Fűtőtestek

A modern központi fűtés több mint száz éves. Eleinte elsősorban gőzfűtést alkalmaztak, mely a gőz egyszerű előállítása és szállítása miatt volt kedvező. Később a melegvíz vált általánossá, és napjainkban is ezt használjuk hőhordozóként. A központilag termelt hő csővezetéken jut a fűtőtestig, ahol a helyiség hőegyensúlyát biztosítja. A fűtőberendezés leglényegesebb elemének a fűtőtestet tekinthetjük, hiszen a benttartózkodó személyek ezen keresztül ítélik meg a fűtés jóságát, és esztétikai szempontból is a helyiség egyik meghatározó eleme lehet. A fűtőtestek kiválasztásánál igen sok mindent kell figyelembe venni: teljesítmény, méret, nyomásállóság, korrózióállóság, tetszetős külső, tisztíthatóság, baleseti biztonság, élettartam, ár, szerelhetőség stb., mind mérlegelési szempont. A döntést általában a tervező és a lakó közösen hozza meg. Igen gyakran azonban az is előfordul, hogy a vállalkozó, szerelő, kivitelező választja ki a fűtőtestet a saját érdekeit szem előtt tartva. Ez sokszor messze van az optimális változattól. A következőkben a fútőtestek kiválasztásán túlmenően a szerelhetőség, a csere lehetőségeit vizsgáljuk meg, elsősorban lakások esetében.

Fűtőtestek választéka

A fűtőtestek fajtáit rendkívüli sokféleség jellemzi. Az egyik szélsőség az, amikor a helyiségek határoló épületszerkezetébe építik be. Ezek közül legismertebb a padlófűtés, de terjedőben van a vakolatba épített falfűtés is. A korábban ismertebb mennyezetfűtés, rossz hőtechnikai jellemzői miatt, napjainkban visszaszorulóban van, de nyári hűtéssel kombinálva van létjogosultsága. Ezeknek a fűtőtesteknek igen nagy előnye, hogy nem látszanak, ugyanakakor nehezen szabályozhatók és igényes tervezői, kivitelezői munkát kívánnak meg.
Az önálló fűtőtestek anyaguk szerint is igen változatosak. Kezdetben az öntöttvas volt a legnépszerűbb. Ezek jellemzője a nagy víztér, a nagy tömeg, a formai gazdagság, a tagosított szerkezet, a hosszú élettartam. Ez utóbbi magyarázza azt, hogy a régi gőzfűtéseknél a legjobban bevált fűtőtest volt. Napjainkban egyre kevésbé használják, melyben szerepet játszik magas ára is. Nagy hőtehetetlensége a régebben használatos szakaszos fűtésnél előny volt, manapság a kis vízterű, dinamikus hőtechnikai jellemzőkkel rendelkező fűtőtestek népszerűbbek. Ezek közül az acéllemez radiátorok a legelterjedtebbek.
A tagos lemezradiátorok még őrzik az öntöttvas számos tulajdonságát: nagy vízterűek, tagosíthatók. Ugyanakkor lényegesen könnyebbek, olcsóbbak, formájuk egyszerűbb. Élettartamuk vitatott. Gőzre nem használható, de rosszul kialakított és üzemeltetett vízrendszereknél is néhány év alatt kilyukadhat. Helyesen választott rendszerelemeknél és jól üzemeltetve viszont akár ötven év után is megbízhatóan üzemel. A levegő bejutását a rendszerbe minimális értéken kell tartani, leüríteni csak végszükség esetén szabad és akkor is csak minimális mértékben. Ezért is igen ajánlatos a fűtőtestek mindkét belépő vezetékébe elzárót tenni.
Magyarországon az aluminium radiátorok is népszerűek. A csővázas Alutherm és Radal fűtőtestek egy perforált lemezborítást kaptak. Esztétikai és higiéniai szempontból manapság elavultnak tekinthető, bár helyesen üzemeltetve élettartamuk hosszú, mégis sok helyen szívesen lecserélnék őket. Főleg házgyári lakásokban találkozunk ezekkel a maga idejükben olcsó hőleadókkal. További hátrányuk az, hogy hőérzeti szempontból előnytelenek. A napjainkban terjedő fűtési költségosztó készülékek alkalmazása is jelentős nehézségekkel jár ezeknél a fűtőtesteknél. Az alumínium fűtőtestek modernebb változatai általában tetszetős kivitelűek, de drágák. Az aluminium fűtőtestek bizonyos korróziós ártalmakra érzékenyek, ezért alkalmazásuknál, cseréjüknél különös gonddal kell eljárni.
Ez eddigiekben ismertetett három anyagon kívül további különleges változatok is előfordulnak. Korábban létezett kerámiából készült tagos fűtőtest. Ennek modern változata a márvánnyal, vagy más hasonló anyaggal borított fűtőcsöves fűtőlap. Ez különleges esztétikai igények kielégítésére szolgál. Kísérleti változatban készült fűtőtest üvegből, valamint textilanyaggal borított konvektor is.

Szerkezeti kialakítások

Az előzőekben már volt szó a tagos fűtőtestekről. Ezeket tagonként gyártják, és vagy az üzemben, vagy a helyszínen szerelik össze őket a szükséges méretre. Előnyük, hogy tagszámuk könnyen változtatható, esetleges lyukadásnál a tag cserélhető. Ez azonban hibaforrás is, és napjainkban inkább az egységradiátorok terjednek. Ezeket már a gyárban végleges méretben készítik el, és többnyire nem javíthatók.
A szerkezeti méretek közül a hosszúság, magasság és mélység mellett igen fontos az ún. közcsavar távolság, mely a csőkötés távolságát jelenti. Ez utóbbi sajnos nem egységes. A tagos jellegű fűtőtesteknél a közcsavartávolság, míg a modern lapfűtőtesteknél a teljes szerkezeti magasság kerek szám. Így például a közismert 600-as méretű tagos, illetve lapradiátor kötéstávolsága között mintegy 50 mm különbség van. Ugyancsak megnehezíti a különböző szerkezetű típusok cseréjét a közcsavarnak faltól való távolsága. Ezt a méretet a fűtőtestek tartozékát jelentő tartó és függesztőszerkezetek mérete szabja meg. Ez nem egységes még sokszor a gyártmányon belül sem, például a modern lapradiátoroknál.
A radiátorok csatlakozócsonkjainak száma, mint az közismert, általában négy. Ez alól kivétel az igen nagy számban előforduló Radal fűtőtest, melynél csak egyoldali felső és alsó csonk van. Ennél külön légtelenítőt, ill. ürítőt nem lehet elhelyezni. Előfordul egycsonkú fűtőtest is, melyet a radiátor közepén, alul találunk. Ennek modern változata az, hogy egy rejtett csövön a szokásos felső, alsó sarokpontból vezetik középre, alulra a vizet. Ennek a megoldásnak előnye, hogy a csőhálózat mindenfajta fűtőtest méretnél ugyanott van, és így a szerelés, illetve az esetleges csere nagyon könnyen megvalósítható.
Igen fontos szerkezeti tulajdonság a bordázottság. A hagyományos tagos fűtőtestek helyigénye viszonylag nagy. Ezért a hőleadást bordák alkalmazásával fokozzák. A látható bordák többnyire csúnyák, de hőtechnikai szempontból sem kedvezőek. A lakók hőérzetét előnyösen befolyásolja a sugárzással leadott hő. Ennek mértéke elsősorban a hőmérséklettől és a felület nagyságától függ. Bordás hőleadóknál a sugárzási hányad alacsony, ezért sokan úgy vélik, hogy elsősorban nem túl hideg időben a fűtés rossz. Ennek oka az, hogy a felületi hőmérséklet lecsökken, bár a fűtőtest összes hőleadása elegendő. Ilyen fűtőtest a Radal és a konvektorok különböző fajtái. A tagos radiátorok sugárzásos hőleadása alacsony (10-15%), míg ebből a szempontból is a lapradiátorok a legkedvezőbbek, például a konvektor lemez nélküli egysoros lapnál 25-30%. Mivel a legjobb hőérzetet ez a típus adja azonos összteljesítménynél, ezért ezt tekinthetjük a leghatásosabb, legtakarékosabb fűtőtest fajtának. A többsoros konventorlemezes fűtőtestek ebből a szempontból kedvezőtlenebbek, de így is jobb hőérzetet keltenek a tagos radiátoroknál.
Az előzőekben emlegetett konvektor olyan szerkezetű, melynél a bordázott csöveket egy lemezburkolattal látják el. Ez alul, felül nyitott a hatékony hőleadás érdekében. A burkolat viszonylag alacsony hőmérsékletű, és hőérzeti és energiatakarékossági szempontból ez a legkedvezőtlenebb fűtőtest. Lakásoknál nemigen használatos. Van azonban egy különleges fajtája: a szegélyfűtőtest, melyet a külső (esetleg belső) fal mentén végig helyeznek el. Ez igen jó hőmérsékleteloszlást hoz létre a helyiségben, ezért igen hatékony fűtőtest típus.
Végül a szerkezeti jellemzők közé sorolható a felületi minőség is. Napjainkban tetszőleges színű radiátorokat lehet beszerezni, általában igen magas felárral. Hőtechnikai szempontból az alkalmazott festékek kedvező hősugárzási jellemzőkkel rendelkeznek. Minél fényesebb, polírozottabb a felület annál jobban romlik a hősugárzás. Legkedvezőtlenebbek a krómozott felületek, melyeket egyes különleges formájú törülköző szárítóknál alkalmaznak, de ezeknél nincs jelentősége hősugárzásnak.

Elhelyezés

A fűtőtestek elhelyezése igen lényeges kérdés. Arról már említést tettünk, hogy a hősugárzás igen kedvező hőérzeti és energiatakarékossági szempontból. Erre tekintettel kell lenni a fűtőtestek elhelyezésénél is. A hősugárzást lehetőleg ne árnyékoljuk függönnyel, burkolattal, bútorral.
Ábránkon látható, hogy milyen jellegű légáramlás és hőmérsékleteloszlás alakul ki hideg időben, átlagos hőszigetelésű helyiségben. A belső falnál elhelyezett fűtőtest igen rossz függőleges irányú hőmérsékletváltozást eredményez. Az ablak közelében és a padlónál fázni fogunk, míg a mennyezet alatt meleg van. Ez bizonyosan túlfűtést is eredményez, a rossz hőérzet mellett. Az ablak alá helyezett radiátor meggátolja az ablaknál lezúduló levegő bejutását a tartózkodási zónába. A korábban említett szegélykonvektor is ezért hatékony fűtőtest, sőt a külső fal hideghatását is csökkenti.
A jelenlegi hővédelmi előírások betartása eredményeként az előzőekben vázolt hatás csökken. Jó hőszigetelésű ablakoknál (k2 W/m2K) és falaknál (k0,5 W/m2K) már nem kell feltétlenül a fűtőtestet az ablak alá helyezni. Belső fal mellett, alacsony felületi hőmérséklettel pótolható az a kis hőigény, mely ezeknél a helyiségeknél kívánatos.

Szerelés, fűtőtestcsere

A fűtőtestek felszerelése gyári rögzítő szerkezettel történik, az azokra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Ügyelni kell a falak teherbíró képességére, esetleg lábakat kell alkalmazni. A fűtőtest alatt célszerű kb. 80-100 mm-t szabadon hagyni a takarítás miatt.
A csőcsatlakozásról már szóltunk. A modern fűtés megkívánja a termosztatikus szelep alkalmazását. 1999/10. számunkban részletesen foglalkoztunk ezekkel az árukat hamar megszolgáló elemekkel. A szelepválasztást feltétlenül szakemberre kell bízni, mert könnyen lehet, hogy elégtelen teljesítményt, vagy kellemetlen zajt tapasztalunk néhány kisebb problémát nem is említve. Feltétlenül javasoljuk alsó ún. visszatérő elzáró beépítését is, mely lehetővé teszi a falak könnyű festését, tapétázását. A rendszer teljes ürítését kerülni kell.
Alsó csatlakozású fűtőtesteknél légtelenítőt kell alkalmazni, de ez felső kapcsolásnál is javasolható. Ugyancsak célszerű négycsonkú radiátoroknál ürítőt is beépíteni.
Nagy rendszereknél a fűtőtestek egyenkénti feltöltése a szelepek kinyításával általában nem jelent problémát. Kis rendszereknél a központi vízpótlás is szükségessé válik. A töltésnél feltétlenül figyelembe kell venni a fűtőtest gyártójának előírásait. Kis vízveszteség esetén az ívóvízhálózatról történő töltés elegendő. Nagy vízveszteségnél, nagy rendszereknél szakemberre kell hagyatkozni.
Lakásfűtésnél a fűtésszerelés akár házilagosan is történhet, különösen a fűtőtestek beépítése nem igényel különleges szakértelmet. A csatlakozások ún. hollandi csavarzattal történnek, egyszerű szerszámok használatával. Általában kimondhatjuk, aki képes a fűtési hálózatot jól megszerelni, az a fűtőtestekkel is megbírkózik.
Más a helyzet meglévő rendszerek fűtőtest cseréjénél. Már a fűtőtest választásnál is különös gondot kell fordítani az anyagokra, pl. az alumínium és az acéllemez korrózióveszélyt jelent egymásra, elsősorban réz és műanyag csövek esetén.
A cserénél alapkövetelmény, hogy a fűtőtestek részleges teljesítménye (90/70/20, illetve 75/65/20C jellemző hőmérséklet mellett) azonos legyen. Ettől eltérni akkor lehet, ha a kérdéses helyiségben alulfűtés, vagy túlfűtés tapasztalható. Célszerű ebben az esetben is tervező véleményét kikérni. Hibás az a - sajnos állami rendeletben szereplő - előírás, mely szerint cserénél a fűtőfelületnek kell azonosnak lenni. Eltérő fűtőtest típusoknál (pl. tagos helyett dupla konvektorlemezes lapradiátor esetén) igen jelentős teljesítményeltérés van azonos fűtőfelület mellett (2896 W az 1485 W-tal szemben, egyaránt 6,24 m2 fűtőfelületnél).
Több lakást ellátó fűtési rendszereknél különös helyzet van. A fűtőtest a lakás tulajdonrésze, így a csere a lakó joga és kötelessége. Ugyanakkor a szerelést nem végezheti el a rendszer kezelőjének hozzájárulása nélkül, de nem is ajánlatos. A fűtőtest szakaszolása, ürítése, töltése, nyomáspróbája stb. szakszerű beavatkozást igényel, és előre nem látható komplikációk léphetnek fel.
Összefoglalva megállapíthatjuk, nagyon jó és helyes az, hogyha a lakók szakmai ismeretekkel rendelkeznek, de feltétlenül fontosnak tartjuk szakértő, tervező segítségét is igénybe venni fűtőtestek választásakor, cseréjekor. Tapasztalataink szerint a kivitelező sokszor ellenérdekelt, és nem az optimális megoldást kapjuk. A kivitelezői rutin a tervezői területen nem elégséges. Egy családi háznál a hibás fűtőtest választás többletköltsége a 100 000 Ft-ot is elérheti, mely a tervezési költség sokszorosa.