Tornácos épületek

2012-10-03 13:19:39 | Módosítva: 2012-10-03 13:19:39

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a tornác a lakóház vagy ritkábban melléképület homlokzata mellé épített, oszlopokkal, pillérekkel, boltívekkel alátámasztott fedéllel ellátott térség. Az elmúlt századok magyarországi építészetének elterjedt és igen praktikus megoldása volt, így érthető, hogy a falusi házak felújításánál ma is meghagyják ezt az építészeti megoldást, sőt az új építéseknél is terveznek vele.

A tornác legegyszerűbb változataiban földbe ásott faoszlopok tartották a föléje kiugró tetőt. Legtöbbször a ház udvari homlokzatát teljes hosszában végig kísérte. Egyszerűbb változatban mintegy toldalékként egészítette ki a házat, ilyenkor a ház tetőszéke nem foglalta magában a tornácot. A tornácnak ilyenkor külön teteje volt, ami a ház fedélszéke alá ért és tetősíkja laposabb volt. A szebb, precízebb megoldásoknál a tornác úgy épült a házhoz, hogy a tetőszék kiugrott fölé, s azt szervesen az épület egészébe foglalta.

Országszerte igen sokféle építészeti megoldású, stílusú és alapanyagú tornáccal találkozhatunk. Igen elterjedtek voltak a faragatlan faoszlopos, fagerendás tornácok, da a kő- és téglapillérekkel készülők is gyakoriak. Egyes esetekben a kő- vagy téglapillért a lakóépület udvari homlokfalához kötötték be egyszerű harántívvel. A hagyományosan kővel, téglával építkező vidékeinken a tornác pilléreinek középrészét oszlopszerűen lekerekítették, és az oldalfallal párhuzamosan árkádszerűen átboltozták.

A tornácok mennyezet része lehetett fedetlen, vagy különféle födémszerkezetek alkalmazásával zárt, fedett. Gyakori volt a sík tornácmennyezet vakolt, stukatúros kivitelben, és a deszkamennyezet. A legszínvonalasabb árkádíves tornácoknál az egyes pillérállások mennyezetét leboltozták.

A tornácok lehettek teljesen nyitottak. Sokszor az egyes oszlopokat, pilléreket könyöklő gerendával kötötték össze, a könyöklő gerenda magasságáig a tornácot lécezéssel, deszkázattal látták el. Olykor az oszlop-és pillérközöket a könyöklő magasságáig felfalazták, esetleg e mellvédszerű fal belső oldalán ülőpadkát alakítottak ki.

A 19. század színvonalasabb Alföldi falusi házainál szinte általánossá vált, hogy a tornác középső bejárati ajtó előtti részét szobányi szélességben kiugratták, széles verandát képezve ki.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: tornác, erkély

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Erkély beépítése ésszerűen

Társasházakban és a panelházakban is egyre nagyobb divat az erkélyek, loggiák beépítése. Hasznos és értékes divat, bár az építészeti szakma sokszor az ellenkezője mellett érvel. Úgy tűnik,...


Mobilkert és erkélykertészet

Az erkélykertészet lényege, hogy nagy cserepekben, dézsákban tartjuk a növényeket, így atárolóedényük is díszít, nem csak maga a növény. Az edényes tartás arra is jó, hogy a növényeket bármikor...