Kerti ácsmunkák

Ám az elismerést kiváltó alkotásnak nemcsak ötletesnek, mutatósnak, de teherbírónak és tartósnak is kell lennie. Az ábrák segítségével sok szónál is érthetőbben ismertetünk itt olyan kis szerkezeti megoldásokat, amelyek révén szilárd és teherbíró lesz a szerkezet. És mert a károsító csapadék elvezetéséről is gondoskodunk, tartósabb is lesz a meglehetősen drága fűrészáruból életre hívott alkotás.
Már a cím mellett látható egyszerű oszlop is ilyet mutat, mert a tetejét mindkét hosszanti oldalán ferdére oldalazták, és az éleket lecsiszolták, megakadályozva így a csapadéknak az egyenes bütübe szivárgását, a fa korai korhadását. Amit persze - csakúgy, mint az itt ábrázolt valamennyi elemen - lakkozással és festéssel is elősegíthetünk.
Köztudott, hogy a terhelést az élükre állított gerendák, deszkák könnyebben viselik el. Ám szakaszonként mégis jó azokat oszlopokkal alátámasztani. Az oszlopon szilárdabban ül a tartó, ha az oszlopfőben számára villás hornyot alakítanak ki (1). Ha két párhuzamos tartó kerül az oszlopra, az oszlopfő vállára üljenek (2). Ha egy tartó számára nincs villa kialakítására mód, úgy az oszlop felét fűrészeljük ki, és a vállra ültetett tartót átmenő csavarral is rögzítsük a félvállon (2/a).
Ha toldani kell egy-egy tartót, ajánlatos a toldást egy alátámasztási lehetőség fölött kialakítani, mert ott két oldalsó léchevedert a tartók mellé szegezve, biztonságos lesz a toldás (3).
Kettős tartó felett átfutó léceket is lehetőleg az alátámasztó oszlop felett toldjuk, és ott csatlakoztassunk átlós bekötött tartóléceket is. A kötések lécei közti szintkülönbséget esetleg lécrátéttel (jobbra, alul) egyenlítsük ki (4).
Bonyolultabb a különböző szintű és ferdén lejtős tartók kapcsolása, amelyekhez érdemes külön alátámasztó oszlopot is felállítani (5). A csak díszítő, de terhet nem hordó léceket fém kapcsolóelemek felszegelésével is elég az alsó tartóhoz rögzíteni (6).
Törésponthoz kerülő kerítés oszlopa mellé törésszögével azonosra gyalult háromszegletű, az oszlop oldalára csavarozott segédléccel lehet az iránytörést kiegyenlíteni (7).
Faszerkezetek
Ha kerti épületszerkezet - például egy pergola - az egyik oszlop felett végződik, a dupla tartópárt alulról egy átlós könyök-konzol léccel is ajánlatos a végoszlophoz kötni. Az meggátolja, hogy a terhelés hatására az oszlop megdőljön. A pergola felső záró díszlécét az alsó élének páros hornyaival lehet a tartópárra ültetni (8).
A vízelvezetés érdekében a kapu- vagy ajtókeret felső lécének végeit ajánlatos azok magasságának megfelelő sugárral legömbölyíteni, és aljába hornyot marni az oldalsó lécek csapban végződő felső vége számára. Így a csatlakozástól is elvezetődik a víz (9).
A kapu, vagy a kerítés függőleges léceit összefogó hevederléc felső élének külső letörése és az alsó élébe mart vízlecseppentő orrot kialakító marás csakúgy eltereli a csapadékvizet, mint a heveder bal oldalának kimélyítése.
Az utóbbi miatt a heveder és a lécek kis felületen érintkeznek, nem korhaszthatják egymás felületét (10).
Az alsó keretléc aljába viszont hornyot kell vésni, marni, hogy az oldalsó és kitöltő-lécek abba ülhessenek (hiszen azok nem elég vastagok villás vég kialakításához). A lekerekítés azonban itt is fontos (11).
Ha a díszesség okán a töltőlécek átlósan futnak, fogadásukra a kapukeret valamennyi lécének belső élében szükséges lesz a lécfogadó horony (11/a).
A kaputestet háromszoros lécszerkezettel lehet megerősíteni. Ilyenkor a felső, alsó és oldalsó keretlécek belső oldalait vállas-csapos, villás-hornyos és ismét vállas-csapos alakúra kell marni. A villákba a középső, erős betét-lécek, a vállakra meg kívül-belül egy szép borító-léc, vagy tábla kerül (12).
Ha a kaputest vastag vízszintes lécekből áll, azokat felül csaposra, alul gerincesre alakítva lehet tömören, és mégis vízelvezetően összekapcsolni. A legalsó alul ne hornyolt, hanem legömbölyített legyen (13).
Dupla töltőlécezésű vagy táblázású kapuk-kerítések léceibe célszerű lépcsős, kettőshornyot marni; a kétféle méretű táblák szilárdítják betétezést (14).
Ha házszám, utcanév, postaláda is kerül a kerítésre, annak a tábláját az egyik - egyébként lejtős tetejű - oszlop felső végébe mart kis horonyba ajánlatos beszorítani, és körülkenni lakkal, tömítőanyaggal. Ez az oszlop hosszanti árokkal is díszíthető (14/a).
A kétszárnyú kapu, ajtó szárnyainak illeszkedő oszlop-éleibe lépcsős Z marással segíthető a fedve zárás, és így a szárnyak kis oldalmozgás esetén sem szorulnak össze (15).