Térhatárolás kerítésekkel

A világ különböző tájain, a kerítés-építési szokások is nagyon eltérőek. Vannak országok, ahol egyáltalán nem divat magánházakat kerítéssel körülvenni, ha ezt valaki mégis megtenné a saját portája körül, az bizalmatlanságot sugározna, és a környezete, szomszédai ezt durva sértésnek vennék. Magyarországon épp ellenkező a helyzet. Nálunk mindenki, minél nagyobb kerítéssel veszi körbe ingatlan-tulajdonát - ha van rá oka, ha nincs -, bár lássuk be, gyakrabban van.
A szakirodalom szerint a kerítésépítésnek négy főbb funkciója van. Egyik a már említett jelzés, hogy a kerítésen belül lépve magánterületre érkeztünk. Ha a jelzés a fő cél, akkor a kerítéssel kapcsolatban nincsenek túl nagy elvárások; lényeg, hogy csak annyira emelkedjen ki a környezetéből, hogy ezt a jelző funkcióját el tudja látni. Másik célja a kerítésnek a védelem. Ez irányulhat az állatok be-, vagy kijutására, de vagyonvédelemre is. Itt kell még szót ejteni a por-, zaj-, és belátás elleni védelem funkciókról is. A kerítés egy portán belül térelválasztóként is funkcionál: elválaszthatja a szabadidős tevékenységre fenntartott kertrészt a gazdasági udvartól. A kerítés adta lélektani hatás is fontos, ami a mi kultúránkban hozzátartozik a biztonságérzet kialakításához. Ha az ember egy nagy parkban vagy egy erdőben van, annak határtalansága a szabadságérzetet erősíti benne a biztonságérzet rovására. Egy telek körül a kerítés tehát nem csak a külvilág felé jelzés a magántulajdon határairól, hanem a környezettől való elhatárolódással az ott lakók biztonságérzetét is erősíti.

A kerítés magassága

A kerítés céljától jellemzően függ annak magassága is. Míg egy virágágyást sokszor elegendő egy jelképes magasságú 20-40 centiméteres kerítéssel körbevenni, a telekhatárolásra szánt kerítések magassága legalább 1,5 méteres kell legyen, ám ez a magasság még közel sem elegendő ahhoz, hogy a nemkívánatos személyeket kívül tartsa.
A kerítés méretének meghatározásakor érdemes mérlegelnünk, hogy a cél és az esztétikum lehetőleg összhangban legyen. A házunk köré emelhetünk nagyon magas kerítést, de tudnunk kell, hogy nincs olyan magas kerítés, amit ne lehetne átmászni. Azzal, ha a telket teljes egészében elzárjuk a külvilágtól, saját magunk is idővel börtönben érezzük majd magunkat egy magas, főleg nem átlátszó kerítés mögött. A kerítés magassága tolvajok esetén a statisztikák szerint csak részben jelent visszatartó erőt. Napjaink modern biztonsági rendszerei sokkal hatékonyabban képesek védeni értékeinket, mint egy erődítményszerű kerítés. Így ha a telekhatároló kerítés funkcióját meg szeretnénk határozni, akkor inkább ez egy jelzésértékű tereptárgy, ami mindenki számára egyértelművé kell tegye, hogy honnan kezdődik a magánterület.

A kerítéseknek emellett persze több más funkciója is lehet. Ha állatot, például kutyát is akarunk tartani, akkor érdemes már eredetileg olyan rácssűrűségű kerítést építeni, hogy az eb ne tudjon rajta kijutni. Ha nem szeretnénk kutyát, a helyzet akkor sem sokban különbözik, hiszen akkor az ideális rácssűrűség meghatározása azért fontos, hogy kintről az utcáról, vagy a szomszédból az állatok ne tudjanak bejönni.

A kerítés átlátszósága

Alapesetben jobb átlátszó kerítést készíteni, mint teljesen tömöret. Egyrészt ennek az anyagköltsége jóval alacsonyabb, másrészt egy tömör kerítés a már előbb említett börtönhatást kelti. Igaz, hogy így elhatároljuk magunkat a környezettől, ami akár biztonságérzetet is adhat, ám nem csak a környezetet zárjuk ki a telekről, hanem magunkat is kizárjuk a környezetből. Egy átlátszatlan kerítéssel körülvett területről mi sem látjuk az utcát, így a terület méreteit kisebbnek fogjuk érzékelni, mint amekkora az valójában. Egy ugyanakkora terület tehát kisebbnek tűnik, ha tömör kerítéssel van körbevéve, mintha átlátszóval lenne. Ez persze csak optikai csalódás, de lényeges.
Másik dolog, hogy egy átlátszó kerítést időlegesen átlátszatlanná tehetünk, de ez fordítva nem lehetséges. Számos speciális szélfogó háló kapható, melyek sűrű szövésük miatt alkalmasak arra, hogy átlátszó kerítésre időszakosan felhelyezve kizárjuk telkünkről a kíváncsi tekinteteket. A különféle méretben kapható nádszövetek ugyancsak alkalmasak erre a célra, és még természetes látványt is nyújtanak.

A kerítés anyaga

Aki természetes hatású kerítésre vágyik, az az élő sövényt részesítse előnyben. Számos növényfaj direkt sövénynek alkalmas kertészeti változatát szerezhetjük be, melyek maximálisan megfelelnek az ilyen jellegű igényeknek. Legyen gyorsan növő, maximum 2-3 év alatt érje el a 2 méteres körüli magasságot, legyen áthatolhatatlanul sűrű, vagy tövises, és kevés gondozással is beérje.

A különféle léckerítések megfelelő felületkezeléssel tartósak és dekoratívak. Minél vastagabb faanyagból készülnek, annál tartósabbak és várható élettartamukat az is befolyásolja, hogy puhafából, vagy keményfából készülnek-e. A csavarozott vagy facsavarozott összeszerelési megoldásokat részesítsük előnyben a szegelttel szemben, mert az időjárási tényezők rendszeres változása miatt a szegelt illesztések idővel kilazulnak.
A drótkerítéseknek számos változata van. Előnyük, hogy praktikusak, gyorsan felállíthatók, és igény esetén könnyen áthelyezhetők. Attól függően, hogy milyen célra szereljük fel, a legolcsóbb vadhálótól kezdve (ami alul sűrűbb, felfelé haladva ritkább szövésű, igazodva a kertbe esetlegesen bejutó vadak méretéhez) a műanyag bevonatú változatokon át a különféle sűrűségű szövésekig sokféle beszerezhető.
A kovácsoltvas, és általában a vaskerítések nagyon masszívak, és ha a rozsdásodás elleni védelmet megoldjuk, akkor nagyon hosszú élettartamúak.

Szabályokkal "bekerítve"

A kerítések tulajdonságait, helyi rendeletek is szabályozhatják, ezért mielőtt kerítés építésébe fognánk érdemes erről tájékozódni a helyi építésügyi hatóságon.
A telken belül a tulajdonos általában bármilyen kerítést létesíthet. A közterülettel és a szomszédokkal határos telekhatárra épített kerítésekkel kapcsolatban érdemes utánanézni az érvényben lévő szabályozásnak. A kerítésnek általában teljes egészében a saját telken kell állnia. Ez főként akkor lényeges, ha mondjuk kerítés gyanánt egy 40 centiméter széles falat emelünk. Ez nem lóghat ki a telekről, azaz alapterülete az építő-tulajdonos telke méreteit csökkenti. Ez alól kivétel a hátsó kerítés, amit a szomszédok általában közösen építenek: itt megegyezés esetén a kerítés tengelye a közös telekhatárra eshet, azaz a kerítés vastagsága - ha van - ilyenkor mindkét telekből egyenlően elvehet.
Érdekes eset a telekhatárolási céllal ültetett élő sövény, hiszen erre is ugyanezek a szabályok vonatkoznak, azaz teljes egészében a telken kell legyen, arról nem lóghat át a szomszédba. Csak míg egy kőkerítés egyszer megépül, azután úgy marad, addig az élő sövény évről-évre növekszik, tehát nyírással kell "a rendelet betartására ösztönözni" a növényt.
Rendeletek szabályozzák azt is, hogy a telkek négy oldala közül melyik kihez tartozik kerítés-építés szempontjából. Alapesetben kapu csak közterületre nyílhat, azaz a szomszéd felé nem nyithatunk magunknak átjárót akkor sem, ha az azon az oldalon van, ahol szabály szerint a kerítésépítés a mi feladatunk, tehát a mi kerítésünk. Kivételes esetek azért vannak, például, ha valamilyen szolgalmi jog van bejegyezve a telekre.

Hálós kerítés szerelése képekben

• Átmérő 15-30 cm-es furatok készítése a megadott oszloposztásnak megfelelően. A furat átmérő az oszlop hosszától függ.



• A furatokba behelyezni az oszlopokat az első oszlophoz a kép alapján rögzíteni a kitámasztót majd a furatokat feltölteni félnedves betonnal, utána az előszintezést elvégezni.

• Hosszabb szakasznál 25-30 m-re felszerelni a kitámasztókat

• Az oszlopok végleges szintezése a magasságra, és függőlegességre, a beton kötése előtt

• A kezdő oszlopokra 10 cm-enként a hálórögzítő clipsseket felszerelni

• Köztes oszlopokra 20-30 cm-enként a rögzítőket felszerelni

• Végoszlopra 10 cm-enként a rögzítőket felszerelni

• A háló vízszintes irányú feszítése klippelő fogóval