Szemzés

A szemzés lehet hajtószemzés, ha május végétől június közepéig végezzük. A szemzés eredését követően az alanyt, a szemzett szem felett, visszametsszük, amely így kihajt, és őszre már meg is erősödik.
Ha a szemzés július közepétől szeptember közepéig történik, alvószemzést végzünk. A megeredt (szem) rügy, eredés után a következő év tavaszán kihajt. Az alvó szemzésnél célszerű figyelembe venni, hogy az esetleges pótszemzést még időben elvégezzük.
A legkorábban a dió szemzését kell végezni, mert az összeforradáshoz tartós melegre van szükség. A dió szemzése a következőkben részletesen leírandó szemzésektől eltér, mert itt az alany (dió) háncsrészét kell eltávolítani, és a szemes, ugyanakkorára vágott rüggyel ellátott háncsrészét kötözni. A két háncsrész nagysága feltétlenül egyező legyen.
Amíg az alanynak használt növény háncsrésze a fásrésztől könnyen elválik (adja a héját), úgy a T-szemzés könnyű és eredményes szaporítási mód. A szemzés megkezdése, elvégzése előtt 1-3 héttel végzett öntözések segítik a háncs elválását a farésztől. Ha még nem végeztünk szemzést, úgy a T-vágást, háncs fellazítást és főleg a szempajzs vágását gyakorolni kell.
A szaporítani kívánt növényről szemzőhajtást szedünk, mely az évi növekmény fásodott része. A hajtás gyenge felsőrészét és az alsó 2-3 rügyet eltávolítjuk. A megmaradt részen a levéllemezeket levágjuk (1) úgy, hogy 1-1,5 cm hosszú levélnyél maradjon. A levélnyél szükséges az eredés megállapításához, illetve a megvágott szempajzs megfogását is könnyíti. Nedves moha, ruhadarabok között szállítjuk, tároljuk. Vízbe még rövid időre sem tesszük.
Ha a T-szemzést az alany földfelszín alatti részébe (a gyökérnyakba) végezzük, akkor az első munka a gyökérnyak kibontása, sártól, földtől való megtisztítása, egy rongydarabbal. A T-felső, vízszintes szárának megvágása, majd a függőleges szár megvágása után a háncs fellazítása (2) következik, hogy a szempajzs alátolható legyen.
A szempajzsot, mely a szemet és az 1-1,5 cm hosszú levélnyelet tarja, megvágjuk (3), és a fellazított háncs alá toljuk (4). A szempajzs vágásánál ügyeljünk, hogy kevés farésszel vágjuk (5), ha mégis több farész került a pajzs alá, akkor próbáljuk meg kipattintani, majd újra felhasználni. Ha a szempajzs hosszabb, mint a T-vágás, úgy a vízszintes szár felett visszavágjuk. A kötözést fóliacsíkkal vagy rafiával végezzük (6). A kötözést alulról vagy felülről egyformán kezdhetjük, és a szemet kihagyva folytathatjuk. A kötözőanyagot mindvégig tartsuk feszesen, és szorosan kötözzünk (7).
A szemzést követő 10-14. nap után már látható a feszes szempajzs, a levélnyél pattanva válik le, a rügy (szem) telt, így munkánk eredményes. Sötét, ráncos, száradó szempajzs a pótszemzés elvégzését sürgeti. Pótszemzést a meg nem eredt szem, sebzés (T-vágás) helye alatt vagy felett, attól távolabb végezzünk.

Előfordul, hogy az alanynak a háncsrésze nem válik el a farésztől; ekkor chip-szemzést végzünk. A chip-szemzésnél a fás résszel együtt vágjuk meg a szempajzsot. A talaj felszíne felett (8) 10-30 cm magasan végzett szemzés (vegetatív szaporítású alanyoknál) az ültetés mélységét csak előnyösen befolyásolja, mert mélyebbre ültetve, legyökeresedve nagyobb támaszt, tartást ad. Magról szaporított alanyoknál az alany "vadalása", tősarj eltávolítása miatt nem célszerű a magas szemzés. Chip-szemzés esetén a gyökérnyak kibontása elmarad, de a szemzést megelőzően a kívánt szemzési magasságig a másodrendű vagy hónalj hajtásokat el kell távolítani. Az alanyból kivágott szempajzs helye alul ék alakra van a farészből kivágva (9). A szempajzs egyező nagyságú legyen a kivágott résszel (10), és úgy kötözzük, mint a T-szemzés esetén (11).
A gyökérnyakba végzett szemzést télen talajjal takarjuk, tavasszal kibontva, a szem felett visszavágva neveljük a kihajtó szemet. A magasban végzett szemzéseket 2-3 soros hullámpapír csíkkal védjük, és a szem feletti részen az alanyhoz kötve csak felülről biztosítsuk a szem téli védelmét. Fólia - a befülledés veszélye miatt - nem alkalmas a szem védelmére.