Ámpolna

2008-08-07 23:27:21 | Módosítva: 2008-08-08 00:18:47

A csüngő hajtású, úgynevezett ámpolna növények rövidebbenhosszabban lecsüngő hajtásai valóságos lombzuhatagot képezhetnek, a környezetük, a berendezési tárgyak szabályos, merev vonalvezetését valósággal feloldják. Emiatt mind népszerűbbek, számuk folyamatosan gyarapszik. Egyre-másra tűnnek fel mind újabbak belőlük, melyek némelyikével érdemes alaposabban megismerkedni.

Az elfekvő és gyakran legyökeresedő, felfüggesztés után pedig akár egészen hosszan lecsüngő hajtásaikon virágok, esetenként a nyomukban színes termések is megjelenhetnek. Ám valójában a sűrűn leveles hajtástömegük adja fő díszértéküket. A színes lombúak még szebbek, egyben azonban kényesebbek is, különösen a fényhiányra és a fényfeleslegre érzékenyek. A csíkosak esetében erről kevésbé beszélhetünk.
Valamennyi nagyon változatosan helyezhető el. Virágállványon, növénytálban, önállóan díszcserépben, alacsony bútor tetején, kis asztalra állítva is szépek. Mennyezetről aláfüggesztett vagy falra erősített, esetleg fa-, vagy másmilyen polcon elhelyezett növénytartóban bizonyulhatnak a legmutatósabbaknak. Üvegben vagy vázában is nevelkedhetnek. Híg tápoldatban hosszú ideig élnek a hajtásaik, de tiszta vízben is tartósan virulnak. Nyáron a többségük szabadban, ablakban, erkélyen vagy kertben is lehet.
A legnagyobb részük gyors növekedésű. A sok hajtás és levél kifejlesztéséhez viszont rendszerint már egy év alatt felélik a cserepükben lévő föld tápanyagkészletét. Ezért kezdenek a levelek sárgulni a hajtások tövétől kezdődően. Ez a tünet általában akkor sem marad el, illetve szűnik meg, ha átkerülnek nagyobb cserépbe, friss földbe. Nem is nyerik vissza a teljes szépségüket a visszavágásuk után sem, de ez azért jó élettartam meghosszabbítás lehet.
Legjobb ilyenkor újakat nevelni, illetve beszerezni helyettük. A szaporító megújításuk nem szokott különösebben nehéznek bizonyulni. Arasznyi hosszúságban levágott és a harmadik-ötödik-hetedik levél vagy már csak levélhely alatt közvetlenül elvágott hajtáscsúcsaik eldugványozva többnyire elég jól és viszonylag rövid idő alatt meggyökeresedhetnek, akár mindjárt a tovább nevelésükre alkalmas, legalább tíz centiméter körüli átmérőjű cserépbe töltött és keményre lenyomkodott tápdús, lehetőleg tőzeges földben, vagy földkeverékben. Cserepenként annyi hajtást érdemes egyszerre gyökereztetni, hogy már így mutatós legyen. Nagyobb cserepekben ezért viszonylag sok is kerülhet belőlük. Így ugyanis a meggyökeresedésük után tovább nevelve, hamarosan ismét szépen lecsüngő növény válhat belőlük. A hajtásdugványokkal teli cserepeket az alapos beöntözés után, legalább néhány napra célszerű lefedni a párologtatást gátló műanyag fóliatasakkal. Így kerüljenek világos, de tűző napsütéstől védett helyre.
A gyökeresedés után a kisebb cserepekből kiemelve, kettesével, leginkább hármasával egészen nagy, úgynevezett ámpolna cserépbe ültethetők át azért, hogy igazán jól mutassanak továbbfejlődésük után, illetve kifejlett állapotukban. Az ilyen cserepet többnyire felfüggesztésre alkalmas tartókampóval is ellátják.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: ámpolna

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.