Előre érdemes megtervezni

Az extrudált sztirolhab anyagú lécek általában 2 m hosszúak, és a velük szegélyezett felületeken kívül még akár széles párkányzatok kialakítását is lehetővé teszik. Főként a mennyezetek illetve a falak felső sarkainak igényesebbé változtatására alkalmasak. Ezen kívül a méretesebb fazonú lécek akár a mennyezeti világítótestek, és függönykarnisok elfedésére, vagy a jelentősebb szintkülönbséggel kialakított mennyezeti álmennyezetek széleinek igényes díszítésére is kiválóan felhasználhatók.
Mint említettük, e lécek fazon és méretválasztéka igen változatos, és a céljainkra megfelelő kiválasztásához a különféle gyártók teljes választékát ajánlatos előzetesen megismerni. A lécek között vannak sík felületre és sarokba ragaszthatók. Ez utóbbiak esetenként egymásra ragasztva szélesebb és kombinálható fazonok kialakítására is alkalmasak.

A díszléces változtatásokat főként lakásfestés során érdemes megvalósítani. Előtte azonban ajánlatos kicsinyített léptékű rajzot készíteni falakról, az azokon elhelyezendő szegélykeretekről és azok, valamint a falak színezésről is. Így követhetőbb képet alkothatunk a munka utáni látványról. Túlzásokba nem érdemes esni, mert a túldíszítés hosszú távra meghatározza a lakóhelyiségeink összképét. Ilyenkor a bútorzatot is kalkuláljuk bele a látványba.
Ezt követheti a kiválasztott lécek és a vízbázisú stukkóragasztó beszerzése. Mindig egy-két szállal több lécet érdemes vásárolni, mert leeső hulladékra is kell számítanunk. A toldásoknál, sarokcsatlakozásoknál a ferde illesztések miatt szintén adódik hulladék.

Kijelölés és ragasztás

Mivel viszonylag hosszú távolságokon toldva kell a léceket a felragasztanunk, mégpedig többnyire a magasban, a falakra előbb pontosan fel kell jelölni a helyező vonalakat. Ezt vagy csapózsinórral jelölhetjük fel, vagy kifeszített vékony zsinórt használhatunk vezetőként. A fal egyenességét is ellenőrizzük, mert a kiemelkedő domborulatokat hűen követő lécsor kiemelkedő része a padló szintjéről zavaró lehet. Ilyenkor a lécet ajánlatos lapos ívben felragasztani, hogy kevésbé legyen észlelhető a fal egyenetlensége. A hézagot majd ragasztóval lehet kitölteni. A fal hasonló mélyedéseit pedig célszerű glettelve eltüntetni még a lécek felragasztása előtt.
A lécek felragasztását valamelyik sarokból kiindulva kezdjük el. A léc végét derékszögű illesztésnél előbb 45 fokban gérládában fűrészeljük le, majd a toldásnál is hasonlóan járunk el. A vágásokhoz finom fogú fűrészt használjunk, a léc vágott végeit pedig csiszolóvászonnal ajánlatos lesimítani a pontosabb illesztés érdekében.

A léc hátoldalára ezt követően a kartusból kinyomható ragasztót sűrű S-vonalban nyomjuk ki, vagy a pasztaszerű anyagot spatulyával középről a szélek felé lehúzva - a teljes felületen és a ferde felületeire is - kenjük fel. A lécet előbb lágyan, majd egyre nagyobb erővel nyomjuk a falra, a kijelölt vonalra igazítva. A toldásnál az újabb lécdarabot is hasonlóan készítsük elő, majd az illesztéstől kiindulva nyomjuk erősen a falra. A pontosan egymáshoz illesztett részeket nyomjuk össze, hogy a toldás alig legyen látható. A ragasztóval bekenve és elsimítva szinte teljesen láthatatlanná tehető. Ha a szélső sarokhoz értünk és újra toldani kell, akkor előbb a toldási felületet vágjuk ferdére, majd jelöljük be a sarok szélső pontját, és innen kiindulva vágjuk gérbe a léc végét.
A felragasztott szegély egyenességét a padló szintjéről is ellenőrizzük, és ha szükséges azonnal korrigáljuk. Lentről ugyanis még a kis eltérések is jobban észlelhetők. Ha a szegély egyenes vonalvezetése rendben van, akkor a szegély alsó felső éle közötti hézagokat is töltsük fel ragasztóval, és az ujjunk hegyével simítsuk el, közben a felesleges anyagot is távolítsuk el.
A munkát a már felrakott lécekhez csatlakozva folytassuk. Akár külső, akár belső sarkon kell csatlakoztatnunk a díszléceket, mindig a látható illesztési vonal legyen pontosan illeszkedő, és ezeket a felületeket is kenjük be jól ragasztóval. A felesleges anyagot ujjunkkal azonnal távolítsuk el, a hézagokat pedig besimítva tüntessük el. Minden egyes léc felillesztésekor a padlón állva is ellenőrizzük a sor egyenességét.

Az utolsó, záró sarokillesztés a legkritikusabb. Ugyanis a többi oldalfali szinteltérések itt összegződve jelentkezhetnek. Ilyenkor még van remény a kisebb korrigálásokra, de csak akkor, ha a lécsávot a teljes hosszában az utolsó sarokhoz igazodva lejjebb, vagy feljebb csúsztatjuk. Természetesen a toldásoknál sem törhet meg a sor egyenessége. Az átelleni saroknál ilyenkor keletkezik ugyan némi illesztetlenség, de azt ragasztóval még kompenzálni lehet. A toldások azonban soha ne legyenek lentről észrevehetők, és ha kell a kisebb szinteltérések csiszolással még csökkenthetők. A szegély, párkányzat akkor mondható szépnek, ha minden illesztett rész pontosan és síkban csatlakozik egymáshoz.
A különféle szélesebb párkányzatok kialakításához használható sarok idomok felragasztása még kényesebb feladat, ezeknél azonban a ragasztható felület is nagyobb. A mennyezet és az oldalfalak lekerekített sarkát is ilyen ún. holker idomokkal lehet lefedni. Ezeknél az oldalfalakra jelöljük fel az illesztési vonalat, és erre illesztve ragasszuk fel az idomokat. A széleik között keletkező hézagokat pedig nagyon alaposan kenjük ki ragasztóval, hogy utólagos felrakásuk ne tűnjön fel senkinek.
Az ilyen összetett jellegű díszítéseket azonban a biztos siker érdekében jobb, ha szakemberre bízzuk, akik e téren nagy tapasztalattal rendelkeznek.

Festés

Ez a munka befejező része. Ha előzetes színterv alapján dolgozunk, akkor az oldalfalakat kell előbb lefesteni, majd végül a szegélyidomok felületét ajánlott a kívánt színre festeni. A munkához finomszőrű lapos ecsetet használjunk és több rétegben fessük be a lécek felületét. Az utolsó simító húzások mindig vízszintes irányúak legyenek.
A lécek szélét természetesen fokozott gonddal fessük be, mert az egyenetlen vonalú kontúrok lentről nagyon szembetűnők. Ezt keskeny csíkhúzó ecsettel, esetleg vonalzó mellett célszerű elvégezni. Az esetleges túlhúzások nedves ronggyal visszatörölve még frissiben azonnal korrigálhatók. A díszítő szegélyeket és párkányokat általában fehérre, vagy a falaknál világosabb színre érdemes festeni, hogy a kontraszt jobban érvényre juttassa felülettagoló hatásukat. A kreatívan használt díszlécekkel és jó színérzékkel kiválasztott festéssel lakószobáinkat sokkal dekoratívabbá tehetjük. A következő szobafestés pedig már sokkal könnyebb lesz, hiszen a szegélyek és párkányok számos színvariáció megvalósítására adnak lehetőséget.

(Fotók: boviraco)