Pocsék áruk és márkás termékek

Próbáljunk egy kis rendet teremteni a márkák és „nem márkák” versenyében. Előre bocsájtjuk, hogy önmagában egy termék származási helyéből nem kívánunk semmilyen következtetést levonni. Bár kétségtelen, hogy az ismert, a piacon már tekintélyt kiharcolt márkák nagy része Európából, Japánból és Amerikából származik, az is tagadhatatlan, hogy egyre több minden érkezik más távol keleti országokból, főként Kínából.
Jelent-e vajon ez valamiféle minőségi besorolást? Ha egy jó nevű Európai cég – a termelési költségeinek csökkentése érdekében – a gyártását, összeszerelését Kínába viszi, ezzel együtt a gyártási technológiát, sokszor a gépsorokat, az alapanyagokat is, a minőség ellenőrzésről nem beszélve, akkor az ott gyártott minőség valószínűleg azonos lesz az otthon gyártottal. Az adott termékhez a márka nevét adja, a minőségért garanciát vállal, így nagyjából mindegy, hogy az Németországban, Magyarországon, vagy Kínában készül.
Kissé más a helyzet az újkeletű márkákkal, amelyek kivétel nélkül Kínában készülnek, és a konstrukciók is ott látták meg a napvilágot. A kép most sem egységes. Vannak európai cégek, akik létrehoznak márkákat, vásárolnak különböző szintű konstrukciókat hozzá, és ezeket bevezetik a piacra. Jobb esetben az új márka megcéloz egy állandó színvonalat, és csak olyan konstrukciókat vásárol, amelyek ezt elérik. Így pozícionálja magát a piacon: a vásárló egy idő után megtanulja, hogy az adott márkától mit várhat el, eldöntheti, hogy a vásárlás megéri vagy sem számára. Abban is bízhat, hogy a kiszemelt márka nem fog egy év múlva felszívódni, legalább a garanciális idő alatt a javítás vagy a csere megoldott lesz. Szerszámgépek területén – ezeket ismerjük jobban – vegyesek a tapasztalataink. Ismerünk márkákat, amelyek barkácsgép kategóriában megfelelőek, tudják azt, amit elvárhatunk tőlük, és persze az áruk is kedvező. A gyártás folyamán az ellenőrzés azért sokszor nem állhat a helyzet magaslatán, mert előfordul, hogy a vadonatúj gép nem indul el, de ez nem nagy probléma, mert az üzletben szó nélkül cserélik.
Vannak rosszabb tapasztalataink is, amikor már egy rövid próba során is látszott, hogy az adott gép nem fogja betölteni funkcióját. Amikor a szúrófűrész pengebefogója kidobja a pengét, amikor a körfűrész lemez talpa millimétereket kotyog, akkor az alkalmatlanná teszi eredeti funkciójának ellátására.
Legnagyobb gyanakvással a márkanevüket évente változtató, vagy semmiféle márkanévvel nem rendelkező eszközökkel kapcsolatban kell élnünk. Amikor egy fúrógépnek az a márkája, hogy „K 560 fúrógép”, és 1500 forintba kerül, amikor egy formás kofferban 5000 forintért három különböző gépet kapunk, akkor ne számítsunk túl sok jóra. Anélkül, hogy a Kínai ipar termelékenységét lebecsülnénk, azt kell mondjuk: ennyi pénzért a koffert is alig lehet előállítani. Az szinte kizárt, hogy egy ilyen terméket jó minőségű anyagból, megfelelő megvezetésekkel, csapágyakkal, vezérléssel állítsanak elő. Nincsenek csodák!
Egy újabb kérdés, a vásárló megtévesztése. Az ismert márkák – akik nevüket évtizedek magas színvonalú munkájával alapozták meg – gyakran panaszkodnak a hamisítványokra. A kép itt sem egységes. A szerszámgépek, kerti- és háztartási gépek területén az viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaminek a külalakját és a márkanevét is hamisítják. (Ruha- és cipőiparban ez szinte bevett gyakorlat.) A kereskedőnek is észre kell vennie, hogy termékét nem a magyarországi importőrtől vásárolja. Az már gyakoribb, hogy egy gépet szinte egy az egyben „lekoppintanak”, külsőleg talán meg sem lehet különböztetni az eredetitől, csak más nevet adnak neki. Az ilyen termék aztán – sajnos – nagyon alkalmas arra, hogy pl. „Kínai Honda” kiegészítéssel árusítsák, és sokszor ebben a félrevezetésben a kerekedő is partner. Belső tartalmában persze a gép messze van a Hondától, de lehet, hogy ez csak akkor derül ki, amikor szervizbe – talán éppen a Honda szervizbe – viszik.
Valamiféle hamisítás az is, amikor egy márka jellegzetes jegyeit, színeit másolják le. Ez jogilag már nehezebb eset, nehezen fogható meg, viszont a hamisítók kihasználják a vásárló megfigyelő képességének korlátjait. Emlékszik, hogy „így nézett ki” az igazi is, és ha a kereskedőtől is megkapja a megerősítést, már ki is használja a „jó vétel” lehetőségét. Ugyanígy lehet megtéveszteni a vásárlókat a márkanév eltorzításával is; gondoljunk csak pl. a „Panasoanic” termékekre.
Nekünk, lapunknak nem elsősorban a márkáknak a védelme a fő célunk, hanem olvasóinknak, a potenciális vásárlóknak az érdeke. Hogy ne tévesszék meg Önöket, az olcsó árakkal ne csapják be az erősen árérzékeny magyar vevőt. A kettő azonban valahol összekapcsolódik, hiszen a jó márka azért költ sokat fejlesztésre, azért ügyel a minőségre, mert hosszú távon akar a piacon eredményes lenni. És bizony sokat árt nekik is az olcsó, gyenge minőségű konkurencia.

Mitől jó, s mitől silány?

Egy gép műszaki tartalmát a beépített anyagok és a szerkezeti kialakítások jelentik. Minél igényesebb anyagokból épül fel egy gép, annál könnyebb, tartósabb, a belső súrlódásai révén energiatakarékosabb lesz. Huzamosabb üzemet bír ki, törésállóbb. Persze a jobb anyag drágább is, mindezek tehát a gép árában megjelennek majd.
Gépeinkbe rendszerint csak elvétve nézünk bele, szerkezetük többnyire rejtve marad. De nézzük meg, mit nem látunk kívülről. Egy tengelyt legigényesebben egy tokozott, porvédett golyóscsapágy vezet meg, ezt olcsóbbá lehet tenni a tokozás vagy a porvédelem elhagyásával, és végkép lesilányítható gyenge minőségű csapágy beépítésével. Kisfordulatú tengelyvég korrekt siklócsapágya bronz- vagy egyéb fémpersely, de készülhet jobb vagy ócska műanyagból is. Egy fogaskerék lehet egyenes fogazású; ekkor zajos, rázkódik és rövid az élettartama. Lehet ferde fogazású, ekkor csendesebb és erősebb. A legdrágább gépeken viszont a legköltségesebben elkészíthető, de legcsendesebb, legnyugodtabb járású és legtartósabb, íves fogazású fogaskerekeket találunk.
A gépház lehet polisztirol, olcsó vagy jobb PVC, de lehet üvegszál erősítésű is. A gépházon levő PA jelzés poliamidot, GF pedig üvegszál erősítést jelent, ezek a legigényesebb házak. A csiszológép, a szúrófűrész talpa egyszerű esetben acéllemez (lágy, hogy jól „mélyhúzható” legyen), jobb, ha pl. alumínium présöntvény, de legjobb, ha magnézium-ötvözetű, amely alaktartó és szilárd. A hálózati kábel borítása a jó minőségű gépeken gumi, a gyengébbeknél PVC, vagy más műanyag. A gumi kábel erős, tág hőmérsékleti határok között, és hosszú ideig rugalmas. A ráöntött dugó és a kábeltőben a törésvédő kötelező. Az olcsó műanyag kábel a kábeltőben el fog törni, különösen, ha gyakran megtörjük.
Ezután jön még csak a konstrukció és a gyártás színvonala. Eleve gyanús, ha egy csapágy árán komplett gépet kapni. A gyártás sokszor magába rejti a tűrési, illesztési, szerelési és villamos biztonságtechnikai bajokat, az ütő tokmányokat, a széteső gépházat, a rázó kapcsolókat, az egész gép egy-két órás élettartamát. A konstrukció fejletsége ugyancsak hatással van az élettartamra, de a használhatóságra és a munka kényelmére is. A finom fordulatszám szabályozás, a lágy indítás és túláram-védelem, az üresjárati és terhelési fordulatszám-tartó elektronika megjelenik a gép árában, de az élettartamában is. A korszerűtlen konstrukció miatti feleslegesen túlméretezett meghajtómotor pazarolja az energiát, az emiatt ormótlanul nagyra sikerült gépház pedig kényelmetlenné teszi a munkát.
A spórolásnak tehát legtöbbször ára van!

Olcsót vagy drágát?

Ha Ön szeret birtokolni saját szerszámkészletet, gépeket, fontos Önnek az a tudat, hogy a polcon vagy a fiókban ott hever az esetleg szükséges eszköz, de használni valószínűleg sohasem fogja, akkor bátran vásároljon valamelyik hipermarketben 150 forintos csavarhúzó készlet, és 4-5 ezer forintot is megérő komplett szerszámgép családot. Ennyiért már kap fúrógépet, dekopír fűrészt, sarokcsiszolót, sőt valamilyen csiszológépet is együtt. De ne nagyon használja ezeket, mert akkor könnyen összeomolhat az illúzió, és kiderülhet, hogy mégsincs ilyen vagy olyan gépe, mert többszöri használatnál elromlott. A csavarhúzó is csak addig bírta, amíg az első meghúzott csavarral nem találkozott, szára eltekeredett, műanyag markolata széttört. Ennyi pénzért nem lehet elfogadható munkaeszközt vásárolni.
Ha Ön alkalmi barkácsoló, gépeit, kéziszerszámait olykor használja is. Felszereli a polcot a falra, képet rögzít (fúrógép), a garázsban levágja a csavar fejét, ha úgy adódik és lecsiszolja a kerítés málló festékét (sarokcsiszoló), akkor sem kell túl sokat költenie szerszámgépekre. Vásárolhat azokból a kínai eredetű márkákból, amelyekkel már évek óta találkozik. Ezek nem igazán strapabíró gépek, de az alkalmi használatot nagy valószínűséggel bírni fogják. Igazán pontos megvezetésekre, igényes munkára pedig talán Önnek nincs is szüksége.
Ha viszont Ön rendszeres barkácsoló, kis műhelyében, garázsában rendszeresen előkerülnek a gépek. A lakás, ház, a nyaraló, a kert adódó munkáit Ön szokta elvégezni, és néha még a szomszédnak is segít, akkor érdemes minőségben feljebb menni. Az ismert márkáktól garantáltabb minőséget, korszerűbb gépeket remélhet, és ezekhez a szervizháttér is hosszú távon biztosított. Kéziszerszámokban is mindenképpen válassza a jobb minőségűt, még ha drágább is, de nincs szüksége a nagyon drága, professzionális kéziszerszámokra.
Az előbbieknél jobb szerszámgépekre Önnek csak akkor lehet szüksége, ha Ön iparosként dolgozik, munkaeszközei napi használatban vannak, vagy komolyabb építkezésbe, lakásfelújításba kezdett, és a megbízható gépre a munkák befejezése után is számít.
Azt azért eláruljuk, hogy a professzionális és a jó minőségű barkácsgépek között nem mindig nagy a különbség, sokszor az árukban sem. Az is előfordul, hogy egy márka ipari- és barkácsgépe között csak a színében és árában van különbség, sőt az sem ritka, hogy az egyik közismert márka neve alatt egy másik közismert márka termékét találjuk. A minőség azonban mindenképpen garantált. A magasabb ár mögött itt tartalom van, így ez az ár megtérül.