Regrow azaz újratermesztés

Az újratermesztésnek főleg télen van nagyobb jelentősége, amikor nehezebb friss zöldségekhez jutni. Mindamellett hogy ez inkább egy kis érdekesség, egy kis játék a növényekkel, értékelhető termésmennyiséget ne várjunk. Ám nyáron érdemesebb kipróbálni először, és begyakorolni a mesterfogásokat, mert télen, ha sikert akarunk elérni, már profik kell legyünk a gyakorlatban, hiszen akkor a fényszegény körülmények miatt nehezítettebb a dolog. De akinek sikerül nyáron, annak kicsit nehezebben, de télen is menni fog.

Újratermesztésre sok növény alkalmas. A zöldfűszerek közül többfélét is tarthatunk a konyhaablakban, ám ezek egy idő után a csökkent fénymennyiség miatt megnyúlhatnak. Ilyenkor leszedhetjük a fiatal hajtásokat, és vízben meggyökereztetve új növényt nevelhetünk. A sárgarépa, petrezselyem, pasztinák gyökérnyaki része is a szemétbe kerül általában, pedig e növényeknek ez a része gyökér és szár is, valamint a levélkezdemények helye is, így képes arra ez a szelet, hogy reprodukálja a növényt. Na, karógyökérre ne számítsunk így, de friss zöld lombra, ami levesekbe, szendvicsekbe tehető arra igen. A képeken látható még zeller, többféle káposztaféle – köztük egy ritkaság a pak-choi –, melyek mind-mind újratermeszthetők. A káposztáknál se fejesedett növények létrehozása a cél, de egy-egy zsenge káposztalevél összevágva fűszerként is használható.

Mint láthatjuk, a sikerhez nem sok minden kell: a növényi rész megfelelően levágva, vízbe téve, a víz rendszeres cseréje, illetve fény és megfelelő hőmérséklet. Csak vizet használjunk, tápoldatot ne, mert különben sok káros anyag kerülhet az ebből készült ételünkbe, hiszen itt a tápanyag felvevője nem egy komplett növény, csak egy speciálisan meggyökereztetett, életben tartott növényi rész, melynek az anyagcseréje nem azonos egy teljes értékű fajtársával. A levágott növényi részben van annyi tartalék tápanyag, hogy víz jelenlétében néhány levelet kineveljen, mely friss zöldként így egészséges táplálék lesz.

Csíráztatás egész évben

Érdemes még megemlíteni a csíráztatást, mely a köztudatban szintén inkább téli tevékenységként él, de ez tévedés. Tény, hogy télen többen csíráztatnak, aminek az az oka, hogy akkor levesebb friss zöldséghez lehet hozzájutni. Ellenben nyáron sokkal gyorsabban és jobb minőségben lehet csíráztatni, mert a környezeti tényezők kedvezőbbek.

A csíráztatás azért hasznos, mert nagyon sok, jótékony hatású vitaminhoz, ásványi anyaghoz és enzimhez tudunk így hozzájutni. A magokban minden benne van, ami egy új növényi élet kialakulásához szükséges. Csíráztatásra alkalmas több gabonaféle (búza, árpa, rozs stb.), a hüvelyesek (lencse, bab, borsó, lucerna stb.), az olajos magvak (lenmag, tökmag, napraforgómag, mandula stb.) és a különféle zöldségfélék, füvek, fűszernövények (hajdina, retek, zsázsa, mustár) magvai. Csíráztatáshoz vagy saját magfogást, vagy direkt erre a célra csomagolt magokat használjunk, tehát a csávázott vetőmagok szóba sem jöhetnek.

Csíráztatni lehet például tányérban, befőttesüvegben, akár gyúródeszkán is, ahogy ezt nagyanyáink tették, azonban sokkal könnyebb csíráztató edényben végezni, hiszen annak formájából adódóan öntözéskor csak annyi víz marad a tálkában, amennyi éppen elegendő a magvak nedvesen tartásához. A sikeres csíráztatás titka a következőkben rejlik; jó minőségű mag, megfelelő mennyiségű víz, gyakori öntözés, megfelelő hőmérséklet, szellőzés.

A magvakat először alaposan meg kell mosni hideg vízben. A folyamat meggyorsítására érdemes a magvakat néhány órára, vagy akár egy éjszakára beáztatni, amíg kellőképpen megduzzadnak. Ezután öblítsük le a magokat hideg vízzel, majd helyezzük a csíráztató edénybe. Tegyük az edényt szellős, szobahőmérsékletű helyre. Általában minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabb a csírázás. A legtöbb esetben elegendő a napi kétszeri leöblítés és öntözés, de például a szójababnál, ajánlatos a többszöri leöblítés és öntözés. Előfordulhat, hogy a csírák megpenészednek, ezeket dobjuk ki. A következő csíráztatás előtt viszont a tálkákat ecetes vízzel mossuk át, majd forró vízzel öblítsük ki, és csak ezután tegyük bele a beáztatott magokat.

Sokan úgy tartják, hogy sötétben is lehet csíráztatni. A sötétben kicsírázott magvak több B2-vitamint tartalmaznak, ellenben színük fehér marad. A világosban kicsírázott magvak zöld színűek, és magasabb a C-vitamin- valamint klorofill tartalmuk. A salátákhoz általában a kevésbé rostos, fiatal csírákat használjuk fel, főtt ételekhez viszont a fejlettebb csírák használata terjedt el. Csíranövényeket keverhetjük nyers salátákhoz, szórhatjuk pástétomos kenyérre, de szinte bármilyen főtt étel mellé tálalhatjuk. Meglepően feldobja a főzelékféléket is, ha a tetejét megszórjuk apró csírákkal.

Ha többet csíráztattunk, mint amennyi egyszerre elfogy, akkor a fennmaradó részt vagy hűtőszekrényben letakarva tároljuk a következő felhasználásig, vagy sütőben illetve aszaló-szárító gépben nagyon alacsony hőmérsékleten kiszárítjuk őket. Az így nyert csírákat zárható befőttesüvegbe, vagy vászonzsákocskába rakva hűvös és száraz helyen tároljuk. A kiszárított csírákat darálva vagy liszt alakjában használhatjuk kenyerek, sütemények tápértékének növelésére.

A zöldhagyma gyökerét amúgy is levágjuk, csak itt kicsit nagyobb részt vágunk hozzá a szárból, ezután tegyük vízbe, és idővel újra növekedni kezd

Csak úgy mint a kertben, téli sarjadékhagymát cserépben is nevelhetünk, sőt van egy rokamabol típus, ami a virágok helyén sarjhagymákat nevel

A káposzta- és salátafélék gyökerén hagyott torzsa is képes új leveleket hozni

A zöldfűszerek többségének, mint a bazsalikomnak a kis hajtásai vízben meggyökereztethetők

Zellerszár darabból, „újrazeller”

Csíráztatás befőttes üvegben