Bármilyen
tömítőanyagot használunk majd, megfelelő tapadásukhoz tiszta felületek
szükségesek. Különösen a zsíros szennyeződéseket kell lemosnunk, a tömítendő
tárgyakról. Ehhez gyári felülettisztító és tapadásjavító szert használjunk,
vagy acetonba, triklór-etilénbe, alkoholba mártott tiszta ronggyal töröljük le
alaposan a felületeket. Vigyázzunk, a körömlakklemosó, nitrohígító, vagy
lakkbenzin e célra nem használható!
A túlságosan széles és mély hézagok aljára célszerű polietilén csövet nyomnunk,
hogy elzárja, és némileg ki is töltse a rést (1). E célra olyan átmérőjű csövet
válasszuk, amely a rés oldalai közé szorul, de nem éri el a hézag felső szélét,
és elég helyet hagy a kellő vastagságú tömítőanyag számára. Vizes helyiségek
padló- és oldalfalburkolatai alkotta sarkainál is célszerű a rugalmas réskitöltő
cső használata (2), amelyet a föléje kinyomott és ferdén elsimított
szaniter-szilikon anyaggal rögzíthetünk tökéletesen és vízzáróan (3).
Ha
túlkenések nélkül, egyenletes szélességben szeretnénk kialakítani a
tömítéseket, akkor előtte feltétlenül két oldalról ragszalaggal lehatárolva
biztosítsuk a tömítés szélességét. Ezzel megakadályozzuk, hogy a kinyomott massza
a szükségesnél szélesebb sávban kenődhessen szét. Ablaktokok mellett a falra
öntapadó papírcsíkot célszerű felragasztanunk (4), amelyet könnyű a festett fal
megsértése nélkül eltávolítanunk. Az ívelt kontúrú berendezési tárgyak mellé
kreppszalag darabokból ragasszuk fel a védőszegélyt, amely bizonyos fokig íveltre
formálható (5). Hosszú, egyenes rések mellé sima öntapadó, tapadáscsökkentő
bevonattal ellátott szalagokat használjunk (6). A szalagok szélességét úgy
válaszszuk meg, hogy azokat kényelmesen és ráncmentesen simíthassuk fel a fugák és
dilatációs hézagok mellé, és majd a massza elsimításakor se váljanak fel. A
szélesebb ragszalagok nagyobb biztonságot adnak, ám sok esetben a keskenyebbet
könnyebb a rések mellé ragasztanunk (7). Miután a tömítés helyét két oldalról
lehatároltuk, felületét pedig ecseteléssel, vagy törléssel zsírtalanítottuk,
hozzáfoghatunk a rés kitöltéséhez.
E műveletben nagyon lényeges, hogy a kartus kinyomócsövének felső nyílása mekkora
átmérőjű. A kúpos részéből ezért mindig csak annyit vágjunk le, hogy a csővég
csak kevéssel legyen nagyobb a rés szélességénél (6). A cső végét vághatjuk
ferdére is, ami azzal az előnnyel jár, hogy a massza kinyomása közben a csővég már
a tömítőanyag felületét is elősimítja. Ám ez csak akkor következik be, ha
eltaláljuk a kellő haladási sebességet, és a lágy anyag kiáramlása is ennek
megfelelően egyenletes lesz. A ferdére vágott csővég hátránya, hogy a
kinyomópisztolyt is a vágással azonos szögben kell tartanunk, és ezt elég nehéz
betartani. Célszerűbb a kinyomócső végét egyenesre vágnunk, mert így bármilyen
helyzetben elforgathatjuk a kinyomópisztolyt, és ha elég meredeken tartva haladunk vele
a rés fölött, akkor sem megy majd kárba sok anyag a tömítés elsimításakor.
A
tömítőanyag kinyomásakor a haladási sebesség és a massza kinyomásának mértéke
lényeges, továbbá az is, hogy a tömítőanyag már a kinyomásakor azonnal jól és
folyamatosan töltse ki a rést, mégpedig teljesen. Ha a rés csekély mélységű, pl.
zuhanyozó fülkéknél (8), vagy WC-csészék talpa mentén (5), akkor laposabb szögben
tartva nyomjuk ki a tömítőanyagot, amelynek felülete így domború lesz. Mosdók,
mosogatók széle és a burkolat közötti mélyebb hézagokba viszont a kinyomópisztolyt
meredek szögben tartva préseljük ki a masszát (6, 9). Ha a cső végét nem vágtuk
túl szélesre, és lassan haladva fokozatosan nyomjuk ki a tömítőanyagot, a rés
szélein túl nemigen terül majd szét a lágy anyag, és a hézagot teljes
mélységében is kitölti.
Egy-egy hosszabb önálló szakasz kinyomása után azonnal fogjunk hozzá a
tömítőanyag elsimításához. Ennek legegyszerűbb módja, ha gyakran vízbe
mártogatott ujjbegyünkkel zömítjük, és húzzuk simára a kinyomott anyag felületét
(10). Simítószerszámként azonban használhatjuk a benedvesített műanyag kis kanalat
(11), vagy egy külön e célra kialakított lehúzólapot. A tömítőanyag szerszámra
tapadását szappanos vízzel akadályozzuk meg, amelyet kézi permetezőből szórjunk
közvetlenül a simító szerszám elé (12).
A ragszalag darabokat még frissiben, a tömítőmassza megszilárdulása előtt szedjük
fel, különben a rajtuk maradt megkötött anyagot csak késsel átvágva tudnánk
eltávolítani. Ha így végezzük a rések tömítését, akkor felületük sima,
könnyen tisztítható, szigetelésük pedig minőségi lesz. S ha még a színüket is
jól választottuk meg, alig lehet majd megkülönböztetni a többi fugázott résztől.
Tömíteni csak jól érdemes!
Na, igen! Könnyű ezt mondani, de ki tud eligazodni a számtalan tömítőanyag között, mondhatná ezt bárki olvasóink közül, és bizonyos mértékig igaza is van. (Bemutató ismertetésünk az EM/10. számában jelent meg.) Ám azt mindenki tudja, hogy milyen anyagból készült tárgyak közötti hézagokat akar eltüntetni, és a tömítésnek milyen állagúnak kell lennie a megszilárdulása után. A megfelelő anyag kiválasztása így talán már nem is olyan nehéz, és az ideális szín is elég gyorsan meghatározható. A drága anyagot azonban nem érdemes pocsékolni, és a felületeket is elő kell készíteni ahhoz, hogy a használt tömítőanyag maradandóan a felületekre tapadjon. E dolgokról szól az alábbi ismertetésünk, amely remélhetően segít eligazodni az e téren bizonytalankodóknak.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Fürdőszobai tömítések: vízszigetelés
A fürdőszobai beázás az egyik legalattomosabb és legbosszantóbb jelenség, ami egy lakásban előfordulhat. A nedvesedést legtöbbször az elégtelen szigetelés okozza. A kádból, mosdóból vagy a...
Belső és külső WC-tartályok javítása
A beépített WC-tartályok meghibásodása ugyan ritka, ám ha a csészébe folyamatosan, vagy csak időnként folyik a tartály vize, akkor a legtöbben keresnek egy szerelőt, aki jó pénzért megszünteti a...