Első dolgunk ne a régi korlát eltávolítása, hanem a felújításhoz szükséges
alkotóelemek összeválogatása legyen. A barkácsáruházakban többféle tömörfából
esztergált keményfa (akác és tölgyfa) korlátoszlop és fazonra mart karfa közül
választhatunk. Az oszlopok közös jellemzője, hogy általában 60x60 mm-es anyagból
kiesztergáltak, végeiken - a kellő méretre vágást megkönnyítendő - 150-200 mm
hosszúságú, hasáb alakú anyagráhagyás van (1). Ez lehetővé teszi, hogy bármilyen
lépcsőre, vagy annak oldalsó tartólapjának élére szilárdan (csapozással,
csavarozással) felerősíthessük (2). Ha pedig csapvéges oszlopokra van szükségünk,
e hasábos részeket le is esztergál(tat)hatjuk. Végoszlopoknak azonban ajánlatos
robosztusabb darabot, vagy sima hasábos elemet választanunk, hogy az új korlát
ezáltal is szilárdabb legyen. A korlátelemeket beépítésük előtt ajánlatos simára
csiszolni, és kellő felületvédelemmel ellátni, mert a megvásárolt darabok bizony
elég nyers kivitelűek. Simító csiszolásukat, majd lakkozásukat követően azonban
nagyon attraktív látványt nyújtanak.
Miután kiválasztottuk, beszereztük az összes szükséges elemet, hozzáfoghatunk a
régi korlát eltávolításához. A karfát támasztó oszlopokat fűrészeljük át (3),
a karfát így már könnyen leválaszthatjuk a lépcsőről. Következő lépésben az
oszlopok alsó, a fellépőlapokra erősített részét távolítsuk el (4). Ha a
fellépőlapokat oldalról összefogó deszka fedi, és a korlátoszlopok e darab élére
voltak felerősítve, az előzőkhöz hasonlóan távolítsuk el ezeket is. A műveletet
azonban úgy végezzük el, hogy ne rongáljuk meg túlságosan a lépcsőkar felületét.
Következő
lépésben a "beérett" lakkozású, foltos lépcsők felületét és
szegélyeit (5) újítsuk fel. Ez utóbbiakat, ha lehetséges szereljük le, mert így
könnyebben eltávolíthatjuk felületükről a régi lakkréteget. Ezt mindenképpen el
kell végeznünk, különben az új korlát nagyon elütne a régi lépcsőtől. A
lépcsőlapok felületét elég nehéz újból natúr felületűvé tennünk, de egy jó
csiszológéppel ez is megoldható. Előbb durvaszemcsés csiszolópapírral távolítsuk
el a feltehetően parkettalakk bevonatot, majd egy alapos közbenső csiszolást
követően a már nyers fa alkatrészek minden felületét, még a fellépőlapok éleit
is csiszoljuk simára (6). A régi oszlopok helyét is tüntessük el; a kisebb lyukakat
tapaszolva (7), a nagyobbakba pedig körkiszúróval készített fadugókat ragasztva
foltozzuk ki (8), majd a javított részeket csiszoljuk simára.
Következhet a korlátot tartó új oszlopok beerősítése. Ez bonyolult művelet, ezért
nem érdemes elkapkodni. Először is azt döntsük el, hogy az oszlop hasábos részét
méretre vágva, négy csappal és egy központi menetes rúddal megerősítve (9)
fogatjuk majd fel, vagy az oszlop végeire esztergált csapokat a lépcsőlapokba, illetve
a korlátrúdba eresztve kívánjuk beépíteni (10). A hasábos oszloptalpak
csapfészkeit előbb kellő mélységben fúrjuk ki, majd jelölőtüskék segítségével
jelöljük át a fészkek helyét a fellépőlapokra. Ha viszont lépcsőlapok
oldalszegélyének élére szeretnénk felerősíteni, akkor ez csak úgy lehetséges, ha az elég
széles. Ha vékonyabb az oszlopvégeknél, akkor vagy az oszlopok alját kell
kialjaznunk, vagy az oldaldeszkára kell felül vastagító lécet szerelnünk. Az
aljazott végű oszlopokat ragasztva, csavarozva könnyű felszerelnünk az
oldaldeszkára. Ha viszont vastagító léccel megerősített élre köldökcsapozva
fogatjuk fel az oszlopokat, akkor az oszlop csapfészkeit még a ferdére vágása előtt
fúrjuk ki, de mélyen, hogy a bütük a vágás után még elég mélyek legyenek. A
levágott oszlopvég darabját pedig fúrósablonkét használhatjuk. A facsapok 12 mm
átmérőjűek, és legalább 50 mm hosszúak legyenek.
Ha a lépcsőlapok alá férhetünk, akkor az oszlopok bütüjébe ragasztott M10-es
menetes rúddal fogathatjuk fel szilárdan a korlátoszlopokat. Arra azonban ügyeljünk,
hogy a hasábos oszloplábak azonos hosszúságúak legyenek. A hengeresre esztergált
oszlopvégek esetében csak egy-egy megfelelő átmérőjű nagy csapfészekre van
szükségünk, amelyeket sablon segítségével fúrjunk a lépcsőlapba (11), vagy a
lépcsőkar oldaldeszkájának az élébe.
Következő feladatunk, hogy az oszlopokat azonos méretűre szabjuk felül is, majd
előkészítsük a korlátot a felerősítésére. Az oszlopokat ideiglenesen a
lépcsőkarra erősítve, függőlegesbe állítva, felül egy kifeszített mérőzsinór
segítségével jelöljük be. A zsinór természetesen párhuzamos legyen a lépcsőkar
emelkedési szögével, és a korlátfa aljával azonos magasságban feszítsük ki.
Mielőtt azonban a felső bütüket ferdére vágnánk, fúrjuk ki - de jó mélyre, hogy ferdére
vágás után is kellő mélységűek legyenek a csapfészkek - a karfát rögzítő
facsapok csapfuratait. A bütük ferdére vágásához hulladék faanyagokból érdemes
fűrészelő sablont összeütni, mert így az összes oszlopvég azonos szögű lesz. A
hengeres szárú oszlopoknál ez felesleges, ezeket csak azonos hosszúságúra kell
vágnunk, utána már a fészkükbe üthetjük mindegyiket. Az oszlopok helyére
állítása után kerítsünk sort a karfa csapfuratainak a kialakítására. Ez nem
könnyű, mert a lyukakat ferdén kell a faanyagba fúrnunk. Ezt a munkát nagyban
megkönnyíthetjük, ha fúrósablont készítünk (12). A nagyobb átmérőjű
csapfészkekhez csapos nyakú fúrót használjunk, amelyet közepes fordulatszámmal
meghajtva, kis előtolással, pontosan elkészíthetjük az összes csapfuratot. A karfát
még az utolsó oszlopok oldalához is fogassuk hozzá, ezért a karfa végeit is ferdére
kell vágnunk. E célra ugyancsak a fűrészelő sablont használjuk fel (13). A leeső
hulladékot se dobjuk el, mert ennek pedig majd a karfavég oszlophoz
köldökcsapozásakor (14), pontosabban a kötés elmozdulás elleni biztosításakor
vehetjük nagy hasznát (15). A ferdére vágott bütü ugyanis pontosan alátámasztja az
oszlophoz csapozott karfa végét, így a hevederes szorítóval összepréselt darabok
garantáltan nem tudnak elcsúszni. Az alátámasztó darabot csavaros szorítókkal
fogjuk az oszlop oldalához, majd jöhet a hevederes szorító, amellyel az oszlopot és a
karfát szorosan egymáshoz húzathatjuk. Az oszlopok merőlegességét azonban fokozott
alapossággal állítsuk be, és amíg a ragasztóanyag nem szilárdult meg teljesen, ne
nyúljunk a korláthoz.
Miután az alkotóelemeket szilárd korláttá ragasztottuk össze, a még nyers
fafelületekre kenjünk parkettalakk alapozót, majd a száradása után két vékony
rétegben vonjuk be híg parkettalakkal. A lépcsőlapok felületére azonban nem árt
még egy harmadik vékony lakkréteget is felkenni, hogy a bevonat hosszú ideig megtartsa
szép fényét, és a gyakori használat ellenére is hosszú évekre hatásos védelmet
biztosítson a fellépőlapoknak.
Falépcsők felújítása
Számos lakóház tetőtere utólag került beépítésre, ahová többnyire beltéri lépcsőn lehet feljutni. Ezeket az ínségesebb időkben készített régi lépcsőket - megszokott hagyatékként - még ma is sokan használják. Bár már gyakran kirínak a környezetükből, mégis sokan halogatják az általában fémkorlátos feljárók felújítását. Sok esetben csupán a korlátot kellene igényesebbre cserélni, és ez ma már csak anyagi kérdés, hiszen a hozzávaló faanyagokat bárki félkészen megvásárolhatja a nagyobb barkácsáruházakban. A lépcsőkar jó esetben nem szorul cserére, inkább csak a felületét kell alaposan felújítani. Ez pedig a korlátcsere alkalmával is elvégezhető, így szinte egy új lépcső lesz az eredmény. Az alábbi tanácsaink remélhetőleg megkönnyítik az ilyen jellegű munkákat.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Variációk lépcsőre
Különböző korú és stílusú lakásokban eltérő lépcsőtípusokkal találkozhatunk. Érdekességként bemutatunk néhány formabontó megoldást.
Lépcsőbútor
A lépcső alatti rész sokszor marad kihasználatlanul, pedig az olyan lakásokban, ahol galériát építenek, általában szükség van minden hely kihasználására. Nemcsak hely-, hanem költségtakarékos...