Elkezdődhet a téli felkészülés

2017-10-07 17:49:37 | Módosítva: 2017-10-07 18:00:48

Bár még jó idő van, néha szinte nyárias, ennek ellenére szeptemberben, így ősz elején már gondolni kell a növények téli felkészítésére. A növények télállósága genetikai és növényanatómiai tulajdonságoknak köszönhető, de az időjárási és körülmények és a gondozási módszerek is sokat javíthatnak, vagy ronthatnak ezen.


Ha téli felkészítésről van szó, nem kell nagy dolgokra gondolni, sőt sokszor az is a felkészítés része, ha nem csinálunk valamit. Például augusztus után már ne végezzünk tápanyag utánpótlást, se a konyhakertben, se a díszkertben, de a gyepet se műtrágyázzuk már ilyenkor. Ennek oka, hogy a műtrágyák egyik fő összetevője a nitrogén egy fontos makro-tápanyag a növények növekedési szakaszában. Ám így ősszel a növekedésnek le kell állni, és fás szárú növényeknél a fásodásnak kell elkezdődni az idei hajtásokon legalább annyira, hogy ezek a részek is télállóvá váljanak. Ha nitrogént adagolunk, a jó idő pedig adott, akkor a növények növekedni fognak, de e növekmények nem „érnek be”, ezért a tél során valószínűleg megfagynak.

Még néhány éve is az volt a nézet, hogy a növények tápanyag-utánpótlását gyökéren keresztül kell megoldani (hiszen a gyökér az a növényi szerv, melynek funkciója a rögzítés-támasztás és a tápanyagok felvétele), és lombtrágyákat csak tüneti kezelésre volt szokás adni. Ez a nézet most változni látszik, hiszen a nyári aszályos időszakban a gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel eléggé gátolt. Ennek oka, hogy a növények a kijuttatott vagy a talajban megtalálható tápanyagokat csak vízben oldott állapotban képesek felvenni. Tehát hiába juttatunk ki tápanyagot, és öntözünk, egy idős gyümölcsfa esetén, ha a talaj felső 10 centimétere nedves, a gyökérzónája lejjebb van, így nem hasznosul a tápanyag. A lombon (sokkal kisebb koncentrációban) adott tápanyagokat azonban azonnal felveszi a növény. Őszi időszakban ezért, ha hiánytünet jelentkezik valamelyik növényen (ami ekkor nem összetévesztendő az őszi színváltással, a lomb sárgulásával), akkor lombtrágyákat használjunk, speciálisan az adott hiánytünetre valót, és minél alacsonyabb nitrogén tartalmút.

Célszerű összegereblyézni a fákról lehullott leveleket, és téliesíteni a kisebb fákat, bokrokat. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy avart, fűnyesedéket, komposztot esetleg földet húzunk fel a bokrok és fák tövére. Így ha keményebb fagy jön, ami akár elpusztítja a vesszőket, gyökérnyaki rügyekből, melyeket takarással védtünk, még újra kihajthatnak a cserjék. A fenyők, tuják és más örökzöldek tövére minél vastagabban kerüljön lombtakarás, mert esetükben létkérdés, hogy a tél folyamán ne legyen végig átfagyva a talaj, hiszen e növények – még ha keveset is – de télen is vesznek fel vizet. Ha a víz hosszú ideig jéggé van fagyva a talajban, akkor nem megfagynak ezek az egyedek, hanem a relatív vízhiány, a felvehető víz hiánya miatt egyszerűen kiszáradnak, és ez csak tavasszal látszik majd meg rajtuk – amikor már késő. Ahol vadon élő állatok látogatására lehet számítani, ott a fák törzsét vegyük körül dróthálóval, vagy az üzletekben kapható műanyag törzsvédővel. Jó még erre a célra a náddal, vagy napraforgószárral való körberakás is. A kukoricaszár azonban erre a feladatra nem alkalmas, mert ez alatt egerek, pockok telepedhetnek meg.


Lágyszárú fajok

Az egynyári növények magját ilyenkor kell begyűjteni, és megfelelően eltárolni tavaszig. Akkor kell kezdeni ezt a munkát, ha azt látjuk a növényen, hogy a terméstok bebarnult, mert ezután a mag hamarosan magától kihull. A legbiztosabb módszer az, ha levágjuk a virágok szárát, és fejjel lefelé egy tálba helyezzük őket. Pár nap elteltével a terméstok kiszárad, és könnyedén ki lehet rázni belőle a magokat. A szárításnak köszönhetően a magok így nem fognak bepenészedni, és hosszabb ideig lehet majd tárolni őket. A magokat tisztítás után helyezzük befőttes üvegbe, vagy lezárható szájú papírzacskókba, és írjuk rá a növény nevét, valamint a betakarítás időpontját. Fontos, hogy hűvös, fénytől védett helyen legyenek a következő vetésig.

A gyep felkészítése

A füvet addig nyírjuk, amíg nő: ez a növekedési szakasz az első havas, vagy deres napokkal zárul le. Elkerülendő a tél hatására bekövetkező fagykárokat, a füvet érdemes már ősszel a lehető legalacsonyabbra visszanyírni (de a fű csomósodási pontja fölé, hogy az ne sérüljön), gondosan ügyelve arra, hogy ez fokozatosan következzen be. Minden nyírással állítsunk egyet lejjebb a vágási méreten, hogy az alsóbb, erősebb hajtások tudják felfogni a későbbiekben hulló havat. Késő ősszel érdemes még gyepszellőztetővel végig menni a területen, így a tél folyamán az olvadó hólé hamarabb lefolyik a talajba, és nem pang a felszínen, rothadó foltokat előidézve.

Fontos az is, hogy a tél folyamán ne legyen semmi a gyepen: sem őszről maradt fűkaszálék, sem ráhullott lomb. Mindkettő miatt rothadási folyamatok indulhatnak be a hó alatt is, de a hó elolvadása után is, hiszen ezek a nedvesség hatására rátapadnak a fűszálakra. Ezt megelőzendő az utolsó fűnyírásokat mindenképp fűgyűjtővel végezzük, valamint a lehulló lombot takarítsuk el rendszeresen a fűről. Az sem jó megoldás, ha egész ősszel hagyjuk a lehullott lombot a gyepen, mondván, majd amikor már nem hullik több, akkor egyszerre letakarítjuk. Munka szempontjából ez valóban egyszerűbb, mint a rendszeres lomb-összeszedés, ám kártékony. A lehullott lomb, ha hosszabb ideig van a gyepen, akkor alatta nem jut fényhez a fű, emiatt sárgul, és egy legyengült állapotban lévő gyep fog nekiindulni a téli szezonnak, ami egyébként is megterhelő a növényeknek.

Dézsások és szobanövények

A nyár folyamán a szabadban tartott növényeket vigyük a teleltető helyükre. A mediterrán eredetű fajok és a kaktuszok esetén a hűvös 5-8 °C-os, lehetőleg világos hely az ideális, hiszen esetükben cél, hogy a téli időszakban ne növekedjenek, hanem pihenjenek. Ha növekedésnek indulnak, a hajtásaik betegekké válnak, mert nem kapnak elegendő fényt. Mivel fényt nehéz és elég költséges pótolni (nem lehetetlen, speciális növénylámpákkal), ezért ha e fajok növekedésnek indulnak, válasszuk az egyszerűbb megoldást, és tegyük még hűvösebb helyre őket.

A szobanövények, melyek 20-25 °C-on érzik jól magukat – mivel igényeik megegyeznek az emberek téli hőigé­nyével – a szobába kerülnek. Esetükben télen is lesz hajtásnövekedés, ezért lényeges, hogy a lehető legnaposabb, déli fekvésű ablakokba kerüljenek. Azok a fajok, melyek árnyékkedvelők (szobai páfrányok, zámia stb.) azok is kerülhetnek nyugodtan a ház legnaposabb ablakai közelébe, hiszen még a legerősebb téli fény is csak az árnyékos nyári fénynek felel meg.

Viszonyításképpen: az ablakfelületek közelében a legerősebb a fény. A szoba belseje felé három fényzónát lehet elkülöníteni. A természetes fénynek az ablak közelében (5-20 centiméteren belül) a fele hasznosul a levelek felületén, félméteres távolságban már csak 25-50 százaléka, egy méterre 10-25 százaléka, és ennél távolabb – ott, ahol az emberi szem még képes megkülönböztetni a betűket – csak a fény 5-10 százaléka segíti a fotoszintézist.


Azon szobanövények, melyek télen is növekedésben vannak, azok igénylik a tápanyag utánpótlást is, esetükben kb. kéthetente vízben feloldott tápanyaggal öntözzünk. A hűvösen telelők esetén tavaszig erre nincs szükség, azonban a növényvédelemre figyeljünk, hiszen gombabetegségek és rovarkártevők közül a molytetvek, pajzstetvek, levéltetvek jelenhetnek meg. Ezek azért veszélyesebbek a hűvösön telelőkre, mert szobanövényeink szem előtt vannak, tehát egyből észrevesszük a bajt. A pincében telelőkre ritkábban nézünk rá, ezért később észlelhetjük a betegségeket vagy kártételeket. Ezt megelőzendő a teleltető helyre pakolás előtt pár nappal érdemes gombaölő-szeres vízzel megöntözni a növényeket, így a talajból kiírtjuk e kártevőket. Emellett szisztemikus gombaölős és rovarölős koktél permetlével lemosásszerűen jól lepermetezhetjük a növényeket, így biztosan nem hurcolunk be velük olyan kártevőket, melyek később nyugodtan szaporodhatnak. E kezelések után várjunk pár napot, és csak száraz levelű, nem túl nedves talajú növények kerüljenek be a teleltető helyre.


Az aszálykárt szenvedett fű állapota télen csak tovább romlik majd


Az alacsony fű jobban viseli a téli megpróbáltatásokat


A lehullott lomb ne maradjon a gyepen, mert ősszel ez fényhiányt okoz, télen rothadást


A hullott gyümölcs és lomb jó táptalaja a kártevőknek, kórokozóknak telelésük során


Az esetleges korai őszi lombszíneződést, ne keverjük össze a tápanyag hiányok tüneteivel


Az örökzöldek téli pusztulásának az oka, ha nem jutnak vízhez, vagy ha a ráfagyott havat rázással távolítjuk el


A fényszegény körülmények között növekedésnek induló kaktusz csúnyán megnyúlik


A telelő kaktuszok télen is a fajra jellemző alakot és színt kell mutassák


A mediterrán dézsások hűvös helyen telelnek jól


A szobanövények többségének megfelel az a hőmérséklet, amit a szobában tartunk télen, ezért lettek ezek szobanövények

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Tenyészidő és a hőösszeg

A tavasz még kicsit várat magára, ám a családellátó zöldségeskert tervezését és a vetőmagok beszerzését már érdemes elkezdeni. Az adott zöldségfajokon belül sokfajta van, ezeknek pedig lényeges...


Magvetés vagy palántázás?

Már egy 50 négyzetméteres konyhakert képes egy négytagú család zöldségellátását biztosítani. Egyre többen felismerik, hogy akár kis terület is elég ahhoz, hogy sok zöldséggel, fűszerrel tudjunk...