Fedőfestékek

A jó felületi védelemhez nem elég egy festékréteg, még felújító jellegű munkákhoz is két vékonyan felhordott réteget ajánlatos a felületekre kenni. Amikor festéket választunk, mindig azt vegyük előbb figyelembe, hogy még kezeletlen, nyers felületet, vagy régi bevonatot kívánunk felújításként befesteni. Ez ugyanis befolyásolhatja nemcsak a választható bevonó-, de az alapozó és közbenső réteget adó festéket is. Jó, és tartós eredményt csak az anyagra illetve az alapozó- és közbenső festékre is jól tapadó, kiváló ellenálló képességű fedőrétegek egymás utáni alkalmazásával érhetünk el. Nyers felületeknél ezért a kiválasztott fedőfestékhez ajánlott alapozó- és közbenső festéket célszerű választani.
Az, hogy kültérben, vagy beltérben levő tárgyakra kívánjuk e használni, a fedőfestékek esetében általában nem lényeges, mivel ezek többségükben mindkét helyre jól használhatók. Természetesen akadnak kivételek, ezek azonban többnyire szélsőséges igénybevételnek kitett felületek, amelyeket speciálisan kifejlesztett festékekből álló bevonatrendszerekkel kell bevonni. Ilyenek pl. a kis hajók, csónakok, vagy más, laminált műgyantából készült tárgyak, különféle fémekből készült szerkezetek. Az erősen rozsdásodott fémtárgyak, kerítések, kapuk esetében is célszerűbb speciálisan ilyen felületekre kialakított bevonó festékeket használni, mint ahogyan a kovácsoltvas jelegű berendezési tárgyak korrózióvédelmét is az e célra készült matt festékkel szokás biztosítani. Az általános használatra készülő festékek az előzőkkel szemben széleskörűen használhatók és minőségileg megfelelő védelmet biztosítanak, ha alkalmazásuk szakszerű és a rétegrend is a használati utasításhoz igazodó. Ez festék fajtánként változó, különös tekintettel a vizes bázisú termékekre.
Az utóbbi években örvendetesen gyarapodnak ezek a vizes bázisú bevonó festékek, amelyek elsődlegesen a környezeti szennyezést hivatottak csökkenteni, ám ezen túlmenően könnyebb kezelhetőséget és költségmegtakarítást is eredményeznek. Általában poliuretánnal erősített akrilát alapúak, amelyek hígításához és a festőszerek tisztításához oldószer helyett csapvíz használható. Hígításukra azonban ritkán van szükség, sőt ez csak megadott százalékarányban ajánlatos. Megszáradt bevonatuk viszont ugyanolyan kiváló minőségű, mintha oldószeres festéket használtunk volna, sőt ezeknél rugalmasabbak és repedezésre sem hajlamosak.
A vizes bázisú festékek felújító jellegű munkákhoz is nyugodtan használhatók. Vékony rétegben hordhatók fel, de a jó fedés és a kellő védelem érdekében közbenső finom csiszolás mellett két rétegben biztosítanak tartós és rugalmas fedőbevonatot. Alapként bármilyen ép, vagy szükség esetén tapaszolással besimított felület megfelel, és közbenső festékként is sok esetben a fedőfesték használható. Nyers, azaz még kezeletlen anyagoknál a gyári ajánlásoknak megfelelő alapozót kell használni.
Az egyes gyártmányok a színválaszték függvényében egymással összekeverhetők, vagy esetleg külön színezőanyag hozzákeverésével módosíthatók, így több ezer színárnyalatot lehet az adott festékféléből kikeverni. Ez a nagyobb festékkereskedésekben színkeverő gépekkel történik és színminta alapján bármikor teljes színazonossággal reprodukálható. A színkeverés saját kezűleg is elvégezhető, ám a kikevert árnyalatot szinte lehetetlen házilag újból reprodukálni. Ezt a műveletet tehát jobb festékkeverőgépre bízni.
Az oldószeres festékek választéka sokkal bőségesebb a vizes bázisúaknál. Többségükben alkidgyanta bázisúak, számos fajtájukat fényes és selyemfényű változatban is gyártják. Ezek a festékek célirányosabban fejlesztettek, színválasztékuk a színkeverő gépeknek köszönhetően szinte korlátlan. Ez természetesen csak abban az esetben igaz, ha az adott festéket több színben is gyártják, vagy más, azonos gyártótól származó színes festékkel is összekeverhetők.
Az oldószeres festékek hígítóira nagyobb figyelmet kell fordítani, mert a termékek többségénél csak az ajánlott szer használható. Hígításra elsősorban a különféle felhordási technológiához megfelelő festéksűrűség beállításakor van szükség, a szerszámok tisztításához azonban más oldószer is használható. Arra is célszerű ügyelni, hogy a megadott maximális hígítási százalékarányt nem ajánlott túllépni, mert ez a bevonat tartósságát, kopásállóságát károsan befolyásolja.
A megfelelő festék kiválasztásakor más szempontokat is célszerű figyelembe venni. A literenkénti kiadósság a szükséges festékmennyiség kiszámolásához hasznos adat, ám ezt némileg befolyásolja, hogy milyen a felhordás technológiája. A hengerelés kevesebb anyagfelhasználást eredményez, mint az ecsetelés, vagy a szórás. Meghatározható lehet a festék száradási ideje is, hiszen ez a munka időtartamát befolyásolja. E tekintetben a vizes bázisúak a "gyorsaságuk" miatt előnyösebbek.
A felhordás módja sem lényegtelen, mert pl. hengerelve egyenletesebb és vékonyabb rétegvastagság érhető el, mint ecsetelve. Ez az anyagfelhasználás szempontjából előnyös, ám a jó fedés érdekében két réteg szükséges a szép bevonatokhoz. Az oldószeres festékeknek nem mindegyikét lehet hengerelve felhordani, és az ecseteléshez is gyakorta kell hígítani, hogy jól eldolgozhatók legyenek és a felkent réteg ne legyen túl vastag. A henger után ugyanis apró buborékok keletkeznek a felületen, amelyeket a vizes bázisú festékeknél finomszőrű oszlató ecsettel könnyű eltüntetni, míg a testesebb oldószereseknél a kis krátereket nem minden esetben lehet simára varázsolni. Az egyes rétegek között ajánlott a finom felületcsiszolás, és az átfesthetőséghez szükséges idő mértéke sem mellékes, ami általában 4-6 óra, oldószeres festékeknél pedig ez akár 12 óra is lehet.
Nagy felületeket ecsettel csak vízszintes helyzetben lehet szépen eldolgozni. Az oldószeres festékekkel akár egyszeri terítéssel is "húsos", azaz vastag bevonatot lehet kialakítani, ennek azonban ára van, mert a vastag festékréteg száradás után merevé válik, és ütés hatására könnyen lepattogzik.
A szóráshoz az ecsetelésnél, hengerelésnél hígabb festék szükséges, és csak olyan festékeknél alkalmazható, amelyek erre is alkalmasak. Szórva csak nagy, egybefüggő felületű tárgyakat érdemes befesteni, mert pl. az airles festékszórókon a szóráskúp nem állítható, így kis felületeknél sok festék vész kárba, ráadásul a szórás technikáját is elég nehéz elsajátítani.
Végezetül a festék kiválasztásakor ne csak az árát vegyük figyelembe, mert a bevonatok tartóssága a festék minőségétől is nagyban függ. Ezért azt is célszerű számításba venni, hogy külső térben, időjárási viszontagságoknak állandóan kitett felületekhez pl. ablakokhoz, külső ajtókhoz más, kimondottan e célra gyártott festékeket válasszunk, míg a kevésbé igénybevett felületekre általános átvonó festékek is megfelelnek.