Falépcsők felújítása

Első dolgunk ne a régi korlát eltávolítása, hanem a felújításhoz szükséges alkotóelemek összeválogatása legyen. A barkácsáruházakban többféle tömörfából esztergált keményfa (akác és tölgyfa) korlátoszlop és fazonra mart karfa közül választhatunk. Az oszlopok közös jellemzője, hogy általában 60x60 mm-es anyagból kiesztergáltak, végeiken - a kellő méretre vágást megkönnyítendő - 150-200 mm hosszúságú, hasáb alakú anyagráhagyás van (1). Ez lehetővé teszi, hogy bármilyen lépcsőre, vagy annak oldalsó tartólapjának élére szilárdan (csapozással, csavarozással) felerősíthessük (2). Ha pedig csapvéges oszlopokra van szükségünk, e hasábos részeket le is esztergál(tat)hatjuk. Végoszlopoknak azonban ajánlatos robosztusabb darabot, vagy sima hasábos elemet választanunk, hogy az új korlát ezáltal is szilárdabb legyen. A korlátelemeket beépítésük előtt ajánlatos simára csiszolni, és kellő felületvédelemmel ellátni, mert a megvásárolt darabok bizony elég nyers kivitelűek. Simító csiszolásukat, majd lakkozásukat követően azonban nagyon attraktív látványt nyújtanak.
Miután kiválasztottuk, beszereztük az összes szükséges elemet, hozzáfoghatunk a régi korlát eltávolításához. A karfát támasztó oszlopokat fűrészeljük át (3), a karfát így már könnyen leválaszthatjuk a lépcsőről. Következő lépésben az oszlopok alsó, a fellépőlapokra erősített részét távolítsuk el (4). Ha a fellépőlapokat oldalról összefogó deszka fedi, és a korlátoszlopok e darab élére voltak felerősítve, az előzőkhöz hasonlóan távolítsuk el ezeket is. A műveletet azonban úgy végezzük el, hogy ne rongáljuk meg túlságosan a lépcsőkar felületét.
Következő lépésben a "beérett" lakkozású, foltos lépcsők felületét és szegélyeit (5) újítsuk fel. Ez utóbbiakat, ha lehetséges szereljük le, mert így könnyebben eltávolíthatjuk felületükről a régi lakkréteget. Ezt mindenképpen el kell végeznünk, különben az új korlát nagyon elütne a régi lépcsőtől. A lépcsőlapok felületét elég nehéz újból natúr felületűvé tennünk, de egy jó csiszológéppel ez is megoldható. Előbb durvaszemcsés csiszolópapírral távolítsuk el a feltehetően parkettalakk bevonatot, majd egy alapos közbenső csiszolást követően a már nyers fa alkatrészek minden felületét, még a fellépőlapok éleit is csiszoljuk simára (6). A régi oszlopok helyét is tüntessük el; a kisebb lyukakat tapaszolva (7), a nagyobbakba pedig körkiszúróval készített fadugókat ragasztva foltozzuk ki (8), majd a javított részeket csiszoljuk simára.
Következhet a korlátot tartó új oszlopok beerősítése. Ez bonyolult művelet, ezért nem érdemes elkapkodni. Először is azt döntsük el, hogy az oszlop hasábos részét méretre vágva, négy csappal és egy központi menetes rúddal megerősítve (9) fogatjuk majd fel, vagy az oszlop végeire esztergált csapokat a lépcsőlapokba, illetve a korlátrúdba eresztve kívánjuk beépíteni (10). A hasábos oszloptalpak csapfészkeit előbb kellő mélységben fúrjuk ki, majd jelölőtüskék segítségével jelöljük át a fészkek helyét a fellépőlapokra. Ha viszont lépcsőlapok oldalszegélyének élére szeretnénk felerősíteni, akkor ez csak úgy lehetséges, ha az elég széles. Ha vékonyabb az oszlopvégeknél, akkor vagy az oszlopok alját kell kialjaznunk, vagy az oldaldeszkára kell felül vastagító lécet szerelnünk. Az aljazott végű oszlopokat ragasztva, csavarozva könnyű felszerelnünk az oldaldeszkára. Ha viszont vastagító léccel megerősített élre köldökcsapozva fogatjuk fel az oszlopokat, akkor az oszlop csapfészkeit még a ferdére vágása előtt fúrjuk ki, de mélyen, hogy a bütük a vágás után még elég mélyek legyenek. A levágott oszlopvég darabját pedig fúrósablonkét használhatjuk. A facsapok 12 mm átmérőjűek, és legalább 50 mm hosszúak legyenek.
Ha a lépcsőlapok alá férhetünk, akkor az oszlopok bütüjébe ragasztott M10-es menetes rúddal fogathatjuk fel szilárdan a korlátoszlopokat. Arra azonban ügyeljünk, hogy a hasábos oszloplábak azonos hosszúságúak legyenek. A hengeresre esztergált oszlopvégek esetében csak egy-egy megfelelő átmérőjű nagy csapfészekre van szükségünk, amelyeket sablon segítségével fúrjunk a lépcsőlapba (11), vagy a lépcsőkar oldaldeszkájának az élébe.
Következő feladatunk, hogy az oszlopokat azonos méretűre szabjuk felül is, majd előkészítsük a korlátot a felerősítésére. Az oszlopokat ideiglenesen a lépcsőkarra erősítve, függőlegesbe állítva, felül egy kifeszített mérőzsinór segítségével jelöljük be. A zsinór természetesen párhuzamos legyen a lépcsőkar emelkedési szögével, és a korlátfa aljával azonos magasságban feszítsük ki. Mielőtt azonban a felső bütüket ferdére vágnánk, fúrjuk ki - de jó mélyre, hogy ferdére vágás után is kellő mélységűek legyenek a csapfészkek - a karfát rögzítő facsapok csapfuratait. A bütük ferdére vágásához hulladék faanyagokból érdemes fűrészelő sablont összeütni, mert így az összes oszlopvég azonos szögű lesz. A hengeres szárú oszlopoknál ez felesleges, ezeket csak azonos hosszúságúra kell vágnunk, utána már a fészkükbe üthetjük mindegyiket. Az oszlopok helyére állítása után kerítsünk sort a karfa csapfuratainak a kialakítására. Ez nem könnyű, mert a lyukakat ferdén kell a faanyagba fúrnunk. Ezt a munkát nagyban megkönnyíthetjük, ha fúrósablont készítünk (12). A nagyobb átmérőjű csapfészkekhez csapos nyakú fúrót használjunk, amelyet közepes fordulatszámmal meghajtva, kis előtolással, pontosan elkészíthetjük az összes csapfuratot. A karfát még az utolsó oszlopok oldalához is fogassuk hozzá, ezért a karfa végeit is ferdére kell vágnunk. E célra ugyancsak a fűrészelő sablont használjuk fel (13). A leeső hulladékot se dobjuk el, mert ennek pedig majd a karfavég oszlophoz köldökcsapozásakor (14), pontosabban a kötés elmozdulás elleni biztosításakor vehetjük nagy hasznát (15). A ferdére vágott bütü ugyanis pontosan alátámasztja az oszlophoz csapozott karfa végét, így a hevederes szorítóval összepréselt darabok garantáltan nem tudnak elcsúszni. Az alátámasztó darabot csavaros szorítókkal fogjuk az oszlop oldalához, majd jöhet a hevederes szorító, amellyel az oszlopot és a karfát szorosan egymáshoz húzathatjuk. Az oszlopok merőlegességét azonban fokozott alapossággal állítsuk be, és amíg a ragasztóanyag nem szilárdult meg teljesen, ne nyúljunk a korláthoz.

Miután az alkotóelemeket szilárd korláttá ragasztottuk össze, a még nyers fafelületekre kenjünk parkettalakk alapozót, majd a száradása után két vékony rétegben vonjuk be híg parkettalakkal. A lépcsőlapok felületére azonban nem árt még egy harmadik vékony lakkréteget is felkenni, hogy a bevonat hosszú ideig megtartsa szép fényét, és a gyakori használat ellenére is hosszú évekre hatásos védelmet biztosítson a fellépőlapoknak.