Tömíteni csak jól érdemes!

Na, igen! Könnyű ezt mondani, de ki tud eligazodni a számtalan tömítőanyag között, mondhatná ezt bárki olvasóink közül, és bizonyos mértékig igaza is van. (Bemutató ismertetésünk az EM/10. számában jelent meg.) Ám azt mindenki tudja, hogy milyen anyagból készült tárgyak közötti hézagokat akar eltüntetni, és a tömítésnek milyen állagúnak kell lennie a megszilárdulása után. A megfelelő anyag kiválasztása így talán már nem is olyan nehéz, és az ideális szín is elég gyorsan meghatározható. A drága anyagot azonban nem érdemes pocsékolni, és a felületeket is elő kell készíteni ahhoz, hogy a használt tömítőanyag maradandóan a felületekre tapadjon. E dolgokról szól az alábbi ismertetésünk, amely remélhetően segít eligazodni az e téren bizonytalankodóknak.

Bármilyen tömítőanyagot használunk majd, megfelelő tapadásukhoz tiszta felületek szükségesek. Különösen a zsíros szennyeződéseket kell lemosnunk, a tömítendő tárgyakról. Ehhez gyári felülettisztító és tapadásjavító szert használjunk, vagy acetonba, triklór-etilénbe, alkoholba mártott tiszta ronggyal töröljük le alaposan a felületeket. Vigyázzunk, a körömlakklemosó, nitrohígító, vagy lakkbenzin e célra nem használható!
A túlságosan széles és mély hézagok aljára célszerű polietilén csövet nyomnunk, hogy elzárja, és némileg ki is töltse a rést (1). E célra olyan átmérőjű csövet válasszuk, amely a rés oldalai közé szorul, de nem éri el a hézag felső szélét, és elég helyet hagy a kellő vastagságú tömítőanyag számára. Vizes helyiségek padló- és oldalfalburkolatai alkotta sarkainál is célszerű a rugalmas réskitöltő cső használata (2), amelyet a föléje kinyomott és ferdén elsimított szaniter-szilikon anyaggal rögzíthetünk tökéletesen és vízzáróan (3).
7-es képHa túlkenések nélkül, egyenletes szélességben szeretnénk kialakítani a tömítéseket, akkor előtte feltétlenül két oldalról ragszalaggal lehatárolva biztosítsuk a tömítés szélességét. Ezzel megakadályozzuk, hogy a kinyomott massza a szükségesnél szélesebb sávban kenődhessen szét. Ablaktokok mellett a falra öntapadó papírcsíkot célszerű felragasztanunk (4), amelyet könnyű a festett fal megsértése nélkül eltávolítanunk. Az ívelt kontúrú berendezési tárgyak mellé kreppszalag darabokból ragasszuk fel a védőszegélyt, amely bizonyos fokig íveltre formálható (5). Hosszú, egyenes rések mellé sima öntapadó, tapadáscsökkentő bevonattal ellátott szalagokat használjunk (6). A szalagok szélességét úgy válaszszuk meg, hogy azokat kényelmesen és ráncmentesen simíthassuk fel a fugák és dilatációs hézagok mellé, és majd a massza elsimításakor se váljanak fel. A szélesebb ragszalagok nagyobb biztonságot adnak, ám sok esetben a keskenyebbet könnyebb a rések mellé ragasztanunk (7). Miután a tömítés helyét két oldalról lehatároltuk, felületét pedig ecseteléssel, vagy törléssel zsírtalanítottuk, hozzáfoghatunk a rés kitöltéséhez.
E műveletben nagyon lényeges, hogy a kartus kinyomócsövének felső nyílása mekkora átmérőjű. A kúpos részéből ezért mindig csak annyit vágjunk le, hogy a csővég csak kevéssel legyen nagyobb a rés szélességénél (6). A cső végét vághatjuk ferdére is, ami azzal az előnnyel jár, hogy a massza kinyomása közben a csővég már a tömítőanyag felületét is elősimítja. Ám ez csak akkor következik be, ha eltaláljuk a kellő haladási sebességet, és a lágy anyag kiáramlása is ennek megfelelően egyenletes lesz. A ferdére vágott csővég hátránya, hogy a kinyomópisztolyt is a vágással azonos szögben kell tartanunk, és ezt elég nehéz betartani. Célszerűbb a kinyomócső végét egyenesre vágnunk, mert így bármilyen helyzetben elforgathatjuk a kinyomópisztolyt, és ha elég meredeken tartva haladunk vele a rés fölött, akkor sem megy majd kárba sok anyag a tömítés elsimításakor.
8-as képA tömítőanyag kinyomásakor a haladási sebesség és a massza kinyomásának mértéke lényeges, továbbá az is, hogy a tömítőanyag már a kinyomásakor azonnal jól és folyamatosan töltse ki a rést, mégpedig teljesen. Ha a rés csekély mélységű, pl. zuhanyozó fülkéknél (8), vagy WC-csészék talpa mentén (5), akkor laposabb szögben tartva nyomjuk ki a tömítőanyagot, amelynek felülete így domború lesz. Mosdók, mosogatók széle és a burkolat közötti mélyebb hézagokba viszont a kinyomópisztolyt meredek szögben tartva préseljük ki a masszát (6, 9). Ha a cső végét nem vágtuk túl szélesre, és lassan haladva fokozatosan nyomjuk ki a tömítőanyagot, a rés szélein túl nemigen terül majd szét a lágy anyag, és a hézagot teljes mélységében is kitölti.
Egy-egy hosszabb önálló szakasz kinyomása után azonnal fogjunk hozzá a tömítőanyag elsimításához. Ennek legegyszerűbb módja, ha gyakran vízbe mártogatott ujjbegyünkkel zömítjük, és húzzuk simára a kinyomott anyag felületét (10). Simítószerszámként azonban használhatjuk a benedvesített műanyag kis kanalat (11), vagy egy külön e célra kialakított lehúzólapot. A tömítőanyag szerszámra tapadását szappanos vízzel akadályozzuk meg, amelyet kézi permetezőből szórjunk közvetlenül a simító szerszám elé (12).
A ragszalag darabokat még frissiben, a tömítőmassza megszilárdulása előtt szedjük fel, különben a rajtuk maradt megkötött anyagot csak késsel átvágva tudnánk eltávolítani. Ha így végezzük a rések tömítését, akkor felületük sima, könnyen tisztítható, szigetelésük pedig minőségi lesz. S ha még a színüket is jól választottuk meg, alig lehet majd megkülönböztetni a többi fugázott résztől.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: tömítés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Ceresit RE-NEW

Bosszantó, amikor az amúgy szép, tiszta fürdőszobában elszíneződött tömítések éktelenkednek. Az általános tisztítás, sikálás sok esetben nem elegendő, más megoldásra van szükség: mostantól a...


Öntapadó tömítők

A hideg idő beálltával bizonyára sokan észlelik, hogy a lakás régi nyílászárói bizony nem zárnak tökéletesen. Ez különösen szeles időben érzékelhető, mivel ilyenkor a légnyomáskülönbség szinte...