Pillanatragasztók fogások

Használati fogások

Az alapvető követelmények általánosak a pillanatragasztók gyűjtőnéven elhíresült ciánakrilát készítmények alkalmazásakor. A kötésük gyors, de egy pillanat alatt legfeljebb csak az ujjunkat ragasztják össze. A különféle anyagokat többnyire 1-2 percen belül rögzítik egymáshoz,.ehhez fix rögzítés szükséges.

A ragasztást igénylő anyagok gyakran egymástól nagyon eltérő tulajdonságúak, amit mindig figyelembe kell venni a kötés várható szilárdsága érdekében. Fontos a felületek zsírmentessége, tisztasága, esetenként a felületek érdessége is előny, mert ez növeli a tapadó felület nagyságát, és a ragasztóanyag tapadását. Nem árt arra is felkészülni, hogy a ragasztás kezdeti szilárdsága még csalóka, teljes terhelhetőségéhez általában 24 óra szükséges. A ciánakrilát ragasztók a levegő nedvességének hatására szilárdulnak meg, az 1 perc várakozási idő ezért legfeljebb a kezdeti fixáláshoz elégséges, a teljes kötéshez nem. Ez csak ahhoz elégséges, hogy az összeillesztett és lehetőleg összepréselt anyagok elmozdulását meggátolja.

A ragasztás-technikában alapelv, hogy a kötőanyag a lehető legvékonyabb legyen az összeragasztandó felületek között. Ez nagy általánosságban a pillanatragasztók esetében is igaz, ezért a túladagolásuk nem csak célszerűtlen, hanem hátrányos is. Ha anyagpótlásra is szükség van, speciális típust kell alkalmazni. A vastagon rátöltött ragasztó részben rideggé teszi a ragasztások helyét, másrészt magának a ragasztóanyagnak a szilárdsága nem éri el a ragasztás és a ragasztandó anyagoknak a szilárdságát.

A kommersz ciánakrilát fajták az anyag pórusaiba szívódva minden anyagot merevvé változtatnak. Rugalmas kötési felületet csak a speciálisan e célra készült ún. flex készítmények biztosítanak, bár ezek is csökkentik az anyagok eredeti hajlékonyságát a ragasztás helyén. A megkötött ciánakrilát ragasztóanyagok elég kemények, ezért a túladagolt maradványokat utólagosan elég nehéz lemunkálni. Ezt utólagos, többszöri kevés ragasztó rátöltésével lehet elkerülni.

Az ilyen ragasztóanyagoknak másik elkerülhetetlen hatása, hogy az átlátszó műanyagok ragasztási felületét, meg ahová rácseppen, eltüntethetetlenül homályossá, mattá teszik. Az üveg felületeken ez a hatás nem jelentkezik, a kitüremkedett anyag, cseppfolt utólag éles késsel óvatosan eltávolítható a felületről. Igaz, közben megkarcolódhat az üveg fényes felülete. A törés, illetve a ragasztás vonala azonban mindig maradandóan meg fog látszani.

A ciánakrilát ragasztók a levegő nedvességtartalmának függvényében szilárdulnak meg. Nem túl gyakori használat esetén idővel a tubusok beszáradnak, használhatatlanná válnak, ezért csak kis, 2-5 gr-os kiszerelésűeket célszerű vásárolni. A záró kupakot használat után mindig csak alaposan letisztított kiömlő csőrre szabad szorosan visszahelyezni, különben a kupak szinte eltávolíthatatlanul ráköt a kiömlő csőrre. A tűs kupakoknál pedig a tű szokott a kiömlő csőrbe ragadni, hiszen a cső belsejét nem lehet kitörölni. Ez akár lehetetlenné is teheti a ragasztó további használatát. A tubusok tárolása lehetőleg mindig álló helyzetben történjen, mert így a többnyire híg ragasztó mindig a tubus alján fog elhelyezkedni, ami a zárókupak leemelését megkönnyíti.

A bőrre került anyag pillanatok alatt kikeményedik, amit azonnal ajánlatos folyóvíz alatt habkővel, vagy dörzsivel lekoptatni.

A gyakorlatban egyéb apró trükkök is segíthetnek e gyors ragasztók eredményes alkalmazásában. A felület tisztításához zsírmentesítő lemosás szükséges, és finom polírpapírral a felület felborzolását is célszerű elvégezni a sík felületeken. A tagolt felületű töréseket viszont tilos lemunkálni, mert ezzel romlik a tökéletes összeillesztés lehetősége.

Ha csak általános célú ragasztót használunk, és a törött tárgy felülete elég nagy illetve vaskos, a törés helyét érdemes lyukba ragasztott kis fémcsappal, esetleg kettővel is megerősíteni. A vékony falvastagságú alkatrészeknél pedig – ha erre hely és mód van – lapoltan ráragasztott lemezerősítés is alkalmazható.

Mivel a törött részek rögzítése lényeges, e célra erős és keskeny ragszalag darabok, összefogó fém függöny csipeszek, vagy mini szorítók is használhatók. A lényeg az, hogy a jól összeillesztett darabokat - a ragasztás helyét minimálisan fedve - rögzítsék a ragasztó teljes megszilárdulásáig.

Érdemes a ragasztót úgy használni, hogy üveglapra, fémlemezre kicseppentett ragasztóba vékony fémhuzalt, gombostűt vagy fogvájót mártva, fokozatosan adagolva juttatjuk a ragasztandó felületek közé a ragasztóanyagot, és a kapilláris elv alapján kellő vékonyságban szivárog majd a felületek közé. Így elkerülhető a túladagolás és a tubus kiömlő csöve is könnyen tisztántartható. A kellően híg, ecsetelhető pillanatragasztókat főként nagyobb felületek ragasztásához célszerű használni, mert az ecsettel könnyebb a ragasztó elterítése, és egyenletes eloszlatása a ragasztandó felületeken. Ám a túl adagolásra ennél a változatnál is érdemes odafigyelni, mert a felesleges ragasztó összeillesztésekor kitüremlő részét nyom nélkül szinte lehetetlen letörölni. Ilyen esetekben ragszalaggal célszerű a helyet körülvenni, a ragasztó pedig fültisztító tamponnal felitatható, majd a ragszalag eltávolítása után szinte nyoma sem marad a ragasztónak.

A pillanatragasztóknak létezik sűrű, gél állagú változata is, amelyeknek a rögzítési ideje elég hosszú, így megkönnyíti a darabok pontos összeillesztését. Nem csepeg, nem folyik meg, ezért akár függőleges felületen, vagy akár fej felett is használható. Az összeillesztett darabokat ugyan könnyű pontosan összeilleszteni és összepréselni, viszont a beállított állapot fokozottan igényli a fixált, elmozdulás mentes rögzítést. Ehhez a különféle rögzítő csipeszek vagy óvatosan felsimított ragszalag csíkok ugyancsak megfelelnek, de a kitüremlett ragasztót még frissiben célszerű a szélek mellől egy falap élével eltávolítani. A géles pillanatragasztók teljes kötéséhez esetenként akár másfél napra is szükség lehet.

Minden pillanatragasztót gyártó cég a gyártmány ismertetőjében feltünteti, hogy milyen anyagokhoz használható az adott készítmény, és milyen adottságú, aminek értelmében már viszonylag könnyű kiválasztani a célnak megfelelőt. Gyakran a nagyon olcsó pillanatragasztók is sok célra, univerzálisan használhatók, és ha a tubus beszárad, vagy ráköt a kupakja, akkor az anyagi veszteség mondhatni jelentéktelen. Beszerezhetők speciális célokra alkalmas készítmények is, amelyeket azonban inkább ezekre a különleges célokra célszerű alkalmazni. A gél állagú ragasztók rugalmas és erős kötést biztosítanak akár kis felületű gumi anyagok között is, és némi felület pótlásra is alkalmasak. Az ilyen speciális pillanatragasztókat azonban általános célú ragasztásokhoz nem célszerű használni, és arra is figyelni kell, hogy milyen anyagokhoz nem használhatók. Egyedi anyagösszetételükön kívül a csomagolás módja sem szokványos, a flakonok a használatukhoz igazodó kialakításúak.

A megfelelő pillanatragasztóval a legkülönfélébb műanyagok ragaszthatók össze

Porcelán és egyéb porózus törésfelületű anyagok ciánakrilát ragasztókkal ragaszthatók össze

A kis ragasztó tubus bárhol gyorsan használható a kisebb törések javításához

A különféle méretű darabokat ragszalaggal célszerű elmozdulás ellen rögzíteni a szilárd kötés érdekében

A modellezők is különféle pillanatragasztókat használnak a különféle anyagú alkatrészek gyors összeragasztásához

Divatékszerek és egyéb dísztárgyak levált darabjai is szilárdan visszaragaszthatók a megfelelő ciánakrilát ragasztók valamelyikével

Még alkalmi cipők divatos strassz díszítése is megoldható ciánakrilát ragasztóval

A bőrre jutott pillanatragasztót még a megkötése előtt víz alá tartva, szappanos habkővel ajánlott lekoptatni a bőr felületéről