Pakolás felújításhoz

A teljes lakásfelújításához majdnem olyan gondosan össze kell csomagolni, mintha elköltöznénk otthonunkból. Nem lehet mindent kivinni a szobákból, hiszen nincsen hová, de kb. 1 méter távolságra a faltól mindent, el kell rakni, elrendezni a dobozokat és a bútorokat. Ezt a helyiség méretétől függően, de úgy kell megoldani, hogy a festő a mennyezet minden részét elérje, hiszen annak festésével kell elkezdenie a munkát. Mielőtt összepakolunk, beszéljük meg a kiválasztott mesterrel, hogy mit javasol, milyen eszközökkel dolgozik.

A felújítás egy előzetes selejtezéssel kezdődjön, hogy ne kelljen a felesleges holmit is ide-oda pakolgatni. Mikor elhatároztuk, hogy festés, mázolás, tapétázás lesz, gondoljuk végig, mit szeretnénk még felújítani, átrendezni.
Ha a radiátorokat is ki szeretnénk cserélni, vegyük meg az újakat, szereltessük fel ideiglenesen a fűtésszerelővel, mert nagy valószínűséggel a bekötések is változni fognak, és a rögzítési pontok is. A régiek helyét a festéskor, tapétázáskor tüntettessük el.

Ha a falra szerelt könyvespolcokat - és minden mást - új összeállításban máshová szeretnénk majd visszaszerelni, célszerű az új lyukakat még a festés, tapétázás előtt ideiglenesen kifúrni. Mindezt azért érdemes megtenni, mert a fal fúrásakor hibázhatunk, vagy téglafalban a fugába fúrhatunk, ami nem biztosít megfelelő rögzítési erőt egy nehéz könyvespolcnak, kicsit arrébb újabb lyukat kell fúrni. Ez a frissen festett vagy tapétázott falon igen bosszantó lenne, de ha előre kifúrunk minden lyukat, biztosak lehetünk benne, hogy nem csúfítjuk el a falat, mert csak a csavarokat kell majd behajtani. Ha a függönytartó karnisokat is újakra cseréljük, azok helyét fúrjuk ki előre. Az új lyukak ellenére a régi karnis visszaszerelhető függönnyel együtt, így nem maradunk csupasz ablakokkal sem.

Ezeknek a munkáknak már jóval előbb neki kell fogni, minthogy felforgatjuk az egész lakást, így egy kis szervezésre van szükség. A pakolást – a selejtezés után – mindig a legkevésbé fontos, nem napi használatos dolgokkal kezdjük, mert akkor sem fogjuk megtalálni – mondjuk a ventilátort – egy váratlan kánikulai napon a sok dobozban, ha gondosan megjegyeztük hová is tettük. De pl. a könyvek nélkül el tudunk lenni néhány hétig; főleg jó ezekkel kezdeni, ha az előbb leírt polcáthelyezésre is kell idő. Aztán ahogy haladunk a pakolással egyre több napi használatos dolgot is el kell rakni. Jelöljünk ki egy dobozt, amiben elkülönítve tartjuk a „muszáj kéznél lennie” tárgyainkat.

A gyerekeknek különösen gondot jelenthet, ha a kedvenc alvókájuk hetekre egy ismeretlen doboz aljára kerül. Nekik is jelöljünk ki egy dobozt, amiben – adott mennyiségi határok között – gyűjthetik a legfontosabb dolgokat. Persze a kicsiknek minden játékuk „kincs”, de meggyőző lehet, ha azt mondjuk „a festő bácsi nem tud úgy vigyázni rá, mint Te, a dobozban biztosan nem lesz semmi baja”, valószínűleg tényleg engedni fogják, hogy elpakoljunk.

A dobozokat kezdjük el gyűjteni jó előre. Két fontos szempont a dobozokkal kapcsolatban: ne legyenek túl nagyok, mert amikor könyvekkel telerakunk egy régi hatalmas tv-s dobozt, ember legyen a talpán aki felemeli vagy akár csak arrébb rakja. A másik szempont, hogy megközelítőleg egyforma méretűek legyenek, mert könnyebb egymásra tenni stabilan az egyforma méretű dobozokat. És még valami; tiszta dobozokat gyűjtsünk, mert könyveinket és egyéb tárgyainkat nem tehetjük bele a piszokba.

A dobozokat széles ragasztószalaggal zárjuk le alul, és ne csak hosszában, hanem keresztbe is, nehogy kinyíljon megemeléskor a benne lévő súlytól. Nehéz előre kiszámolni, hogy hány dobozra lesz szükség, de átlagosan szobánként 20-25 is kellhet, akkorából, amiben 2 mikrohullámú sütő elfér.

A beépített szekrényeket nem mozdítjuk el festéskor sem, így azok is jól telepakolhatók, állandó tartalmukat felülmúlóan zsúfolva sok minden elfér még bennük ideiglenesen. A nagyobb terjedelmű dolgokat nem érdemes bedobozolni – annyi doboz sem fog elférni – pl. nagy dossziékat, ágyneműt, varrógépet, takarókat közvetlenül a bútor szoba közepére húzása előtt vegyük csak ki, és amikor a szekrényt elhelyeztük, pakoljuk bele. Ez a nagyméretű dolgokkal gyorsan megy.

A kényes ruhadarabokat sem érdemes begyűrni dobozokba, szintén az elhúzott szekrénybe akasszuk vissza őket. A kisebb komódokat apró tárgyakkal, fehérneművel ki sem kell pakolni, mert nem olyan nehezek, hogy ne tudná két ember 1-2 méterrel arrébb emelni. Ha szekrényeket úgy helyezzük el a szoba közepén, hogy az ajtók kinyithatók, minden benne lévő ruhaneműt is csak arra a kis időre kell kirakni, amíg megemeljük, néhány polc percek alatt visszarakható. A vitrint pakoljuk ki legutoljára, újságpapírba csomagoljuk be a törékeny tárgyakat, és írjuk rá nagy betűkkel a dobozra, hogy törékeny.

A költözéssel ellentétben felújításkor nem szükséges leragasztani a szekrényajtókat, mert nagyon kevés ragasztó van, ami nyom nélkül eltűntethető a bútorról, elég letakarni, nehogy festékes legyen.