A mintadarab méretei természetesen megváltoztathatók, de nem érdemes
túlzásokba esnünk. Inkább készítsünk belőle több darabot, amelyek, mint a képek,
egymás mellé akasztva attraktívabbak, mint egy megnövelt tárolópolc, és a kis
miniatűrök is jobban érvényesülnek bennük. A lényeg az, hogy mindegyik polc a
tartalmához illőn kecses és finoman kidolgozott legyen. Az anyag színét is gondosan
érdemes megválasztanunk, gondolva arra, hogy a csillogó miniatűrök minél jobban
érvényesülhessenek rajtuk, és a kis polc a szoba berendezéséhez is megfelelően
illeszkedjen.
Erre legalkalmasabbak a sötét tónusú faanyagok, vagy laminátbevonatok. Ez
utóbbiaknál a mélyen erezett, rusztikusabb felületűeket részesítsük előnyben. Az
erezetrajz azonban ne legyen túlságosan hangsúlyos, mert az már leronthatja a
réztárgyak és a tárolóhelyük ellentétességét. A színt illetően a fekete
laminátum, vagy pácolt, selyemfényűre lakkozott, esetleg viaszolt faanyag a másik
lehetséges tippünk. A különféle sötét, vörösesbarna színű anyagok és
laminátumok is jól érvényre juttatják a réz csillogását, és a legtöbb bútorhoz
is jól illenek. A polchoz - natúr színében hagyott - fenyőfát, vagy más hasonló
színű anyagot azonban ne válasszunk, mert nem emelik ki eléggé a miniatűröket.
Rajzunk ajánlott méretei alapján szinte gyerekjáték a polcot alkotó darabok
kiszabása. A két oldallapot 15-16 mm vastag anyagból szabjuk le, a polcokhoz azonban
csak 8-10 mm vastagságút használjunk.
Ha laminált faforgácslapot választunk alapanyagul, akkor a polcokhoz, pl. vékony
falburkoló-elemeket használhatunk fel. Élfedésként felvasalható fóliacsíkot, vagy
lapos Multiprofil élfedő-idomot használjunk. A vékony polclapok élére pedig
fóliázott felületű, 10-12 mm széles, félkerek díszlécet válasszunk. Hátlapként
3,2 mm vastag laminált farostlemezt szerezzünk be, mégpedig lehetőleg sötét tölgy,
vagy mahagóni utánzatút.
Valódi faalapanyagokat használva tágabbak a lehetőségeink, viszont a
felületkikészítés miatt az ilyen polcok kialakítása több munkával jár. Az
oldallapokhoz használhatunk bármilyen lombos keményfát, sőt fenyőt is, hiszen ezeket
könnyű a kívánt színűre pácolnunk. Hátlapként 3-5 mm-es, polclapként meg 8 mm
vastag rétegelt lemezt válasszunk. Élfedéshez felvasalható, de valódi
színfurnérból készült anyagot használjunk. A polcok élfedéséhez félkerek
szegélyléceket szerezzünk be, mégpedig 10 mm szélességűt. Ezen kívül a natúr
anyagok színezéséhez megfelelő a pác, a bevonáshoz pedig selyemfényű színtelen
lakkra lesz még szükségünk.
A polc elkészítését a két oldallap kiszabásával kezdjük el. A kivágott darabokat
összefogva munkáljuk teljesen egyformára. A polclapok beerősítéséhez pontosan
kimunkált, a lapokhoz illő szélességű és 5 mm mély hornyokat marjunk egymástól
120 mm-re az oldalakba, vagy két-két 4 mm-es köldökcsappal, hornyolás nélkül
fogassuk a belső oldalak közé. Ez utóbbi esetben a polclapok hajszálpontosan
egybevágók legyenek! Ha lapszabászatban vágatjuk le az alkatrészeket, ez a kritérium
biztosított. Ha pedig magunk vágjuk le a polclapokat, akkor fogjuk össze az összest,
és egyszerre szabjuk méretre.
Az oldallapok fészkeit az egymás mellé fektetett darabokon ugyancsak egyszerre marjuk
ki. A köldökcsapozás több pontatlanságot rejt magában, de kellő figyelemmel ez a
megoldás is eredményezhet kellő pontosságot. Az oldallapok hátsó élét lehetőleg
aljazzuk ki, hogy a hátlap egy síkba kerüljön majd a hátsó éllel. Ha erre nincs
módunk, akkor majd a hátlap élét gyaluljuk körben, 30 fokban ferdére, hogy
felerősítését követően ne legyen szem előtt.
A
hátlap maga 3-5 mm-es laminált farost-, vagy rétegeltlemezből kivágott darab. Alsó
és felső éle azonban ívelt formájú, és e részekre még egy-egy betétet is fel
kell majd erősítenünk. A laminált hátlapokat csak méretre kell vágnunk, a rétegelt
lemezekből leszabottak felületét pedig még felületkezelnünk is kell. Ezt
megelőzően csiszoláskor nem szükséges üvegsimaságú felületre törekednünk, a
felület esetleges durvaságát csak annyira koptassuk simára, hogy az erezetek kiálló
rostjai finoman lekerekítetté váljanak. Az alsó és felső betétlapok élben a
polclapokra csatlakoznak. Élük íve követi a hátlapét, de a magasságuk annál kb.
5-8 mm-rel kisebbek. A betétdarabok akkor igazán mutatósak, ha ívelt élük
lekerekített, amit fazonmarással, vagy kézi csiszolással valósíthatunk meg. Ha
laminált lap az alapanyag, akkor a lekerekített éleket mindenképpen célszerű
tapaszolnunk, hogy a lemunkált felületek teljesen simává váljanak. A tapaszolt
éleket fessük a laminált bevonathoz hasonló színűre, majd a felületüket
polírozzuk selyemfényűre. A valódi fából, vagy rétegeltlemezből leszabott
betétlapok élét nem kell tapaszolni, simára csiszolásuk után azonnal pácolhatók,
lakkozhatók.
Miután minden alkatrészt kialakítottunk, a laminált felületű darabok élét fedjük
le felvasalható fóliával, élüket pedig azon nyomban finoman kerekítsük le. A
polclapok külső élére ragasszuk fel a félkerek, dekorfóliás díszléceket, majd
fogjunk hozzá a polc végleges összeállításához. A két oldallapra előbb
erősítsük fel a polclapokat. A legfelsőre és a legalsóra fogassuk fel a két
betétlapot, és a hátlap beragasztásával tegyük szilárd egységgé az eddig
összeállított vázat. Ezt követően a polc hátuljára csavarozzunk két masszív
képakasztó karikát, és a polcot máris a kiszemelt helyére akaszthatjuk.
A valódi fából készített polcalkatrészeket összeállításuk előtt még
csiszolnunk, színre pácolnunk, majd újból csiszolnunk kell, mielőtt a darabok
felületét befújnánk selyemfényű színtelen lakkal. A további műveletek már
azonosak az előbb leírtakkal. Végül már csak a kis réz miniatűröket kell a
polcokon szépen sorba raknunk, és máris gyönyörködhetünk gyűjteményünk
elbűvölő formáiban, csillogásában, amelynek megfelelő keretet ad saját kezűleg
készített polcunk.
Rézminiatűrök galériája
Sokan kedvelik az apró csecsebecséket, közöttük az igényesen megmunkált, sárgarézből készült miniatűr tárgyakat. Érthető, hiszen a nem is olcsó kis dísztárgyaknak különös bájuk van. Formailag leegyszerűsített változatai a valóságos tárgyaknak, szépen kidolgozott apró kis mesterdarabok, és e mellett talmi csillogásuk is vonzó. Aki pedig ilyen míves apróságokat gyűjt, előbb-utóbb méltó környezetet, gyűjteményes kiállítóhelyet szeretne nekik biztosítani, különben nem érvényesülhetnek kellően a parányi műtárgyak. Nos, most e téren szeretnénk segíteni a gyűjtőknek egy polcgaléria elkészítésével.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Gyökérzöldségek
MESTER+A gyökérzöldségek olyan növényi gyökerek, amelyek zöldségként fogyaszthatóak. Más földalatti szerveket is gyakran – hibásan – gyökérzöldségnek neveznek. Érdekességük, hogy mivel a föld...
Tehetünk-e valamit a gázár ellen?
Lapunkban számtalan cikkben foglalkoztunk már alternatív fűtési lehetőségekkel. Számba vettük a pellet tüzeléstől a hőszivattyúig, a napkollektortól a szélerőműig a lehetséges energiaforrásokat. De...