Kertátrendezés, ifjítás

Néha a kevesebb, több: azaz az alacsonyabb növények látványosabbak. Amikor egy kertet kialakítunk, igyekszünk minél több növényt belezsúfolni annak érdekében, hogy rövid idő alatt látványossá váljon, legyenek benne árnyas részek stb. Ám ennek hátulütője is van: egy idő után besűrűsödik a növényzet, egyik elnyomja a másikat és kezd túlzsúfolttá válni a kert. Ilyenkor szükség van komolyabb beavatkozásokra.

Ifjítás

Metszés nélkül a növények elveszítik formájukat, kevesebb virágot és termést hoznak, és hamar felkopaszodnak. A különböző növényfajokat eltérő metszéssel lehet optimális növekedésre bírni, ám vannak általános irányelvek. Elsőként mindig a sérült, beteg, korhadt vagy száraz ágakat távolítsuk el. Ezután a befelé növő, egymást keresztező, egymáshoz dörzsölődő ágakat kell tőből kivágni. Ha egyedül álló szoliter növényt metszünk, ami a formájával, leveleivel, ágaival díszít, akkor elsősorban a formával törődjünk: távolítsuk el az esztétikailag nem megfelelő helyen növő ágakat.

A metszéskor nézzük meg, hogy a legfelső megmaradó rügy milyen irányba néz, az fog ugyanis aktiválódni, és olyan irányú vessző fog belőle kiindulni, amilyen állású a rügy. Tehát metszésnél olyan rügy felett vágjuk le a vesszőt vagy gallyat, ami az általunk kívánt irányba néz. A koronából kifelé álló rügyre metsszük vissza a gallyakat, mert ha befelé áll a rügy, akkor a belőle képződő vessző is befelé indul majd, sűrűsítve a koronát, tovább fokozva az ottani kedvezőtlen fényszegény körülményeket.

Az ágak lehajtásával, lekötözésével is befolyásolhatjuk az új vesszők növekedésének irányát. Ennek annyi a hátránya, hogy legalább egy évig kell lekötözve legyen a vessző ahhoz, hogy az így beállított növekedési irányt megtartsa.

A növény magasságát korlátozhatjuk, ha oldalelágazásra vágjuk vissza. Ezáltal a növény inkább terebélyesedik, magassága kevésbé növekszik. Tehát ha ilyen alakot szeretnénk, akkor a felfelé törő vezérágat távolítsuk el. Ez főleg gyümölcsöknél előnyös, mert sokszor alma, kajszi, cseresznye esetén, ha időben eltávolítottuk volna a felfelé törő vezérágat, akkor pár év múlva nem bosszankodnánk, hogy 6-8 méter magasból kell leszüretelni a gyümölcsöt.
Ritkítsuk a fák, bokrok külső felét, hogy a korona belső része is kapjon elegendő fényt, különben belül és alul felkopaszodik a fényhiány miatt. Így szebb lesz a virágzás, egyenletesen érnek be a gyümölcsök.

A metszésnél azt tartsuk szem előtt, hogy kiegyenlített legyen a virág-, és hajtásrügyek eloszlása. Gondoljunk arra, hogy a vízszinteshez közeli helyzetben lévő ágakon általában több a termőrügy, ezért a függőleges ágakat távolítsuk el.
A bokroknál az ifjítás menete során először tőből távolítsuk el az elöregedett ágakat. Fáknál az elöregedett ágat vágjuk vissza – lehetőség szerint egy fiatalabb koronarészre. A nagyobb átmérőjű sebeket érdemes sebkezelő anyaggal kezelni. Csonkokat se hagyjunk, mert beszáradva növényvédelmi problémákat okozhatnak a későbbiekben. Főleg az erőteljes metszés megviselheti a növényt, ezért segítsünk neki: öntözzük és biztosítsunk több tápanyagot a következő tavasszal.

A metszés erőssége

Mindig a vesszők végén vagy a metszés alatt lévő rügyek hajtanak ki legerősebben. Minél rövidebbre metszünk vissza egy vesszőt, annál erőteljesebben hajt majd ki. A gyenge metszés (a vessző felső 1/3-át távolítjuk el) esetén a vágáshoz közeli néhány rügy kihajt, az alsók alvó állapotba kerülnek. Ez általában a növény szinten tartására jó.

Középerős metszésnek számít, ha a vessző felét távolítjuk el. Ekkor szinte minden rügy kihajt, de az ággyűrűhöz közeledve egyre kisebb hajtásokat produkálva. Ezzel lehet magas termőképességen, fiatalon tartani a növényt.
Erős metszéssel (a vessző 2/3-át távolítjuk el): minden megmaradt rügy kihajt, és erőteljes növekedést produkál. Ezzel lehet fiatalítani a növényt, bár az adott évben a fejlődés vegetatív irányba tolódik el, így terméskiesésre, gyérebb virágzásra kell számítani.

A következő évben az erőteljes metszésre a fa fokozott hajtásnövekedéssel válaszol. Sok esetben vízhajtások (hosszú, függőlegesen felfelé törő ágak) alakulnak ki. Ezek közül válogassunk – a feleslegeseket tőből távolítsuk el, amelyekből viszont az új koronarészt akarjuk kialakítani, csak gyengén metsszük vissza. Az új ágakon, vesszőkön általában csak 3-4 év múlva fejlődik számottevő termés. Ezért ha lehet, érdemes több lépésben ifjítani, ekkor 2-3 év alatt végezzük el a teljes ifjítást. Ez nem csak a termés miatt előnyös, de a növényt is kevésbé viseli meg.

Függőleges zónázás

Egy idősebb, már „beállt” kertben idővel nem csak a növények egymáshoz viszonyított vízszintes helyzetét, hanem a függőleges zónázottságot is figyelembe kell venni, és néha alakítani azt. Ekkor már látjuk melyek a gyorsabb, magasabb növésű egyedek, melyek a terebélyesebbek. Ennek megértésére szemléletes példa a fenyők növekedése. Egy fiatal, 6-10 éves fenyőfa lombozata alulról, szinte a föld szintjéről indul, ám ahogy nő, és idősebb lesz, az alja kissé felkopaszodik, és kevésbé lesz szép. Ez egy természetes folyamat, hiszen ekkor – már méretei miatt is – a törzs alsó részének más, tartó funkciója lesz, feljebb elegendő fotoszintetizáló felület alakul ki. Ilyenkor az alsó ágakat levágjuk, így más formát kap a fa. Ekkortól azonban elhelyezhetünk alatta árnyéktűrő évelőket.

Lombhullató fák esetén is hasonló a helyzet, amikor elértek egy magasságot, alájuk ültethetünk tavasszal virágzó hagymás növényeket: tulipánt, nárciszt, jácintot. Ezek tavasszal, amikor virágoznak, üde színfoltot jelentenek, és mire fölöttük kilombosodik a fa, addigra vissza is húzódnak. Egy idősebb kertben az ilyen szinteket jól ki lehet alakítani, ezzel az időbeli és térbeli különbségekkel tovább fokozható a kert változatossága. Az összeérő cserjéket egy erőteljes visszametszéssel megkurtítva – méreteiket akár megnegyedelve – újra helyhez jutunk az addig zsúfoltnak tűnő kertrészben.