Fa teherautó-család

A kis haszonjárműveket sokféle formában, alkalmasint pótkocsival is kiegészíthető hattengelyes teherautóként, kis furgonként, terepjáróként, vagy kis áruszállítóként is elkészíthetjük. Alapanyagként 10 mm-es fenyődeszkát, vagy 8 mm vastag rétegeltlemezt használjunk, csak a kerekekhez, tengelybakokhoz és a sárvédőkhöz lesz szükségünk 20 mm vastag faanyagra, továbbá némi 5x5 mm-es fenyőlécre és 10 mm átmérőjű, sima palástú köldökcsaprúdra.
Először a járművek alvázlemezét (1) szabjuk ki. Az egységesen 100 mm széles darab hosszát a kocsi típusának megfelelően szabjuk le. A leghosszabb a teherautóhoz kell, a furgonhoz 50 mm-rel, a terepjáróhoz meg 100 mm-rel rövidebb lap szükséges. Ezt követően szabjuk le a motorházat és a vezetőfülkét alkotó lapokat (2, 3, 4, 5). A vezetőfülke két oldalából természetesen két darabot vágjunk le, összefogva fűrészeljük ferdére az egyik sarkukat, majd körkiszúróval készítsük el a szükséges kör alakú ablaknyílást. Ha nincs körkiszúrónk, akkor lombfűrésszel vágjuk ki az ablak nyílását, és ebben az esetben ne ragaszkodjunk a kör alakhoz, az ablak kontúrja követheti az oldallemezét, de min. 5 mm széles anyag vegye körül.
Az elkészült darabokat csiszoljuk simára, majd az alvázlapra ragasszuk fel a motorház burkolatát és a vezetőfülkét (A). Ennek két oldallapjának szélére - ahol az ablaknyílás miatt elkeskenyedett az anyag - ragasszunk erősítésként 5x5 mm-es lécszegélyeket (9). Különösen a fenyődeszkából kivágott daraboknál ajánlatos a szélerősítések beragasztása. Az alkatrészeket ragasztópisztollyal, vagy gyors kötést adó diszperziós ragasztóval rögzítsük egymáshoz és az alváz felületére.
Következő fázisban a raktér oldalait (10, 11) szabjuk méretre, majd e darabokat is ragasszuk a helyükre. A rövidebb darabok kerüljenek a hosszú oldalak közé (B). Ha pontosan szabtuk le az alkatrészeket, akkor a jármű testét minden oldalon könnyű síkba csiszolni. A kis eltérések azonban kissé megnehezíthetik a felületek simára munkálását. A motorház tetejének a hosszanti éleit és a fülketető elülső élét is kerekítsük le, majd vágjuk ki a motorház elejét fedő karosszériaelemet (6), készítsük el a két lámpa korongját (7) és szabjuk le az ütköző lécét (8). Az elemeket ezt követően ragasszuk a helyükre, az így már komplett orrborítást pedig erősítsük a motorház elejére.
A kerékbakokat (13, 14) lehetőleg 10 mm vastag rétegeltlemezből alakítsuk ki, majd ezeket is ragasszuk az alvázon pontosan kimért helyükre. Ha csak kéttengelyes lesz a kocsi, a hátsó bakot ajánlatos 50 mm hosszúra vágnunk, és a raktér középfelezőjére illesztve ragasszuk fel. Ilyenkor a furatok egytengelyűségére is ügyeljünk. Ha a 10 mm-es farúdra húzva ragasztjuk fel, ez könnyen megoldató feladat. A sárvédők (12, 17) ferdére vágott lécdarabjait is ragasszuk a helyükre, mégpedig a kerekek, illetve a tengelyfuratok középvonalába igazítva. Alsó élük az alvázlap aljától 16 mm-rel magasabbra kerüljön. A felragasztott sárvédőket csavaros szorítókkal a karosszériára fogatva biztosítsuk elmozdulás ellen (C). A kerekeket (20) körkiszúróval vágjuk ki 20 mm vastag fenyődeszkából, majd a központfuratukat fúrjuk fel 9,8 mm átmérőjűre. Ezt a műveletet állványba fogott fúrógéppel végezzük el, különben a tengelyre felütött kerekek majd ütni fognak. A keréktengelyeket is szabjuk a megfelelő hosszúságúra, és amennyiben a pótkocsit is szeretnénk elkészíteni, azt is ragasszuk össze. Szerkezete nagyon egyszerű, csak a fenéklapra (15) kell felragasztanunk az oldalakat (10, 16), a két kerékbakot (13), továbbá a sárvédő-léceket (17).
Miután a "jármű" szinte már teljesen készen van, még a kerekek felerősítése előtt célszerű a nyers fafelületeket kopásállóvá tenni. Ezért az autót még egyszer csiszoljuk alaposan simára, az éleket pedig mindenhol finoman kerekítsük le. Ha natúr színében hagyjuk a játékot, már azonnal lakkozhatjuk is, de először erősen higított színtelen lakkal kenjük be, majd száradás és újabb finomcsiszolás után kenjük rá a következő két vékony lakkréteget. A faanyagot páccal sötétebb tónusúvá is tehetjük, majd ezt követően lakkozzuk be. Ha a játékautót színre kívánjuk festeni, akkor használhatunk ún. lakkpácokat, amelyek élénk színűek ugyan, de nem fedik el a fa erezetét, és kopásállóságuk is jó. A jellegtelen erezetrajzú anyagokhoz azonban használhatunk színes akrilfestékeket is, amelyeknek nagy előnye, hogy spray-csomagolásban is kaphatók, így e festékeket szórva használhatjuk, a kapott felület pedig ideálisan sima lesz, feltéve, ha a felületek is azok.
Miután az autó fényezése teljesen megszáradt, a kerekeinek a felszerelésére is sort keríthetünk. Előbb a fatengelyeket ragasszuk egy-egy kerék furatába. A farudakat óvatosan kalapálva üssük a tengelyfuratokba, majd két ujjunk között megforgatva ellenőrizzük, hogy nem ütnek-e. Ha ilyesmit észlelünk, akkor most még gyorsan - a tengely oldalra nyomásával - korrigálhatjuk a kerekek futását. A tengelyekre húzzunk egy-egy 10 mm-es fém alátétet, majd a farudak palástját - a kerékbakok helyén - gyertyáról lecseppentett viasszal kenjük be, dugjuk mindegyik keréktengelyt a helyére, húzzunk rá újabb alátéteket, majd a tengelyvég beragasztózott végére óvatosan üssük fel a hiányzó kerekeket. Mindegyiket forgassuk is meg, és ha valamelyik ütne, a kerék tengelyirányba nyomásával igyekezzünk a hibát kiküszöbölni.
Ne feledjük, a játékautó csak akkor működik jól, ha könnyen gurítható, és a kerekei egyáltalán nem szorulnak a karosszériához, a tengelyei pedig akadálytalanul forognak a bakok furataiban. Ez utóbbi fogyatékosságon könnyű segíteni, ha a kocsira nehezedve néhányszor a szőnyegen ide-oda tologatjuk. A kerekek megszorulását pedig a karosszéria mellé becsúsztatott, és a kerekek belső oldalához szorított csiszolópapír-csíkkal hamar lekoptathatjuk a forgását gátló részt.
A kocsi ezzel készen van, akár azonnal az új tulajdonos gondjaira is bízhatjuk. A konstrukció egyszerű, változatai (D) csak kis módosítást igényelnek, tehát a típusváltoztatás sem okozhat semmi nehézséget.