Élfedések

A melamingyanta bevonatú élfólia szalagok a laminált faforgácslapok megjelenésével és gyors térhódításával egy időben jelentek meg a piacon, és még ma is a legnépszerűbb élfedő anyagok közé tartoznak. Ezek általában 0,3 mm vastagok, szélességük 22, 28, 32, 35 és 42 mm. Színválasztékuk - azonos gyártmányoknál - szinte teljesen azonos az adott gyártó laminált termékeivel. Felületük sima és mélyerezett is lehet.
A hőre olvadó ragasztó réteggel ellátottakon kívül ragasztóréteg nélküli élfóliák is beszerezhetők. Az öntevékeny lakossági felhasználók az előbbit kedvelik jobban, mivel a felragasztásukhoz csupán egy hőfokszabályozós vasaló elégséges. Szerényebb szerszámozottságú asztalosok vasaló helyett hőlégfúvót és görgős prést használnak a fólia ragasztórétegének a megolvasztására. Az egyenletes és folyamatos kötésszilárdságot ugyanis a folyamatos préseléssel lehet elérni. Vasaló használatakor a világos színű élfóliák a túl magas hőfok miatt elszíneződhetnek, ez a hiba hőlégfúvó használatával, de még inkább a lapszabászatokban használt profi élfóliázó készülékekkel nem fordulhat elő, és a folyamatos préselés a fólia helyenkénti leválását is teljesen kiküszöböli.
A papír alapú élfedők korszerűbb változata az akril élfólia, amely ugyancsak 22, illetve 28 mm szélességben, ragasztó nélkül és ragasztózott réteggel készül Az ilyen fóliával takart élek kényesek az erősebb ütődésekre, de színazonosság esetén a tömörfa hatását keltik. Egyszerű polclapok, sima kávaélek sík felületű, egyenes és ívelt éleinek lefedésére alkalmasak. A felragasztott fólia feleslegének eltávolítása után az éleket ajánlatos finoman lekerekíteni.
Az előzőknél vastagabb, PVC és polisztirén alapanyagból is készülnek élzárók. Ezek nemcsak anyagukban, de 0,4, 0,8, 1, és 2 mm-es vastagságukban is különböznek a hagyományosnak mondható élfóliáktól. Ezek az élfedők teljes keresztmetszetükben színezettek és dekorrétegüket lakkréteggel védik, hátoldalukon pedig a ragasztást elősegítő réteggel vonják be. Az ilyen élzárók felragasztási hőmérséklete általában 180°C, ragasztóként pedig granulált olvadékragasztók a megfelelők. Ezek közül a vastagabb élzáró anyagok felhasználásuk szempontjából egyenértékűek az ABS élzárókkal, és választékuk is vetekedik ezekkel.
Az ABS élfedők az előzőknél sokkal esztétikusabbak és tartósabbak is mivel azoknál ötször vastagabbak. Ragasztásukhoz speciálisan e célra készült ragasztó szükséges, ezért a legtöbb esetben felragasztásukat a lapszabászatokban célszerű elvégeztetni. Mivel ezeket az 1-2 mm vastag és ugyancsak 22-35 mm széles élfedő anyagokat a felragasztásuk után élben és a sarkokon igényesen, géppel kell a lapanyagnak megfelelő szélességűre és fazonra csiszolni, ezek az utómunkák csak célgépekkel végezhetők el megfelelő minőségben.
Színválasztékuk egyre bővülő, sőt a szín- és minta azonosságon túl különféle szín strukturáltságú változatai - pl. rétegeltlemez bütüjét utánzó sávmintás - is beszerezhetők. Ez utóbbiakkal a bútorok látható lapalkatrészeinek élén koncepciózusan alkalmazva különféle kontraszthatások érhetők el, és ezeket a bútortervezők ki is használják. Egyenes és íves élekre is felragaszthatók a megfelelő élfóliázó készülékekkel.
A műanyagból készült fazonos élfedők horonyba üthető élprofílok. Általában 19, vagy vastagított lapok esetében 38 mm vastagságú bútoralkatrészek éleinek dekoratív lefedésre készülnek. Az egyszerűbb fazonú profil szalagok enyhén domború felületűek, alapszínekben és fautánzatú dekorral borított felülettel gyártják. Van amelyik csak a lap éléig ér, és olyan is, amelyik a lapok szélére - kis peremet képezve - simul rá. Ívesre vágott élekre is felerősíthetők.
Léteznek ezeknél jobban tagolt és esetenként különleges dekor felületekkel ellátott gyártmányok is. Az ilyen élfedők hátránya, hogy felerősítésükhöz pontosan méretre mart fészek szükséges, amibe az élfedő hosszában bordázott szárát kell szorosan beütve rögzíteni. Szélességi méretük általában igazodik a laminált lapanyagok vastagságához, de előfordulnak olyan idomok is, amelyeket az alkatrészek élén párkányszerűen alkalmazott díszlécként lehet felerősíteni, ezért a szélességi méretük ennek a célnak megfelelően változik. Ezek az élfedő anyagok nagyon hangsúlyos és dekoratív megjelenést biztosítanak a bútordaraboknak.
A bútorgyártásban a laminált felületű bútorlapok mellett egyre nagyobb teret hódítanak a különféle vastagságú és különböző fafajtájú színfurnérokkal borított, faforgács magú lapanyagok. Ezekhez pedig valódi fa élfedéseket kell alkalmazni. A korszerű fafeldolgozás ezen igényeknek megfelelően kifejlesztette a hibakiejtéses és fogazott toldásokkal végtelenített színfurnérból készült élfedőanyagokat, amelyek általában 0,6. 0,8, és ritkábban 1 mm-es vastagságban, tekercsekben szerezhetők be. A furnér élfedők a leggyakoribb lombos fafajtákból készülnek, de számos egzóta fafaj is megtalálható a választékukban. Szelességük általában az élfedőknél szokásos 22, 32, ritkábban 45 mm közötti. Anyaguk természetesen nem felületkezelt, ragasztó- és ragasztóréteg nélküli változataik is beszerezhetők. Fajta szerinti kiválasztásukhoz kellő szakértelem szükséges, felragasztásuk pedig a műanyag élfóliákhoz hasonló módon történik. A különbség csupán annyi, hogy az ilyen élfedésű alkatrészeknél a felületkezelést és az azt megelőző csiszolási, pórustömítési fázisokat az élborításon is el kell végezni.
A valódi fa élfedők helyett bizonyos daraboknál éllécet, vagy idomos díszlécet is szoktak alkalmazni. Ezeket régebben idegen-csappal ragasztva kapcsolták az alkatrész élére, manapság azonban a nagy kötőszilárdságú faragasztóknak köszönhetően simán az élekre ragasztják. A továbbiakban az egész darabot együtt készítik elő a felületkezelésre. Az ilyen éllécek felragasztása nagyon pontos illesztést, és préselést igényel a kellő kötésszilárdság miatt, és szinte csak műhelykörülmények között lehet alkalmazni.