Bármilyen
tömítőanyagot használunk majd, megfelelő tapadásukhoz tiszta felületek
szükségesek. Különösen a zsíros szennyeződéseket kell lemosnunk, a tömítendő
tárgyakról. Ehhez gyári felülettisztító és tapadásjavító szert használjunk,
vagy acetonba, triklór-etilénbe, alkoholba mártott tiszta ronggyal töröljük le
alaposan a felületeket. Vigyázzunk, a körömlakklemosó, nitrohígító, vagy
lakkbenzin e célra nem használható!
A túlságosan széles és mély hézagok aljára célszerű polietilén csövet nyomnunk,
hogy elzárja, és némileg ki is töltse a rést (1). E célra olyan átmérőjű csövet
válasszuk, amely a rés oldalai közé szorul, de nem éri el a hézag felső szélét,
és elég helyet hagy a kellő vastagságú tömítőanyag számára. Vizes helyiségek
padló- és oldalfalburkolatai alkotta sarkainál is célszerű a rugalmas réskitöltő
cső használata (2), amelyet a föléje kinyomott és ferdén elsimított
szaniter-szilikon anyaggal rögzíthetünk tökéletesen és vízzáróan (3).
Ha
túlkenések nélkül, egyenletes szélességben szeretnénk kialakítani a
tömítéseket, akkor előtte feltétlenül két oldalról ragszalaggal lehatárolva
biztosítsuk a tömítés szélességét. Ezzel megakadályozzuk, hogy a kinyomott massza
a szükségesnél szélesebb sávban kenődhessen szét. Ablaktokok mellett a falra
öntapadó papírcsíkot célszerű felragasztanunk (4), amelyet könnyű a festett fal
megsértése nélkül eltávolítanunk. Az ívelt kontúrú berendezési tárgyak mellé
kreppszalag darabokból ragasszuk fel a védőszegélyt, amely bizonyos fokig íveltre
formálható (5). Hosszú, egyenes rések mellé sima öntapadó, tapadáscsökkentő
bevonattal ellátott szalagokat használjunk (6). A szalagok szélességét úgy
válaszszuk meg, hogy azokat kényelmesen és ráncmentesen simíthassuk fel a fugák és
dilatációs hézagok mellé, és majd a massza elsimításakor se váljanak fel. A
szélesebb ragszalagok nagyobb biztonságot adnak, ám sok esetben a keskenyebbet
könnyebb a rések mellé ragasztanunk (7). Miután a tömítés helyét két oldalról
lehatároltuk, felületét pedig ecseteléssel, vagy törléssel zsírtalanítottuk,
hozzáfoghatunk a rés kitöltéséhez.
E műveletben nagyon lényeges, hogy a kartus kinyomócsövének felső nyílása mekkora
átmérőjű. A kúpos részéből ezért mindig csak annyit vágjunk le, hogy a csővég
csak kevéssel legyen nagyobb a rés szélességénél (6). A cső végét vághatjuk
ferdére is, ami azzal az előnnyel jár, hogy a massza kinyomása közben a csővég már
a tömítőanyag felületét is elősimítja. Ám ez csak akkor következik be, ha
eltaláljuk a kellő haladási sebességet, és a lágy anyag kiáramlása is ennek
megfelelően egyenletes lesz. A ferdére vágott csővég hátránya, hogy a
kinyomópisztolyt is a vágással azonos szögben kell tartanunk, és ezt elég nehéz
betartani. Célszerűbb a kinyomócső végét egyenesre vágnunk, mert így bármilyen
helyzetben elforgathatjuk a kinyomópisztolyt, és ha elég meredeken tartva haladunk vele
a rés fölött, akkor sem megy majd kárba sok anyag a tömítés elsimításakor.
A
tömítőanyag kinyomásakor a haladási sebesség és a massza kinyomásának mértéke
lényeges, továbbá az is, hogy a tömítőanyag már a kinyomásakor azonnal jól és
folyamatosan töltse ki a rést, mégpedig teljesen. Ha a rés csekély mélységű, pl.
zuhanyozó fülkéknél (8), vagy WC-csészék talpa mentén (5), akkor laposabb szögben
tartva nyomjuk ki a tömítőanyagot, amelynek felülete így domború lesz. Mosdók,
mosogatók széle és a burkolat közötti mélyebb hézagokba viszont a kinyomópisztolyt
meredek szögben tartva préseljük ki a masszát (6, 9). Ha a cső végét nem vágtuk
túl szélesre, és lassan haladva fokozatosan nyomjuk ki a tömítőanyagot, a rés
szélein túl nemigen terül majd szét a lágy anyag, és a hézagot teljes
mélységében is kitölti.
Egy-egy hosszabb önálló szakasz kinyomása után azonnal fogjunk hozzá a
tömítőanyag elsimításához. Ennek legegyszerűbb módja, ha gyakran vízbe
mártogatott ujjbegyünkkel zömítjük, és húzzuk simára a kinyomott anyag felületét
(10). Simítószerszámként azonban használhatjuk a benedvesített műanyag kis kanalat
(11), vagy egy külön e célra kialakított lehúzólapot. A tömítőanyag szerszámra
tapadását szappanos vízzel akadályozzuk meg, amelyet kézi permetezőből szórjunk
közvetlenül a simító szerszám elé (12).
A ragszalag darabokat még frissiben, a tömítőmassza megszilárdulása előtt szedjük
fel, különben a rajtuk maradt megkötött anyagot csak késsel átvágva tudnánk
eltávolítani. Ha így végezzük a rések tömítését, akkor felületük sima,
könnyen tisztítható, szigetelésük pedig minőségi lesz. S ha még a színüket is
jól választottuk meg, alig lehet majd megkülönböztetni a többi fugázott résztől.
Tömíteni csak jól érdemes!
Na, igen! Könnyű ezt mondani, de ki tud eligazodni a számtalan tömítőanyag között, mondhatná ezt bárki olvasóink közül, és bizonyos mértékig igaza is van. (Bemutató ismertetésünk az EM/10. számában jelent meg.) Ám azt mindenki tudja, hogy milyen anyagból készült tárgyak közötti hézagokat akar eltüntetni, és a tömítésnek milyen állagúnak kell lennie a megszilárdulása után. A megfelelő anyag kiválasztása így talán már nem is olyan nehéz, és az ideális szín is elég gyorsan meghatározható. A drága anyagot azonban nem érdemes pocsékolni, és a felületeket is elő kell készíteni ahhoz, hogy a használt tömítőanyag maradandóan a felületekre tapadjon. E dolgokról szól az alábbi ismertetésünk, amely remélhetően segít eligazodni az e téren bizonytalankodóknak.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Akril és szilikon tömítők
Széles körben felhasználható, akülönféle felhasználási célokra modifikált műgyanta készítmények, amelyek térhálósodás közben szilárdulnak meg. Közöttük számos kétkomponensű is van, az ismertebbek...
Javító vízszigetelés, tartós hézagtömítés
Tetők, medencék, csőáttörések, különféle illesztések, a bádogozás hibái esetén gyakran találkozunk vízszigetelési problémákkal, résekkel, repedésekkel. Bosszantó, ha az ereszcsatorna egyetlen apró...