Gondolatok a télikertről

Az elhelyezésnél már sok minden eldől

Első lépésként, a ház adottságainak ismeretében döntsük el, hogy hova építtetjük a télikertet. A ház keleti oldalára tervezett szerkezetbe a reggeli és délelőtti órákban süt be a nap, így a nyári délutáni forróságban már az épület árnyékolja az üvegfelületeket.
A nyugati tájolású télikertnél számítanunk kell arra, hogy nyáron nagyon meleg lesz, télen és az átmeneti két évszakban azonban a nap járásából adódóan ideális lesz a hőmérséklete.
A ház északi oldalára tervezett télikertet leginkább iroda kialakítására szokták javasolni, mivel túl sok és erős természetes fényre nem számíthatunk benne. Ennek az elhelyezésnek a fő előnye, hogy az épületeknek az északi falain szokott a legnagyobb hőveszteség fellépni, így ezt az oda épített télikert mérsékli, ami pozitív hatással van az egész épület energiaháztartására.
Figyeljünk arra, hogy a télikert formája illeszkedjen a házéhoz, azzal harmonikus egységet alkosson. Ha nagy növényeket is szeretnénk elhelyezni benne, akkor nyeregtetősre tervezzük. A ház körül már meglévő fák, bokrok hatását is kalkuláljuk be a télikert építésekor, hiszen ezek részben kiegészíthetik az árnyékoló-rendszerek feladatát. Egy lombhullató fa a télikert mellett például nyáron árnyékolja azt, hozzájárulva a helyiség hőmérséklet-csökkentéséhez, megakadályozva az ilyenkor kritikus túlmelegedést. A téli időszakban viszont (amikor a Nap minden sugarára szükségük van a bent élő növényeknek), lévén akkor lombtalan, átengedi a fényt. Ebből következik, hogy télikertünk közelébe ne örökzöld, hanem lombhullató fajokat telepítsünk.
Ha úgy ítéljük meg, hogy ez az árnyékolás nem lesz elegendő, akkor belső árnyékolót is felszereltethetünk. Ez lehet kézi zsinóros mozgatású, kézi tekerőkaros, vagy elektromos hajtóművel ellátott.

Előnyök és hátrányok az anyagválasztásban

Nagyon lényeges, hogy milyen szerkezeti- és burkolóanyagokból készítjük télikertünket. Az üvegfelület esetén lényeges annak hőszigetelő-képessége, valamint energia és fényáteresztő képessége. Az üvegek hőveszteségét a "k" értékkel (W/m2K), fényáteresztő képességét pedig a "G" értékkel (%) jellemezzük. Annál jobban megfelel a célnak az üveg, minél kisebb a k, és minél nagyobb a G éréke.
Arra azért számítsunk, hogy ezek egymással ellentétes paraméterek; minél kisebb egy üveg hővesztesége (mondjuk vastagságából eredően), ezzel együtt annál kisebb lesz a fényáteresztése is. És minél vékonyabb egy üveg, annál több fényt enged át, ami növényeink szempontjából jó, ám hővesztesége is nagyobb vastagabb társaihoz viszonyítva.
Fejmagasság felett mindenképp biztonsági üveget kell használni, hogy törés esetén a szilánkok ne tudjanak lehullani az alattuk tartózkodókra.
Üveg helyett már speciális műanyagokkal, plexiüvegekkel is burkolhatjuk a télikertet. Ezek között vannak légkamrás megoldásúak, ahol a cellák között levő levegő kiválóan hőszigetel, ám itt is érvényesül a "valamit valamiért"; ezáltal kevesebb fényt enged be.
Télikertünk szerkezetének kialakításakor is többféle anyagból választhatunk. A fa a legtermészetesebb, ám ez a levegő páratartalmától függően, hol nedvességet vesz föl, hol pedig kiszárad, ezért az így fellépő anyagfeszültségeket mindenképp ki kell küszöbölni (rugalmas szilikon-tömítések stb.), különben az üvegezés megrepedhet.
Az acélszerkezet előnye nagy szilárdságában rejlik, nagyon tartós, ám könnyen rozsdásodik és nehéz. Ez ellen tűzihorganyzással, vagy két réteg alapozó és ugyanennyi fedőfesték felhordásával védekezhetünk.
Az alumíniumszerkezet az időjárási hatásokra érzéketlen, és könnyű. Beszerzési ára jóval magasabb az acélnál, de ha utóbbihoz hozzáadjuk a korrózióvédelemre fordított költségeinket, akkor körülbelül ugyanott leszünk.

Egy kis épületgépészet

Télikertünk épületgépészeti szempontból legfontosabb eleme a fűtés, de gépesíthető a szellőztetés és az árnyékolás is. Ha a lakás szerves részeként akarjuk használni a télikertet, akkor érdemes annak a fűtésrendszerét kibővíteni ide is. Ilyen hasznosításnál nagy felületű tolóajtók beépítése ajánlott, ezekkel nyáron ugyanis terasszá alakítható a télikert.
Nagy forróságban akár 60 °C-ra is emelkedhet a hőmérséklet, ami károsítja a növényeket. Szellőztetésre a megfelelő tájolásban elhelyezett ablakokon kívül szellőztető ventilátor is alkalmas, ezt közvetlenül a tető alatt helyezzük el. Itt jóval hatékonyabban működhet, hiszen a meleg levegő felfelé száll, itt gyűlik össze. A szellőztetés funkciója nyáron a hűtés, ám télen sem elhanyagolandó. Ekkor a pára lecsapódását akadályozhatjuk meg a légcserével.
Az átmeneti időszakokban, vagy kiegészítő fűtésre hőlégbefúvót is használhatunk. Ez különösen előnyős a légkeverő hatása miatt is, így ugyanis öntözést követően csak rövid ideig nedvesek a levelek, ami a gombásodás lehetőségét csökkenti. Hőlégbefóvóra csak azért nem célszerű alapozni az egész télikert fűtését, mert működtetése költséges. Beszerelhetünk még hűtő-fűtő klímaberendezést is, bár ez sem olcsó mulatság, ha a fenntartását nézzük.
A propángázzal működő berendezések gazdaságosak, ám ez esetben egy gáztalanító berendezést is be kell szereznünk; itt ugyanis a túlzott mennyiségű szén-dioxid nem kedvez a növényeknek.

---