Gyomok

Elviselhetők vagy üldözendők?

A gyomnövények (népiesen dudva, gaz) olyan növények, melyeknek előfordulása az adott területen nem kívánatos. Emiatt a gyom fogalma nem korlátozódik a mezőgazdaságra, gyomnövényekről éppúgy beszélhetünk a közterületeken, építési területeken, erdészetben, mint szántóföldi, kertészeti művelésű termőterületeken. Érdemes kiemelni a szántóföldek árvakelését, ami az előző évi termesztett növény következő évben véletlenül kikelt magja. Előző évben így az volt ott a kultúrnövény, ám következő évben kikelve már gyomnak tekintendő.

Richard C. Lewontin harwardi professzor meghatározása szerint a gyom olyan növény, amely környezetét szaporodása korlátozásának irányába módosítja; példája a fenyő, aminek árnyékában a magja sem tud kicsírázni. Pedig a fenyő nem is gyom, de tud gyomszerűen „viselkedni”. De ha jól belegondolunk a többi gyom is hasonló módszerrel próbálja a területét megvédeni: gyökereivel vizet és tápanyagokat vesz el kultúrnövényeinktől, árnyékot vet a kikelő haszonnövényre, így az lassabban fejlődik.

Relatív tehát, hogy milyen növényt tekintünk gaznak, mert minden a helyzettől függ. Hogy egy növényt miért tekintünk az adott helyen és időben gyomnak, annak több oka lehet. Például az is, hogy a növény egyszerűen csak csúnya. Vagy tolakodó magatartásával, árnyékával elnyomja a kívánatosabb, hasznosabb, vagy szebb növényeket, vagy azoktól elvonja az öntözővizet, illetve tápanyagokat, de egyes fajok a hasznos növények kórokozóit is rejthetik; tüskéiknek, illetve nedvüknek lehet irritáló, vagy mérgező hatásuk; leveleik, magházuk az öltözethez ragadva terjedhet, vagy környezetünkbe behatolva azokat csúfíthatják. Gyomok idegesítő tulajdonsága az is, hogy ott is megjelennek (kövezett úton, épületek mellett stb.) ahol semmiféle növényre nem lenne szükség.

Amelyek nem sok vizet avarnak

Vannak gyomok, melyek nem igazán károsak. Ezek könnyen irthatók, de ha mégsem írtjuk, akkor sem okoznak jelentős problémát, vagy terméskiesést. Sőt ezeknek némi hasznuk is lehet. Ilyen például a tyúkhúr (Stellaria media), mely egy efemer növény, azaz a tavasztól télig tartó időszak alatt több nemzedéke is van. Gyökerei a talajfelszínhez közel futnak, így sok kárt nem csinálnak. Friss hajtásaiból salátát lehet készíteni, és a baromfiudvar lakóinak is egyik kedvenc eledele. Ráadásul még gyógynövény is: egyelőre csak állatkísérletek bizonyították vérzsír-szint csökkentő hatását, illetve hepatitiszvírus ellenes hatása is már bizonyítást nyert élő szervezeten kívül végzett kísérletek során.

Főleg a gyepekben bukkannak fel a herefélék, leggyakrabban a fehér here (Trifolium repens), mely zölden és szénának szárítva is jó takarmány. Előnye, hogy az elhanyagolt, ritkán gondozott gyepben is remekül terjed, így szép zöld borítást ad, és a kevésbé kívánatos gyomok megjelenését is korlátozza. A talaj tápanyag tartalmát nitrogénben gazdagítja a gyökerein élő nitrogénkötő baktériumoknak köszönhetően. Bár fűgyom, ám ennek ellenére a vetőmagja megvásárolható, mivel takarónövényként is vethető.

Szintén főleg a fűben terjed a pongyola pitypang (Taraxacum officinale), ami, ha a gyep rendszeresen nyírva van, akkor nem tud magot érlelni. Így megtűrhető, hiszen szép sötétzöld levelei vannak, ám ha ritkulnak a fűnyírások, akkor hosszú virágszáron kiemelkednek majd a virágai, utána a termései, melyek e magasságbeli és színbeli különbség miatt a gyepnek már rendetlen, gondozatlan látszatát keltik. Virágai jó méhlegelők, zsenge hajtásaiból főzelék, saláta készülhet. Franciaországban étkezési céllal termesztik is, mert a fiatal levelek halványíthatók (fénymentesen növesztik, így fehér marad, nem zöldül be), ezzel íz értéke tovább javul. Ha cseréppel lefedünk pár tövet, hozzájuthatunk a halvány, keserű anyagoktól mentes hajtáshoz. Virágának, levelének és gyökerének a főzete egyaránt vizelethajtó. A népgyógyászat a máj, az epehólyag, a vese megbetegedéseit és ízületi problémákat gyógyítja vele. Szárított, durván őrölt gyökere kávépótló.

Nedves, nitrogénben gazdag helyeken jelenik meg a nagy csalán (Urtica dioica). Friss hajtásai fogyaszthatók főzeléknek, az áztatott-erjesztett csalán lé remek nö­vénykondicionáló szer. A cickafark, a libatop, a mályva, a mácsonya, a katángkóró vagy a mezei aszat sem tartozik a túl intenzíven terjedő gyomok közé, tehát ezek megjelenése sem jelent rosszat, és mindegyikük használható is valamire. A katáng levele saláta, virága süteménydísz, gyökere pedig pörkölve pótkávé lehet. A cickafark leveléből ízletes fűszersó készíthető.

Amelyektől jobb tartani

A kártékony gyomok többsége tarackokkal terjed. Ezek a növényi részek a hagyományos gyökértől eltérően nem függőlegesen, hanem vízszintesen helyezkednek el a talajban, és tele vannak hajtáskezdeményekkel. Ez azért gond, mert a vízszintes állása miatt lehetetlen kiszedni a földből úgy, hogy ne szakadjon be egy kisebb darabja, de ebből sajnos a növény rövid időn belül reprodukálja magát. Pont ezért ezek gyorsan terjednek, és nehéz kiirtani őket.

Ilyenek az apró szulák (Convolvulus arvensis), a közönséges tarackbúza (Agropyron repens), a közönséges aszat (Cirsium arvense), a sövény keserűfű (Polygonum cuspidatum). Házi kertben ásóvillával ajánlott megforgatni a földet ott, ahol ezek megjelennek, és gereblyével, vagy kézzel kiszedegetni a lehető legtöbb gyökérdarabját a gyomoknak. A rendszeres kapálás idővel legyengíti e fajokat is, hiszen a földből kibújó, leveles zöld hajtás az, ami táplálékot tud létrehozni, az táplálja a gyökereket, és a tarackoló szárat is. Tehát ha folyamatosan lekapáljuk a növénynek a leveles, föld felszínén lévő részeit, előbb-utóbb nem lesz elég tápanyaga tovább fejlődni a földben lévő résznek sem.

Hasznos gyomelnyomó technikák a füvesítés, mulcsozás, feketefóliás takarás, jól árnyékoló kultúrák vetése: mustár, repce, csicsóka. A karógyökeres gyomokat a biztos eltávolításuk érdekében ki kell ásni. Ilyenek például a vadsóska (Rumex sp.), és az erdei turbolya (Anthryscus silvestris).

A legrosszabb is jó valamire

Ide olyan inváziószerűen szaporodni képes növények tartoznak, amelyeket más élőhelyről hurcoltak be, így itt természetes ellenségeik nincsenek, ennek köszönhetően, valamint ellenálló képességük, erőteljes szaporodásuk révén területet foglalnak el a honos növények elől is. E fajok az emberi meggondolatlanság és gondatlanság miatt váltak veszélyessé. Ilyen például a japán keserűfű (Fallopia japonica), amely 1823-ban került Ázsiából Hollandiába. Eleinte dísznövényként ültették, de számításba jött, mint takarmánynövény, illetve a talajerózió ellen védő takarónövény is. Erre jó is volt, hiszen jól fogja a talajt és védi attól, hogy a szél el tudja hordani, a gond csak a terjedése.

A japán és kínai népgyógyászat szárított gyöktörzsét használja. Számunkra érdekes lehet, hogy gyökérkivonatának kimutatták gombaellenes hatását paprikán és paradicsomon (peronoszpóra, paradicsomvész ellen bizonyult hatékonynak). Akinek van ilyen a kertjében, és képes gondoskodni arról, hogy ne szaporodjon túl, az még paprikára, paradicsomra jó növényvédő szert is készítheti belőle: 1 kg friss gyökeret áztassunk 10 liter vízbe, majd lassú tűzön főzzük 20-25 percig. A főzetet le kell szűrni, és ötszörösére kell hígítani, és hűtve ezzel permetezhetünk. Még egy előnye e növénynek – hogy ne csak a rossz tulajdonságait említsük –, hogy a gyökere képes a nehézfémeket felhalmozni, ezért talajok nehézfém-szennyezettségének tisztítására, csökkentésére is alkalmas.

Sajnos mára az egész világon elterjedt. Gyors elszaporodását gyöktörzsének köszönheti, jórészt az emberek hozzájárulásával. Bolygatott területeken képes igen gyorsan elszaporodni. Vízparton elszaporodva rendkívül erős gyökérzetével képes tönkretenni védműveket, illetve a partok omlásveszélyét fokozza. Kiszorítja a part menti fás növényfajokat. Megemeli a vasúti síneket, tönkreteszi az útburkolatokat. Szóval, ha dísznövényként ültetjük, és nem vigyázunk, hamar elfoglalja a kertet. Házi kertben csak kiásásával védekezhetünk ellene. Minden rizóma darab egy potenciális gyomjelölt, úgyhogy minden darabot el kell távolítani!

Apró szulák

Aszat

Csalán

Fehérhere

Gyermekláncfű

Keserüfű

Közönséges aszat

Nagy csalán

Pongyola pitypang

Sövény keserűfű

Szulák

Tarackbúza

Trifolium-repens Fehér here

Tyúkhúr (Stellaria-media)

Vadsóska