Kötelek a háztartásban

Kenderkötél

A kenderkötelek a növény rostjaiból készülnek: a rostokból először úgynevezett pászmát sodornak, majd több pászmából lesz végül a sodort kötél.
Kenderkötelek esetén a gyártó által megadott teherbírás a szakítószilárdságának a nyolcad része, ami elvileg nyolcszoros biztonságot jelent. Azért csak elvileg, mert a kenderrost - szerves anyag lévén - kölcsönhatásba lép a környezettel, ami nagyban befolyásolhatja fizikai állapotát. A kenderrostok hajszálcsöves felépítésűek, így nedvszívó képességük jelentős. A nedvesség bejut a kötél közepébe, és ha ez megtörtént, akkor nagyon nehezen szárad ki. Emiatt a belső részek rothadásnak indulhatnak, míg a külső rész viszonylag gyorsan kiszárad, így az anyag károsodásának eleinte nincsenek külső látható jelei.
Száraz növényi részről lévén szó gyúlékony, ami miatt az emberi bőr által elviselhető hőmérsékleténél melegebb anyaggal nem kerülhet kapcsolatba. Felülete puha, így olyankor is előnyös a használata, amikor például éleket stb., akarunk védeni, a kenderkötéllel végzett munkálatok során. A kenderkötél nem javítható, ezért amennyiben szemrevételezésekor valamilyen rendellenességet tapasztalunk, különösen ha teherhordó vagy tartó funkciót lát el a kötél, mindenképp selejtezzük ki.

Acélkötél

Az acélsodronykötelek háztartási alkalmazása nem túl elterjedt, aminek fő oka, hogy ennél olcsóbban beszerezhető kötélfélék tulajdonságai is megfelelnek a háztartásban felmerülő ilyen jellegű problémák megoldására. Az acélkötél is pászmákból áll, azaz a 0.4-2 mm átmérőjű elemi szálak sodrásából készül. Az elemi szálak itt szénacélból vannak, ami a hideg megmunkálás során olyan tulajdonságokat vesz fel, ami szakítószilárdsága szempontjából a későbbiekben igen előnyös lesz.
Az eredetileg 5-8 mm átmérőjű acélszálakat hidegalakítással, húzással az előbb említett átmérőre vékonyítják. Ezalatt az anyag keményedik, szakítószilárdsága megnő. Több szál sodrásából készül a pászma, és 6-8 pászmából az acélsodronykötél.
Régebben készítettek kenderbetétes acélköteleket is, ahol a kendert kenőanyaggal itatták át. Ez a konstrukció jobban viselte a hajlításokból eredő feszültségeket, az elemi szálak egymáson való elcsúszását, csökkentve csökkent ezzel a kopás mértékét. Ma már a kenderbetét helyett gyakorta műanyag betétet alkalmaznak, az elemi szálak közé pedig már a gyártás során kenőanyagot juttatnak csökkentve a kopást. Az acélsodronykötelek esetén az előbb említett központi mag - ami köré kerül a többi pászma - acél is lehet. Az ilyen sodrás esetén e középső részt népiesen a kötél lelkének is nevezik. Az acélsodronykötelek minőségét a külső pászmák szakadt elemi szálainak mennyisége alapján lehet meghatározni; ha ez túllép egy határt, akkor a kötél már nem alkalmas terhelésre.

Műanyag kötelek

A műanyag kötelek használata a kenderkötelekével azonos területeken terjedt el, ám néhány tulajdonságukban ezek az anyagok markánsan különböznek. A műanyag előnye a kenderrel szemben, hogy nedvességfelvevő képessége elhanyagolható, és a víz nem károsítja az anyagot. Ebből adódóan fajsúlyuk kicsi, úsznak a vízen, szemben a szerves eredetű (kender, kókusz, gyapot, pamut) eredetű kötelekkel, melyek miután megszívták magukat vízzel, elsüllyednek.
A savak, lúgok, olajok többségének is jó ellenállnak a műanyag kötelek. 60-100 °C-nál magasabb hőmérsékleten a műanyag kötelek sem használhatók, és a szikrától, nyílt lángtól szintén óvni kell ezeket.
Egyes műanyag kötelek szakítószilárdsága napfény hatására romlik. Bár vannak UV stabil termékek is, érdekes vizsgálati eredmények születtek a nem napfény-stabil termékekkel kapcsolatban is. Eszerint az idő előre haladtával, ahogy a Nap károsítaná a kötelet, egyben annak használatából eredő szennyeződése, koszolódása e kedvezőtlen hatást ellensúlyozza. Többségük túlterhelés esetén eredeti hosszánál akár 50 százalékkal is nagyobbra nyúlik, így ez egy biztos intő jel a szakadás előtt.
A műanyag kötelek hátrányai a kenderrel szemben, hogy rosszabb a fogásuk, megcsúszva felsértik a tenyeret, a kopásra és a dörzsölődésre érzékenyek, valamint bizonyos kötések esetén kevésbé stabilak - a kenderen a csomó jobban szorul, mint műanyag kötélen.

Kötelek számtalan célra...

A vékonyabb kötöző zsinegek többsége - amit a háztartásban használunk - ma már műanyagból készül. Szárítókötélnek szinte csak ez alkalmas kültérre, hiszen teregetés előtt célszerű letörölni, hogy a ruhákon a por ne hagyjon nyomot. Erre sem a kender, sem az acél, nem alkalmas. Nem minden esetben az UV stabil műanyag kötöző zsineg a megfelelő: a kertben például szőlőkötözésre pont az egyéves élettartamú, fényre bomló típus a legideálisabb. A hajtások kötései a következő metszésig kézzel is téphetőek lesznek, mert a napsugárzás hatására elgyengülnek. Így egy év elteltével - a következő metszéskor vagy hajtáskötözéskor - nem kell ollóval végigvágni az előző évi, már szükségtelenné vált kötéseket.

Nagyobb méretű fák beültetésekor azok rögzítéséről feltétlenül gondoskodni kell. Ekkor ugyanis a lombkorona nagy, de a frissen beültetett gyökerek még képtelenek stabilan tartani a növényt. E pányvázó rögzítést ilyen esetekben legalább egy évig a növényen kell hagyni, ennyi idő általában elég ahhoz, hogy megfelelően megkapaszkodjon a talajban. Ilyen célra használhatunk kender, vagy műanyag kötelet is, ám utóbbinál lényeges gondoskodnunk arról, hogy az ne dörzsölhesse ki a törzs kérgét.