Ágvágók, teleszkópos metszőollók, hosszú nyelű fűrészek...

Fáink, bokraink egy része hamar eléri azt a magasságot, amelynél már metszésük, gondozásuk nem érhető el szabad kézzel. Ekkor következik a létrázás, a hosszú nyelű szerszámok bevetése, és csak legvégső esetben kell az alpintechnikával dolgozó szakemberek segítségét igénybe venni.
A metszéshez mindig jó minőségű, kényelmes fogású szerszámokra van szükségünk, a pengéknek formatartóknak és éleseknek kell lenniük. A kényelemről és a minél kisebb erőkifejtésről számos technikai újítás gondoskodik. E munkafolyamatban a kényelem és a kisebb erőkifejtés nem csupán közérzetjavító eszköz, hanem egy jó minőségű szerszámmal jobb minőségű, gyorsabb, azaz összességében hatékonyabb munkavégzés érhető el. Az életlen metszőolló, ágvágó, vagy fűrész roncsol is, amivel sok kárt okozhatunk a növényekben. A roncsolt seb nagyobb felületű, nehezen gyógyul, kaput nyit a kórokozók bejutásához a növény szervezetébe.

Metszőollótól a gallyvágókig

Metszőollóval 1,5-2 cm gally átmérőig vághatunk. Két különböző fajtája van: a támasztópengés, amelynek csak egy vágó éle van, a másik rész csak támaszt; és a papagájcsőrű olló dupla vágó éllel. Előbbinél a támasztó él mindig a levágandó rész felé essen, mert így lehet csonk és sérülés nélkül metszeni. Karbantartása tisztításból, élezésből, olajozásból áll. Élezéshez fenőköveket, majd fenőszíjat használjunk, előbbit élezéskor vizezzük be. A pengének mindig csak a domború oldalát élezzük.

A metszőollók felépítéséhez nagyon hasonlítanak a gallyvágók, csak ezekkel a 60-80 cm-es hosszú nyelüknek köszönhetően a vastagabb ágakat is le tudjuk vágni, valamint a belső növényi részekhez is könnyebben hozzáférünk. A hosszú nyelek miatt az erőkar megnő, azaz kisebb erőkifejtéssel is viszonylag nagy erőt tudunk kifejteni.
Míg metszőollós vágásnál - mivel az egykezes művelet - lehetőségünk van arra, hogy szabad kezünkkel a lemetszendő vesszőt a vágó él behatolásával ellentétes irányba nyomva rásegítsünk a vágásra, erre gallyvágó használatakor nincs lehetőség. A gallyvágó kétkezes, és a hosszú nyél miatt sem vagyunk közel a levágandó részhez, ami biztonsági szempontból egyáltalán nem hátrány. Ám ezek ellenére is nagyobb erőt tudunk kifejteni, így vastagabb, akár 5 centiméter átmérőjű fás részek eltávolítására is alkalmasak a gallyvágók.
Az univerzális ágvágók között többféle új típust is találunk, melyek számos hasznos újítással bővülnek évről-évre. Ezek segítségével könnyebben hozzáférhetünk a fakoronákhoz és a sűrű bokrokhoz, tehát alkalmasak a magasban való munkavégzésre ugyanúgy, mint cserjék talajszinten való vágáshoz anélkül, hogy nyújtózkodni, létrázni vagy éppen térdelni kellene hozzá.
Az ágvágók teleszkópos változatával tovább növelhető az elérhető magasság, akár 6 méterig. A teleszkópos nyelek hossza általában 2,5-4 méter között állíthatók be, ehhez hozzávesszük a munkavégző személy magasságát felemelt karokkal, így könnyen kijön, hogy ezekkel az eszközökkel akár 6 méteres magasságban is dolgozhatunk úgy, hogy közben létrára sem kell állnunk. Egyes típusok vágófejét 230°-os szögben el lehet fordítani, így az könnyen beállítható a leghatékonyabb vágási szögbe. A húzó markolat előnyös, ha olyan műanyagból készül, mely anyagának és kialakításának köszönhetően nem csúszik ki a kézből. A tartós, edzett alumínium nyelű szerkezetek nagy előnye, hogy rendkívül könnyűek. Az erősített üvegszálas nyéllel rendelkezők is hasonlóan jó tulajdonságokkal bírnak. Vásárláskor nézzük meg a támasztópofa kialakítását; az ágat stabilan tartsa, ne legyen esélye a kicsúszásnak azalatt, hogy a vágó él az ellenkező irányból belehasít.

Egyes ágvágókba beépített áttételes fogaskerekes szerkezet optimalizálja az erőelosztást, így a vágóerőt akkor sokszorozza meg, amikor arra a munkafolyamat (azaz a vágás) során a legnagyobb szükség van. Nem ugyanakkora a folyamat erőigénye akkor, amikor a penge a növénybe hatol, amikor áthalad rajta, majd amikor befejezi a vágást.
A szerszámok hosszú élettartamát egyes gyártók cserélhető alkatrészekkel garantálják. Így elhasználódás, törés deformáció esetén csak az adott alkatrészt kell megvásárolni.
E szerszámok fejlesztésekor a vágófej és a nyelek ergonomikus kialakítására is hangsúlyt fektettek a gyártók, így azok csökkentik az izmok és ízületek sérülésének veszélyét. A felhasználó kezét kíméli az is, hogy egyes termékeket gumiütközővel láttak el, így az olló zárásakor tompul a kézre mért ütés.
Az újabb ágvágó ollók támasztópengéire légcsatornát marnak a gyártók, amely segíti a pengék belső részeire tapadó szennyeződések eltávolítását, tehát valamelyest öntisztítja a szerszámot, emellett gátolja a pengék összetapadását, így hatékonyabb a munka. A pengék bevonata a súrlódást is hivatott csökkenteni.
Egyes metszőollók és ágvágó ollók pengéin drótvágó részt is kialakítanak, ami a vékony drótok problémamentes elvágását szolgálja. Így nem kell keresgélni a csípőfogót, de nem is a növényi részek vágására használható pengét rongálja a felhasználó drótvágással.

Ágvágókat többféle működtetési móddal is vásárolhatunk. Kisebb magasságokban történő munkavégzésre a hosszú nyelő ollók alkalmasak. Magasabbra azonban ezek már nem használhatók, hiszen annyira nem tudjuk szétnyitni kezünkkel a két nyelet. Ilyenkor használhatjuk azokat a típusokat, melyeknél a vágófejet egy kábel meghúzásával tudjuk működésbe hozni. A támasztópofát a teleszkópos nyél segítségével beállítjuk a levágandó gallya aljára, a pengét pedig a kábellel hozzuk működésbe.

Nyeles fűrészek

Olykor szükség lehet arra is, hogy egy magasban levő ágat vágjunk le. A fűrészek közül a keret nélküli, ívelt hegyű kardfűrészek a legalkalmasabbak a magasban történő munkavégzésre. Létrázás helyett érdemes inkább hosszú nyelű fűrészeket alkalmazni, mert míg létrán állva a gally vagy ág lehullásakor nincs menekülési útvonalunk, addig a talajról irányítva az eseményeket, amikor az ág elkezd lehullani, még van időnk ellépni alóla.

Számos motoros kerti gép kapható teleszkópos nyelű változatban, így kis, motoros láncfűrészek, sövényvágók is vannak, amelyekkel a magasban dolgozhatunk. Hagyományos társaiktól ezek a hosszú nyelükben különböznek, meg abban, hogy méretük kisebb amiatt, hogy tömegük is kisebb legyen, hiszen a magasban kell tartanunk őket.
A nagyobb teljesítményű motoros fűkaszákra - a damil helyére - többféle fűrészes vágó-élű tárcsa is felszerelhető. Ezek is egyfajta hosszabbított fűrészek, csak ezekkel nem a magasban, hanem a talajszinten dolgozhatunk, mondjuk bozótos, cserjés területek irtásakor.

Vágási felületek, helyesen

A vesszőt közvetlenül a külső állású rügy fölött, a gallyat és az ágat az elágazásnál, az ággyűrű közvetlen közelében vágjuk le. Csonkot ne hagyunk, mert az teret nyit a fertőzéseknek. Függőlegesen, vagy közel függőlegesen álló vesszők esetén a metszési felület enyhén ferde legyen, a vesszőn a rügy felett néhány milliméterre, a rügytől lefelé lejtsen, így a lecsapódó pára és az esőcseppek nem a rügy irányába folynak majd le, ami növényvédelmi szempontból kedvező.

A nagyobb ágak fűrészes levágását ajánlatos három szakaszban végezni, így nem tud hirtelen leszakadni az ág, és nem hasítja be a kérget. Alulról fűrészeljük be az ágat a keresztmetszet egyharmadáig, ezután a bevágás fölött fűrészeljük le az ágat felülről lefelé, majd a megmaradt csonkot vágjuk le az elágazásnál. Így kisebb a teher, és az alsó vágás megakadályozza a kéregszakadást a megmaradó részen. Minden esetben törekedjünk arra, hogy a sebfelület a lehető legkisebb legyen.