Kövirózsák

A kövirózsák eredetileg a magashegységekben élnek, a kövek között kis ékszerekként megbújva. Számos fajuk mellett rengeteg díszváltozatuk ismert. Szárazságtűrésük miatt ideálisak temetők kőedényeibe is, de fagyálló cserépedényben igazi mini sziklakertet rendezhetünk be kövirózsákkal teraszunkon is. E növények szín és formagazdagsága óriási, talán csak egyetlen hátrányuk van, hogy apró termetükből adódóan, csak olyan helyre ültessük őket, ahol közelről szemlélve gyönyörködhetünk bennük.

Nagy szín és formagazdagság

A kövirózsák alapfajai kitűnően alkalmazkodtak az élőhelyük megkívánta viszonyokhoz. Találunk telepben növő, alig fél centiméteres átmérőjű kövirózsákat is, de egyes fajaik akár 20 centiméteres nagyságot is elérhetnek. Érdemes díszkertészeti szempontból kiemelni a pókhálós változatokat, amelyek levelein pókhálószerű szövedék alakul ki. Ezen gyűjti a reggeli harmatot, és árnyékolja is a növényt a tűző napsütésben. Emellett számos színű, formájú, pillázott és szőrözött, sőt csöves levelű változataikkal is találkozhatunk a kertészetekben.

A kövirózsák egyszer termő növények, azaz évekig növekednek, de a virágzásukat követően a növény elpusztul. Indával is szaporodnak, így akkorra már annyi sarjból áll a telep, hogy fel se tűnik sokszor, ha a virágszárral együtt a növény is elszárad, amiből az kifejlődött.
Az indák hossza - amin a kis sarjnövények fejlődnek - szintén nagyon változatos lehet. Egyes fajok akár 10-30 centiméteres indán hozzák a sarjat, hogy az minél messzebb kerüljön az anyatőtől, azaz a későbbiekben ne egymás elől szívják el a korlátozottan hozzáférhető vizet és tápanyagokat. Más fajok más módszereket dolgoztak ki erre: épp rövid indát fejlesztenek. A sarjnövény az anyatő levelei között fejlődik ki, majd amikor már önálló életre képes, a szinte láthatatlan hosszúságú inda is elszárad. A kis gömb formájú növények egyszerűen lehullnak az anyatőről, és tovagurulnak, majd miután valahol megrekednek, gyökeret eresztenek, és új életet kezdenek.

Könnyen tarthatók

A kövirózsák tartása nagyon egyszerű, csak pár alapszabályt kell betartanunk. Egyik, hogy mindig kavicsos-homokos jó vízáteresztő talajba ültessük őket, mert a pangó vizet nem viselik el. Ez főleg a tavaszi hóolvadáskor szokott gondot okozni. Ebből adódik, hogy miután begyökeresedtek, belakták új helyüket, általában nem igényelnek öntözést, a természetes csapadék elegendő számukra.

A másik, hogy mindig tűző napon tartsuk e növényeket, hiszen természetes élőhelyükön is ehhez szoktak hozzá. A kövirózsákkal a legrosszabb, amit tehetünk, ha szobába visszük őket, mondván egy ilyen kis, aranyos növény milyen jól mutatna bent. A fényhiány miatt napok alatt eltorzulnak, majd elpusztulnak.
Kertben tartható cserepes növények esetén általában a dézsában tartott fajokra gondolunk először, ám kis cseréptálakban nagyon jól mutatnak a kövirózsák, melyek ideálisak abrosznehezéknek az asztalra, vagy párkánydísznek, a lényeg, hogy közelről szemlélhessük őket.
Mint említettük, nagyon kis termőréteg elegendő ahhoz, hogy a kövirózsák jól érezzék magukat. Házilag is gyönyörű összeállítást készíthetünk, ha egy nagyobb mészkődarabba fúróval lyukakat fúrunk, és ezekbe kis földdel kövirózsákat ültetünk be.