Tömíteni csak jól érdemes!

Na, igen! Könnyű ezt mondani, de ki tud eligazodni a számtalan tömítőanyag között, mondhatná ezt bárki olvasóink közül, és bizonyos mértékig igaza is van. (Bemutató ismertetésünk az EM/10. számában jelent meg.) Ám azt mindenki tudja, hogy milyen anyagból készült tárgyak közötti hézagokat akar eltüntetni, és a tömítésnek milyen állagúnak kell lennie a megszilárdulása után. A megfelelő anyag kiválasztása így talán már nem is olyan nehéz, és az ideális szín is elég gyorsan meghatározható. A drága anyagot azonban nem érdemes pocsékolni, és a felületeket is elő kell készíteni ahhoz, hogy a használt tömítőanyag maradandóan a felületekre tapadjon. E dolgokról szól az alábbi ismertetésünk, amely remélhetően segít eligazodni az e téren bizonytalankodóknak.

Bármilyen tömítőanyagot használunk majd, megfelelő tapadásukhoz tiszta felületek szükségesek. Különösen a zsíros szennyeződéseket kell lemosnunk, a tömítendő tárgyakról. Ehhez gyári felülettisztító és tapadásjavító szert használjunk, vagy acetonba, triklór-etilénbe, alkoholba mártott tiszta ronggyal töröljük le alaposan a felületeket. Vigyázzunk, a körömlakklemosó, nitrohígító, vagy lakkbenzin e célra nem használható!
A túlságosan széles és mély hézagok aljára célszerű polietilén csövet nyomnunk, hogy elzárja, és némileg ki is töltse a rést (1). E célra olyan átmérőjű csövet válasszuk, amely a rés oldalai közé szorul, de nem éri el a hézag felső szélét, és elég helyet hagy a kellő vastagságú tömítőanyag számára. Vizes helyiségek padló- és oldalfalburkolatai alkotta sarkainál is célszerű a rugalmas réskitöltő cső használata (2), amelyet a föléje kinyomott és ferdén elsimított szaniter-szilikon anyaggal rögzíthetünk tökéletesen és vízzáróan (3).
7-es képHa túlkenések nélkül, egyenletes szélességben szeretnénk kialakítani a tömítéseket, akkor előtte feltétlenül két oldalról ragszalaggal lehatárolva biztosítsuk a tömítés szélességét. Ezzel megakadályozzuk, hogy a kinyomott massza a szükségesnél szélesebb sávban kenődhessen szét. Ablaktokok mellett a falra öntapadó papírcsíkot célszerű felragasztanunk (4), amelyet könnyű a festett fal megsértése nélkül eltávolítanunk. Az ívelt kontúrú berendezési tárgyak mellé kreppszalag darabokból ragasszuk fel a védőszegélyt, amely bizonyos fokig íveltre formálható (5). Hosszú, egyenes rések mellé sima öntapadó, tapadáscsökkentő bevonattal ellátott szalagokat használjunk (6). A szalagok szélességét úgy válaszszuk meg, hogy azokat kényelmesen és ráncmentesen simíthassuk fel a fugák és dilatációs hézagok mellé, és majd a massza elsimításakor se váljanak fel. A szélesebb ragszalagok nagyobb biztonságot adnak, ám sok esetben a keskenyebbet könnyebb a rések mellé ragasztanunk (7). Miután a tömítés helyét két oldalról lehatároltuk, felületét pedig ecseteléssel, vagy törléssel zsírtalanítottuk, hozzáfoghatunk a rés kitöltéséhez.
E műveletben nagyon lényeges, hogy a kartus kinyomócsövének felső nyílása mekkora átmérőjű. A kúpos részéből ezért mindig csak annyit vágjunk le, hogy a csővég csak kevéssel legyen nagyobb a rés szélességénél (6). A cső végét vághatjuk ferdére is, ami azzal az előnnyel jár, hogy a massza kinyomása közben a csővég már a tömítőanyag felületét is elősimítja. Ám ez csak akkor következik be, ha eltaláljuk a kellő haladási sebességet, és a lágy anyag kiáramlása is ennek megfelelően egyenletes lesz. A ferdére vágott csővég hátránya, hogy a kinyomópisztolyt is a vágással azonos szögben kell tartanunk, és ezt elég nehéz betartani. Célszerűbb a kinyomócső végét egyenesre vágnunk, mert így bármilyen helyzetben elforgathatjuk a kinyomópisztolyt, és ha elég meredeken tartva haladunk vele a rés fölött, akkor sem megy majd kárba sok anyag a tömítés elsimításakor.
8-as képA tömítőanyag kinyomásakor a haladási sebesség és a massza kinyomásának mértéke lényeges, továbbá az is, hogy a tömítőanyag már a kinyomásakor azonnal jól és folyamatosan töltse ki a rést, mégpedig teljesen. Ha a rés csekély mélységű, pl. zuhanyozó fülkéknél (8), vagy WC-csészék talpa mentén (5), akkor laposabb szögben tartva nyomjuk ki a tömítőanyagot, amelynek felülete így domború lesz. Mosdók, mosogatók széle és a burkolat közötti mélyebb hézagokba viszont a kinyomópisztolyt meredek szögben tartva préseljük ki a masszát (6, 9). Ha a cső végét nem vágtuk túl szélesre, és lassan haladva fokozatosan nyomjuk ki a tömítőanyagot, a rés szélein túl nemigen terül majd szét a lágy anyag, és a hézagot teljes mélységében is kitölti.
Egy-egy hosszabb önálló szakasz kinyomása után azonnal fogjunk hozzá a tömítőanyag elsimításához. Ennek legegyszerűbb módja, ha gyakran vízbe mártogatott ujjbegyünkkel zömítjük, és húzzuk simára a kinyomott anyag felületét (10). Simítószerszámként azonban használhatjuk a benedvesített műanyag kis kanalat (11), vagy egy külön e célra kialakított lehúzólapot. A tömítőanyag szerszámra tapadását szappanos vízzel akadályozzuk meg, amelyet kézi permetezőből szórjunk közvetlenül a simító szerszám elé (12).
A ragszalag darabokat még frissiben, a tömítőmassza megszilárdulása előtt szedjük fel, különben a rajtuk maradt megkötött anyagot csak késsel átvágva tudnánk eltávolítani. Ha így végezzük a rések tömítését, akkor felületük sima, könnyen tisztítható, szigetelésük pedig minőségi lesz. S ha még a színüket is jól választottuk meg, alig lehet majd megkülönböztetni a többi fugázott résztől.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: tömítés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Gorilla Grab

Építkezésnél, lakásfelújításnál szinte 100%, hogy a következő folyamatokba belefutunk: ragasztás, rögzítés, tömítés, szögelés. Ezeknek a munkafolyamatoknak elengedhetetlen kelléke lehet a...


Külső WC tartályok

Egy WC kialakítása, esztétikája ugyanolyan fontos, mint az, hogy mindig működőképes is legyen. Ezen túlmenően nem árt, ha az öblítés víztakarékos, mert az ellenkezője bizony sokba kerül. A korszerű...