Levéltetvek

A kis kártevők elsősorban vírusokat terjesztenek. Anyagcseréjük végtermékeként mézharmatot ürítenek, amely a növényre fényes, ragacsos bevonatként rakódik le. Az ezekben megtelepedő korompenész gomba, pedig gyorsan el is terjedhet, megakadályozva a levelek légzését, tápanyagképzését. Mindez károsan hat a növény növekedésére és a fejlődésére.
Csak 2-4 mm hosszúak, testük többnyire zöld, sárga vagy fekete színű. Lábaik hosszúak, vékony járólábak. Míg a nőstényeknek nincsen szárnyuk, a hímek szinte egytől-egyik szárnyasok. Szárnyaik viszonylag nagyok, hártyás állományúak. Kárképük észrevehető a leveleken, hegyüknél és szélük mentén fonákuk felé görbülnek, szinte összecsavarodnak. A színük egyes fajok szívogatása esetében halványul, más fajoknál viszont élénkpirosra változik. Az érintett növényfelület olyan a lerakódott ragacsos mézharmatba levedlett lárváktól, mintha korpával lenne behintve. Az ebben megtelepedő korompenész gomba pedig hamarosan vastag, fekete bevonatot képez.
Életmódjuk sajátossága, hogy a mákszemnyi tojásokból a tavasszal kikelő lárvák a leveleket szívogatva 2-3 hét alatt teljesen kifejlődnek. Ezek ősanyának nevezett szárnytalan nőstények, melyek megtermékenyítés nélkül, elevenszüléssel közel félszáz utódot hoznak létre. Szárnyatlan és elevenszülő nőstényeknek adnak életet. Júniustól kezdve viszont szárnyas nőstények is fejlődnek, amik újabb növényekre repülnek át, és egész nyáron – a szárnytalanokkal együtt – szűznemzéssel szaporodnak. Az ősszel fejődő utolsó előtti nemzedék utódai között jelennek már meg hímek is, amelyek nősténytársaikkal párosodva, eleven utódok helyett tojásokat raknak le, így lehetővé téve a rovarok áttelelését. A telet követő kitavaszodáskor megkezdődik a tojásokból a lárvák kikelése.
A védekezés sikerének feltétele, hogy a lehető legkorábban észleljük a rovarokat. A tél elmúltával figyelni kell a megjelenő levelek alját, ahol elsőként megtelepednek. Ennek elmulasztása a szinte szemmel láthatóan gyarapodó levéltetvek elterjedése. Ilyenkor már a leghatékonyabb növény védőszer alkalmazását is túlélhetik. Védekezési eljárás lehet még a hajtás csúcsok leveleinek leszedése, esetleg lemetszése. Ezt követően a fertőzött részeket gondosan el kell égetni.
A természetes ellenségeik közül a katicabogarak és ezek lárvái naponta 100-200 példányt falnak fel. Ugyanennyit pusztítanak el a fátyolka levelekre rakott tojásaiból kikelő lárvái. A cinkék nagy mennyiségű áttelelő tojásukat fogyasztják el. Nyáron még a rovarevő madarak jelentős része is táplálkozik levéltetvekkel.
A fák törzsén fel-lefutkározó hangyák figyelmeztetnek arra, hogy a fákon levéltetvek vannak. A hangyák ilyenkor valósággal gondozzák a számukra hasznos mézharmatot szolgáltató levéltetveket, aminek következtében kétszer-háromszor annyit táplálkoznak, ezáltal növelik a kárt. Emiatt a hangyák elleni védekezés is szükséges. A naftalin némileg távol tartja őket. A felfedett fészküket pedig vízzel vagy benzinnel kell feltölteni, és jól betaposva felszámolni. A rendszeres talajművelés zavarja a hangyákat, fészküket pedig tönkreteszi.