Tápanyag-ellátási módszerek

A tápanyag-utánpótlás időzítése

Alaptrágyázásról abban az esetben beszélünk, ha a talaj tápanyagtartalmát még a növény vetése, ültetése előtt - annak igényeinek megfelelően - állítjuk be. Ennek egyik változata a sor-, vagy fészektrágyázás, amikor az ültetést néhány héttel megelőzően nem az egész területre, hanem csak a leendő sorok vonalába, illetve a fészkek helyére adagolunk ki műtrágyát. Amennyiben a növények tenyészideje alatt kapnak tápanyagokat, akkor azt fejtrágyázásnak nevezzük. A szerves (istálló-) trágyák kijuttatása ősszel szerencsésebb, mivel a fagy okozta aprózódás révén jobban elkeveredik a talajban a tavaszi magágy előkészítésig.
A nitrogén-túlsúlyos műtrágyákat inkább tavasszal, a vetés, telepítés előtt adjuk ki (vagy igény esetén, a tenyészidő folyamán), mert ezek a vegyületek mozognak a talajban. Tehát őszi nitrogéntrágyázás esetén esély van arra, hogy a csapadékos télnek köszönhetően a tápanyag a talaj mélyebb rétegeibe szivárog. Ez a lefelé irányuló mozgás olyan mértékű is lehet, hogy a növény tavasszal képtelen lesz hasznosítani az akkorra már a gyökérzóna-szintjénél mélyebbre került nitrogén-tartalmú vegyületeket. A foszforra és a káliumra ez nem jellemző, ezért ezeket ősszel is kiadagolhatjuk, de még tavasszal sincs elkésve a dolog.

Kiszórva, vagy lombra permetezve?

Műtrágyák kaphatók kristályos, granulált, gyantaburkolt vagy folyékony formában is. Ebből adódik a kérdés, hogy mikor melyiket válasszuk. A kristályos halmazállapotúakat a használati utasításukban leírt mennyiségben szórjuk ki a területre, majd sekélyen gereblyézzük be. Ezután öntözzük be a területet, hiszen csak így kerülnek majd oldott, felvehető állapotba a tápanyagok. A kristályos szerkezetű műtrágyák többsége ugyanakkor jól oldódik vízben, így akár oldatként is kiöntözhetjük e szereket.
Ha öntözőrendszerrel juttatnánk ki a tápanyagokat, akkor előtte mindenképp végezzünk oldódási próbát, nehogy a szilárdan maradó részek eltömítsék a szórófejeket, vagy a csepegtetőrendszerek labirintusszerűen kiképzett idomait károsítsák.
A gyantaburkolt készítmények előnye, hogy szabályozott tápanyagleadásuk lévén hónapokig egyenletesen és folyamatosan táplálják a növényeket. A gyantaburokból a tápanyagok a hőmérséklet hatására táródnak fel, a kimosódás veszélye nélkül.
A folyékony műtrágyák – mivel már eleve oldatban vannak – csak további hígítást igényelnek. Öntözőrendszeres kijuttatásukkor előnyük, hogy nem okoznak dugulást, és összetételükből eredően a növények számára nagyon gyorsan felvehetők.
A folyékony műtrágyák többségét lombtrágyaként is alkalmazhatjuk, a levelekre permetezve. A koncentrációra azonban ügyeljünk! Ezeket a készítményeket sokkal jobban kell hígítani, ha a lombra permetezve adjuk a növényeknek, mintha a tövük köré öntözzük. A levelekre jutó túl tömény tápoldat károsíthatja a növényt, ezért soha ne térjünk el a tápoldat csomagolásán feltüntetett keverési aránytól.
A tápanyagok a leveleken keresztül gyorsan felszívódnak, ezért a tápanyaghiány okozta elváltozások kezelésében rövid idő alatt, jó eredményeket érhetünk el. A lombtrágyázást azonban inkább megelőző, vagy tüneti kezelésként használjuk, de a növényeink táplálásakor soha ne hagyatkozzunk csupán erre a módszerre. A lombtrágyázás mellett mindig tápoldatozzuk is a talajt, hiszen eredendően ezekhez az anyagokhoz a növényeknek a gyökereiken keresztül kell hozzájutniuk.
Növényvédelmi permetezéskor, egymással keverhető szerek esetén (a többség ilyen) a „koktélba” lombtrágyát is tehetünk. Így a kórokozók és kártevők ellen készített permetlevekkel egyúttal tápláljuk is növényeinket.