két megoldás közül választhatunk. Ha a padlásteret nem kívánjuk használni, úgy olcsóbban megússzuk, mert a födém külső, azaz padlás felőli síkján végezzük el a hőszigetelést, ha a padlásteret is használni akarjuk, akkor a tető síkjai alatti hőszigetelést kell választanunk. Hasonló a helyzet a döngölt vagy alápincézett padlóval is: érdemes a rétegrendet az energia-megtakarítás érdekében ott is átalakítanunk. Megfontolandó az ablaktok cseréje is: a fém és műanyag ablaktokok maguk is beépített légkamrákat tartalmaznak, a tokok is jobban szigetelnek, mint elődeik. Az ablaktáblákat illetően legjobb a drágább, de jó hőátbocsátási tényezővel rendelkező hőszigetelő üveg.

Fűtés

Ha mindez megvan, el kell gondolkodnunk a fűtési technológián. Legegyszerűbb az elektromos fűtés. Ehhez ellenőriztetni kell, hogy az elektromos hálózat bírja-e majd ezt a terhelést. Ha nem, akkor a vezetékeket és a villanyórát is ki kell cseréltetni; kétségtelen előny azonban, hogy nem kell kéményt építeni. A legolcsóbb, de legkényelmetlenebb megoldás szerezni egy öreg vaskályhát, építeni egy falazott kéményt, és szénnel, fával, faforgáccsal fűteni. Jutányos megoldás, ha szerencsénk van, és tudunk szerezni egy bontott cserépkályhát. Ennek előnye a vaskályhával szemben az, hogy viszonylag hosszú ideig tartja a meleget. Elektromos fűtőbetétekkel ellátva vezérelt áramról is működtethető. Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van vezetékes gáz az utcában, netán a házban, akkor akár cirkófűtést is kialakíttathatunk. Ezt azonban terveztetni kell, ha nem volt, gázórát kell felszereltetni, s az egész berendezést a gázművekkel át kell vetetni, kéményt kell terveztetnünk, engedélyeztetnünk, építtetnünk.

Szennyvíz

Ahogy egy üdülőövezetben egyre több lesz az állandó lakos, és egyre többen használnak háztartási gépeket, a korábban üdülőre méretezett közművek sorra mondják fel a szolgálatot. Kevés lesz a víz, kicsi az emésztő, csatornázni kell. A közművekkel kapcsolatban kalkuláljuk bele, hogy a helyi önkormányzat rendszerint nem nézi jó szemmel a sok állandó lakót, hiszen a zöldövezetet szeretné megtartani. Nem utolsósorban azért, mert a lakóövezetté alakulásnál kötelezettségei vannak a közművekkel kapcsolatban is. A helyi szervek gátolhatják az átalakulási folyamatot, például úgy, hogy nem adnak útfelbontási engedélyt a csatornához. Ebben az esetben szikkasztó vagy házi szennyvíztisztító lehet a megoldás, utóbbinál félmillió forint feletti beruházással számolhatunk.

Víz

Ha nincs vezetékes víz, akkor nyaralónk, tanyánk vízellátására akár kutat is fúrathatunk. Azt azonban nem árt előre tisztázni, hogy háztartási célokra (főzés, ivás, fürdés) szeretnénk a vizet használni, vagy csupán öntözni akarunk a kertünkben. Utóbbi esetben megfelelő lehet az általában 0-50 méter mélységben elhelyezkedő talajvíz vagy rétegvíz. Egy ilyen létesítéséhez is engedélyek szükségesek. Mivel azonban a felszínről érkező szennyezések könnyen beszivároghatnak a talajba, ezért ha ivóvizet szeretnénk kinyerni a föld alól, akkor a rétegvizeket kell megcéloznunk. Ilyen mélységbe 12-24 ezer forintba kerül egy méternyi kút fúrása (béléscsövezéssel) a megfelelő technológiával, de a talajszerkezettől függően 50-60 ezer forintos költséget is felszámolhatnak. Az összberuházás milliós nagyságrendű lehet.

Elektromos ellátás

Nyaralóövezetekben általában rendelkezésre áll a hálózati áram. Ha mégsem, napelemes rendszerben gondolkozhatunk. Itt azonban problémát okozhatnak a nagy teljesítményű fogyasztók és az energia tárolása (általában akkumulátorokban). A napelem házi szélgenerátorral is párosítható, mindez azonban szintén költségnövelő beruházás.