Több mint munka: felelősség

A nyugdíjas éveit is barkácsolással, ház körüli munkával töltő Tárnok János (balról az első) és a családi gazdaság irányítását fokozatosan átvevő kölyök, Bárány István (balról a negyedik) első ránézésre nem is különbözhetne jobban egymástól. Pedig mindkettejük szemében ott ül az a bizonyos csibészség, mindketten elkötelezettek a kétkezi munka iránt, és mind a ketten STIHL gépekkel dolgoznak.

A nyugis

„Gyerekkoromban traktoros szerettem volna lenni, az jelentette számomra a gyönyörűséget, ha felülhettem egy Hoffer vagy Belarus traktorra” – meséli Tárnok János, aki traktoros ugyan nem lett, de egész életében gépek között mozgott. „Apósomnak volt egy óriási STIHL gépe 60-80 centis vezetőlemezzel, emlékszem, hogy amikor be kellett rántani, majdnem leszakította a karomat. Elképesztő ereje volt. A mai, modern gépek éppen ezért nyűgöznek le ennyire: sokkal erősebbek, sokkal könnyebbek, mégis sokkal egyenletesebben adják le a teljesítményüket” – mondja 50 év tapasztalattal a háta mögött.

János igazi ezermester. Dolgozott termelőszövetkezetnél üzemvezetőként, volt főmérnök és kőműves, de az ácsmunka, a hegesztés, a szobafestés vagy a vízvezetékszerelés sem áll tőle távol. Bármibe is fogott, a kerti munka világéletében hozzátartozott a mindennapjaihoz. „Cserépkályhám van, fával fűtök, egyszerűen másfajta meleget ad, mint a konvektor vagy a radiátor. Ahhoz, hogy lobogjon a tűz, fát kell vágnom, de egykezes STIHL motorfűrész a barkácsoláshoz is elengedhetetlen. Én így szeretem” – vallja.

A kölyök

Bárány Istvánnak már a nagyapja is mezőgazdasággal foglalkozott, később a szülei folytatták a munkát, most pedig rajta a sor. „Úgy látszik, a mi családunkban a mezőgazdasági munka szeretete apáról fiúra száll. Jó érzés, hogy hozzájárulhatok a családi gazdaság vezetéséhez, de a kétkezi munkát, a gépek használatát is legalább ennyire élvezem” – meséli. A legjobban a fűkaszálást szereti, mert nagyon jól lehet közben gondolkodni, agyalni, kikapcsolódni. „A 2 hektáros terület lenyírása persze nem könnyű feladat, a STIHL gépeimmel azonban bírjuk a gyűrődést. Én így szeretem.” – mondja. Az első fűkaszáját és motorfűrészét is az édesapjától örökölte, de a 390-est csak azután vette a kezébe, amikor a kis MS 170-essel már mindent megtanult. „A darabolást, döntést, ékvágást követően szép fokozatosan belejöttem a munkába. Átgondoltság és odafigyelés nélkül ez nem megy” – teszi hozzá. A mezőgazdaság, mint mondja, rátermettséget, szeretetet, összeszedettséget és elkötelezettséget igényel, cserébe nagyon sok mindenre megtanítja az embert. „Szeretnék agrártudományi egyetemre járni, foglalkoztat a mezőgazdaság jövője, ezért folyamatosan keresem a fejlődés lehetőségét. Ebben nőttem fel, és ebben képzelem el a jövőmet is” – jelenti ki magabiztosan.