AL-KO szivattyúk

Mégis hogy tudnánk valami rendet vágni három tucat szivattyú között 2-3 oldalon? Csak úgy, ha az azonos rendszerűeket csoportokba fogjuk, azon belül a különböző teljesítményű és szolgáltatású gépeket pedig csak adatszerűen különítjük el. Kértünk tehát a gyártól próbára öt különböző készüléket; egy egészen kicsi merülőszivattyút (más néven búvárszivattyút), egy nagyobb teljesítményű szennyvíz szivattyút, egy magasnyomású merülő szivattyút, egy kerti szivattyút, végül egy komplett házi vízellátó automatát. Ezzel tulajdonképpen fel is soroltuk a kategóriákat. A következőkben először azt tekintjük át, hogy melyik mire is használható igazán, természetesen azt is, hogy mire nem, hozzáadjuk minimális személyes tapasztalatunkat, végül táblázatosan bemutatjuk a gépeket. Ehhez egy előzetes megjegyzés; Az AL-KO egyes gépeit Orion márkanéven gyártja. Ezt mi nem választjuk külön, nyilván üzletpolitikai okok vannak mögötte.
A merülőszivattyúk lényege nevükben rejlik. Ezeket a szivattyúzandó vízbe (folyadékba) kell merítenünk ahhoz, hogy működjenek. Mint a többibe, ebbe is centrifugál szivattyút építenek bele. Az elektromos részek tökéletesen vízhatlan házba kerülnek, amelyek a megengedett nyomásig (vízbemerítési mélységig) garantálják a biztonságot. A merülőszivattyúk házán nincs is szívócsonk, csak vízbevezető rácsozat, a vizet felszívni nem lehet velük. Ezek arra vannak kitalálva, hogy a vízbe merülve felnyomják a folyadékot maximálisan a gyári adatként megadott magasságba, általában 6-8 méterre. Ennél az értéknél feltétlenül el kell időznünk egy kicsit. A 6 méteres emelőmagasság egy merülőszivattyúnál elegendő ahhoz, hogy a 3 méter mély pincéből kinyomja a vizet az elvezető árokba, vagy akár 5 m mély épített kútból a földfelszínre kicsurgassa. Ennek a kifolyócsonknak azonban nyomása már nem lesz, öntöző tömlőt, esőztetőt nem kapcsolhatunk rá. 7 méter mélyről pedig egyszerűen nem fog megérkezni a felszínre a víz. Gondoljuk tehát meg mi is a célunk a szivattyúval. A kisnyomású merülőszivattyút pincék, medencék víztelenítésére, magas vízszintű talajvizes kúthoz, kerti tóhoz, patakhoz stb. vízkiemelésre javasoljuk. Általában tiszta, vagy csak kevéssé szennyezett vízhez használható. Külön jelölni szokták, hogy ivóvízként felhasználható vagy sem a kiemelt víz.

Más kategóriába kell azonban átlépnünk, ha a szivattyúzandó víz darabos szennyeződéseket tartalmaz. Az elv egyáltalán nem különbözik az előbbitől, csak a szennyvíz szivattyúk gyakorlati felépítése és a felhasznált anyagok térnek el kissé. Közös jellemzőjük, hogy igen nagy mennyiségű folyadékot tudnak szállítani, de igen alacsony nyomással. A nagy átáramló keresztmetszet nagy résveszteséget takar, ezért ezek a szivattyúk a legkisebb fojtásra is igen drasztikus mennyiség-csökkenéssel reagálnak. A szennyvíz szivattyú nem tömítődik el, ha a szennyvíz a megadott értéken (általában a lebegő szennyeződések maximális méretét szokták megadni) belül van, és az alkatrészek elviselik az enyhén maró savas, lúgos közegeket is. Külön kiemelendők a TPV 1100 Inox és a TPV 1500 Inox szivattyúk, amelyek a szennyeződés felaprításához a járókerékre szerelt aprítókésekkel rendelkeznek.

A merülőszivattyúk harmadik kategóriájába tartoznak a magasnyomású merülőszivattyúk. A táblázati adatokból is kitűnik, hogy ezeknél nagyságrenddel megnő a maximális szállítómagasság, illetve a nyomócsonkon létrejövő víz nyomása. A magasnyomású szivattyúk lényegesen mélyebb kutakban is felhasználhatók, akár 50 m mélyről is képesek felnyomni a vizet. A nyerhető víznyomásra nézzünk egy gyakorlati példát. A TDS 1000 típusú szivattyú maximális szállítómagassága 34 m/3,4 bar. Ha a kútban lévő vízfelszín 34 m mélyen van, akkor a felszíni tömlővégen már nem fog megérkezni a víz, ide másik szivattyút kell választanunk. 24 m-es kútmélységnél a nyomócsonkon 1 bar nyomással, 14 m-esnél 2 bar nyomással fog megjelenni a víz; ezzel már kényelmesen lehet öntözni, akár esőztetőt is működtetni. Minden 10 m-es vízmagasság 1 bar nyomásértékkel csökkenti, vagy növeli a nyomócsonk víznyomását. A magasnyomású merülőszivattyúk tehát már alkalmasak megfelelő víznyomás elérésére is, csak a kút mélységét és a szivattyú maximális szállítómagasságát kell összhangba hoznunk. Elsősorban a kisteljesítményű szivattyúknál jelent gyakori gondot a csőellenállás. Mérésekkel igazolt tény, hogy az 1"-os cső hosszának 2%-a, a 3/4"-os cső hosszának 8%-a, míg az 1/2"-os cső hosszának 40%-a ellenállás szempontjából emelőmagasságnak minősül. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelemben beszerezhető olcsó, 1/2"-os csövek, ha pl. 25 m-esek, akkor 10 m-es emelőmagasságnyi ellenállást jelentenek. Mivel a kis szivattyúk csak 6-7 m emelőmagasságúak, a víz éppen csak csordogálna belőlük. A szivattyúk csatlakozó mérete általában 1", ekkora átmérőjű tömlőt kell használni hozzájuk.

A legtöbb merülőszivattyút ellátják egy úszókapcsolóval, amely részben a biztonságot szolgálja (megakadályozza a szárazon futást), másrészt automatizálhatja a vízkiemelést. Ha a rövid vezetéken lógó úszókapcsolót a víz magasra emelve lebegteti, akkor az áramot kapcsol a szivattyú motorjára. Amikor viszont a vízszint lecsökken, és az úszókapcsoló lefelé lóg, akkor lekapcsolja a szivattyút, nem engedi szárazon futni. A be és kikapcsolási szintet beállíthatjuk a szabadon mozgó vezeték hosszának változtatásával.
A fenti szivattyúk közös jellemzője a megmaradó vízszint. Ezen azt a vízmagasságot értjük, amikor a szivattyú már levegőt szív, a vízszállítás leáll. Ilyen üzemmódba a szivattyú aktív úszókapcsolóval nem juthat el, mert az már korábban lekapcsolja az áramot. Ha viszont az úszókapcsolót felemelt állapotban rögzítjük, akkor elérhető ez a megmaradó vízszint, de ebben az üzemmódban nem szabad a szivattyút felügyelet nélkül hagyni, mert szárazon futva igen rövid idő - 1-2 perc - alatt véglegesen károsodik. A károsodás oka kettős; egyrészt víz nélkül a szivattyú hűtése, másrészt a vízkenésű diffúzor tárcsa kenése megszűnik Elárasztott pincék szivattyúzásánál, például gyakran már alacsony vízszintnél "felkötik" az úszókapcsolót, és a készüléket magára hagyják. Ezt ne tegyük! Jó megoldás viszont, ha a pince legalacsonyabb pontján zsompot alakítunk ki. Erről előző számunkban írtunk.

Még egy figyelembe veendő szempont. Gondoljunk mindig arra, hogy a szivattyúzás befejezésekor a csővezetékben lévő víz vissza fog folyni. Ezt gyakorlatilag nem tudjuk megakadályozni, mert a kis teljesítményű szivattyúk nem képesek megbirkózni a visszacsapó-szelepek rugóerejével. Egy megoldás van; a vízgyűjtőt - amelyből a szivattyú dolgozik - úgy kell méretezni, hogy a visszafolyó vizet magába tudja fogadni. Előny a hátrányban; a visszafolyó víz tökéletesen betölti a bűzelzáró szerepet, ha ellepi a szivattyú szívónyílásait.
Újabb kategória, most már eltérő műszaki felépítés és más felhasználási terület a kerti szivattyú. Ezeknél viszonylag jól elkülöníthető a villamos motor egység és maga a szivattyúrész, a motor szárazon működik, vízbe nem tehető. A műszaki adatok között a maximális szívómélység és a szállító magasság külön válik. Az előbbi azt jelenti, hogy a vízzel feltöltött rendszer milyen mélyről képes felszívni a vizet, az utóbbi pedig azt, hogy a szivattyú helyzetéhez képest milyen magasra képes felnyomni, illetve a korábban bemutatott számítási példa szerint egy adott magasságban milyen nyomást lehet elérni vele. A JET 800/MC szivattyú például maximálisan 9 m mély kútból képes felszívni a vizet, a szivattyú szintjén 4,2 bar nyomást képes létrehozni. Ez már gyakorlatilag egy vezetékes vízhálózat nyomása körül van.
Fontos, hogy ezek a szivattyúk csak légmentesen feltöltött rendszernél tudják felszívni a vizet. Ha a szívócső levegőssé válik, akkor "elejtik" a vizet, a rendszert felülről fel kell tölteni. Annak érdekében, hogy ezt ne kelljen minden használat előtt megismételni, a szívócsonk aljára lábszelepet (visszacsapó szelepet) kell felszerelni, amely megakadályozza, hogy a szívócsonkból a víz visszafolyjon a kútba.
A kerti szivattyúk automatizálhatóságáért és a biztonságért, ezekhez is kifejlesztett az AL-KO egy automatikus kapcsolót, amelyet - ha szükséges - külön egységként szerelhetünk fel a szivattyú nyomócsonkjára. A Hydrocontrol egység tulajdonképpen egy kis nyomásálló tartály (hidrofor), egy nyomáskapcsolóval kiegészítve. A kapcsoló a tartályban meghatározott nyomástartományt tart fenn, vagyis ha nyomócsonkra szerelt csapot, locsolótömlőt kinyitjuk, a leeső nyomás bekapcsolja a szivattyút, ha elzárjuk, akkor néhány másodperc múlva kikapcsolja azt. A Hydrocontrol megakadályozza a szivattyú szárazon futását, a motor leégését is. Bármelyik kerti szivattyúra felszerelve, a rendszer tulajdonképpen egy házi vízellátó automatává válik.
Ezzel már el is érkeztünk az utolsó csoporthoz, vagyis a kompakt házi vízellátó automatákhoz. Kis leegyszerűsítéssel azt mondhatnánk, hogy az előbb leírt egységeket egy nagyobb - 50 l-es - tartállyal kiegészítve összeépítették. A szivattyú és a motoregység a kerti szivattyúktól származik, a kapcsoló és védő automatika a Hydrocontrolhoz hasonló, csak nem egy kis nyomótartályban, hanem a hidroforban biztosítja a megfelelő víznyomást. Ezek a kompakt egységek akár egy egész családi ház vagy nyaraló teljes vízellátását - megfelelő vízminőségnél az ivóvízellátást - képesek biztosítani. Különbség teljesítményben, a szállított víz mennyiségében van közöttük.
A gyakorlati próbák inkább csak kóstolgatások voltak. A szivattyúk hibátlanul működnek, és pontosan azt tudják, amit a műszaki adataik szerint tudniuk kell. A legfontosabbnak tehát azt tartjuk, hogy ki-ki pontosan mérje fel milyen célra, milyen körülmények között kíván szivattyút használni. Mekkora mélységből kell felszívni vagy felnyomni a vizet, és mekkora nyomásra, vízmennyiségre van szükség a kifolyó csonknál. Ebben az eligazodásban következő táblázataink nyújtanak segítséget.
 

A bemutatott szivattyúkról bővebb felvilágosítást az AL-KO Kft.-nél kaphatnak.

Cím: 1097 Budapest, Nagyvásártelep 14. Telefon: 215-0863