Gázfűtési veszélyek korszerűsítéskor

Példának okául vegyük a fűtéssel, pontosabban a gázfűtéssel kapcsolatos, és mindenkire kötelező teendőket, amelyeket ha nem tartunk be következetesen, ezzel akár tragédiát is előidézhetünk. Az elmúlt fűtési idényben erre akadt számos megdöbbentő példa, amelyekkel a híradások is foglalkoztak. A fűtési idény után ezért néhány olyan alapvető körülményre hívnánk fel olvasóink figyelmét, amelyre az eddiginél sokkal jobban oda kell figyelnünk, mert a gázkészülékekkel kapcsolatban számos előírást sokkal komolyabban kell vennünk, mint azt eddig tettük.
A városok számtalan öreg lakóépületében már régen áttértek a gázfűtésre. Ezeknek az épületeknek a vezetékrendszerei több évtizede kerültek kiépítésre, és a használt fűtőkészülékek is finoman szólva öregek, szerkezetük elavult, ezért javításuk is egyre nehezebb. Ha végül e kényszer hatása alatt készülékcserére szánja el magát a tulajdonos, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy valamelyik gázszervizhez, vagy szerelőhöz fordul, aki vállalja az új készülék beszerzését, s annak felszerelését.
Eszünkbe aligha jut, hogy ezt megelőzően újból kéményseprői szakvéleményt kell beszereznünk, hiszen annak idején a gázfűtő, vagy vízmelegítő készülék működéséhez a kéményt már alkalmasnak minősítették erre a célra. Azóta viszont (már jó ideje) földgázzal üzemelnek a gázkészülékek, ráadásul a korszerű készülékek gázfelhasználásából más összetételű füstgáz keletkezik, ami eltér a régi készülékek kibocsátott égéstermékétől, pontosabban annak harmatpontjától. Ezért az új készülék a régitől eltérő terhelésnek teszi ki a kéményt.
Az új szabványossági felülvizsgálatra azért van szükség, hogy a kémény jelenlegi állapota, és terhelhetősége alapján lehessen meghatározni annak gázfűtésre való alkalmasságát, és az új készülék teljesítményének meghatározását. Erre a kéményseprésről szószóló 27/1996 BM-rendelet 11.§ 4. pontja kötelez bennünket, amely kimondja, hogy gázüzemű tüzelési módnál, vagy a kémény terhelésének megváltozása esetén más tüzelő berendezést a kéménybe kötni csak új, a kémény megfelelőségét, terhelhetőségét igazoló szakvélemény birtokában lehet. Ennek eredményeként – az időközbeni elhasználódás miatt – a kémény utólagos kibélelését is előírhatják. Gázkészülékek üzemeltetésére ugyanis csak füsttömör kémény alkalmas, és az ehhez szükséges vizsgálatot csak az erre jogosítvánnyal rendelkező kéményseprő végezheti el; ő adhat ki ilyen szakvéleményt is. Ennek alapján lehet kiválasztani a megfelelő teljesítményű új készüléket, amelyet ugyancsak erre jogosult szakember szerelhet fel. Az új gázkészülék égésterméke ugyanis korrodálhatja a kémény belső felületét, hiszen a keletkező füstgáz hőmérséklete más, mint az előző készülék által kibocsátott égésterméké. Ez természetesen csak a lakáson belül található egyedi kéményekre vonatkozik. Gyűjtőkéménybe ugyanis csak átfolyós rendszerű gázvízmelegítő, és fali melegítőt lehet bekötni, más gázzal üzemelő fűtőberendezést nem. Ilyen esetekben parapetes, azaz nem kéményigényes gázkonvektorral kell megoldani a fűtést, amelynek füstgáz elvezetésére az építésügyi hatóság adhat engedélyt.
Ám ezen felül más probléma is adódhat, nevezetesen a gázvezeték tömörsége is kétséges lehet. Amióta ugyanis földgázt használunk, csak oldhatatlan, azaz hegesztett kötésű gázvezetékre lehet bármilyen gázzal üzemelő berendezést csatlakoztatni (MSZ 1143/5). Ezek szerint tehát új gázkészüléket csak hegesztett csatlakozásokkal készült vezetékre lehet rákötni. A régi készülék üzemeltetésére azonban az elavult szerelésű vezeték még lehetőséget ad, amennyiben az megfelel a fenti előírásoknak. A változás fő oka, hogy a földgáz tönkreteszi a kóccal tömített menetes csőcsatlakoztatásokat, így az egyre több helyen okozhat gázszivárgást. Ha az ilyen vezetéken bármilyen gázszivárgás észlelhető, a gázművek szakemberei az ilyen életveszélyes vezetéket azonnal üzemen kívül helyezik, és addig nem kapcsolják viszsza a gázszolgáltatásba, amíg az egész csővezeték rendszert gáztömörré nem teszik, s ennek szivárgásmentességét nyomásvizsgálattal is ellenőrizték. (Az idei fűtési szezonban a főváros egy belső kerületi régi lakóházban pl. csak gyors önkormányzati segítséggel sikerült az épület elöregedett, életveszélyes gázvezetékrendszerét kicserélni.) Az ilyen gázvezetékek cseréjét tehát nem érdemes sokáig halogatni, mert egyre jelentősebb veszélyforrást jelentenek, nemcsak a számunkra, hanem a szomszédjainkra is.
Kérdéses lehet még az is, hogy a meglevő gázvezeték mérete szempontjából megfelelő-e az új készülék ellátásához, ami főként cirkófűtésre való átálláskor lényeges szempont. Ilyenkor természetesen a gázvezetéknek minden érvényben levő előírásnak meg kell felelni, különben a gázművek nem ad engedélyt a gázhasználatra.
Az új készülékek felszerelési munkáit természetesen csak erre a munkára jogosítvánnyal bíró szakember végezheti el, aki garanciát vállal a bekötés szakszerűségéért, és a készülék üzemelésének optimális beszabályozását is elvégzi. Ezt még egy egyszerű gáztűzhely cseréjekor is saját érdekünkben be kell tartanunk, mert bár a munka néha „pofon egyszerűnek” látszik (a készüléket csak flexibilis bekötőcsővel kell a vezetékre csatlakoztatni), ám a bekötés szakszerűségét magunk nem garantálhatjuk, ha csak nem vagyunk gázszerelők, és az új készülék optimális gázfelhasználását sem tudjuk kellően ellenőrizni.
Ráadásul a megváltozott előírásokra betartása még újabb kiadásokkal jár. Gondolunk itt az új kéményseprői kéményvizsgálat és a készülékek üzembe helyezésének elég jelentős díjtételeire. Ezeket azonban nem érdemes „lespórolni”, még akkor sem, ha néhány tízezer forintról van szó, mert a biztonságunk a tét.
Ha a tulajdonos rászánja magát a régi gázkészülékek cseréjére, többnyire a régi beidegződések szerint teszi ezt. A régi konvektor, vagy vízmelegítő cseréjét a gázszervizek valamelyikénél rendeli meg, akik a régi készülék típusa alapján új készüléktípust ajánlanak fel, s azt fel is szerelik, be is szabályozzák. Az új kéményvizsgálat számonkérése nélkül! Aki viszont szerény viszonyok között él, s nem engedheti meg magának a régi, menetes csatlakozásokkal kiépített gázvezeték cseréjét, készüléket sem cserélhet, s egyre veszélyesebb körülmények között él, konzerválva a korszerűtlen berendezéseket és a lakásán belüli elavult csőhálózatot.
Sokan még az évente már szinte kötelező készüléktisztítást és karbantartást sem végeztetik el. Már pedig erre minden új gázfűtő-készülék használati útmutatójában felhívják a figyelmünket, amit komolyan kell venni, mert ez a gázkészülékek optimális üzemi hatásfokának és biztonságos működésének a záloga. Egyáltalán nem mindegy, hogy készülékeink milyen hatásfokkal használják fel a gázt, bár ezt a számláinkon aligha vesszük észre. Ezt eredményesen ugyancsak szakember végezheti el, aki ilyenkor nemcsak a fúvókát, hanem az egész készüléket kitisztítja, és szükség esetén újból be is szabályozza. Igaz, hogy nem olcsón, de a biztonságunk sokkal többet ér néhány ezer forintnál.
A gáz veszélyes energiaforrás, nem szabad felületesen kezelve használnunk, ezért minden rendellenesség esetén csak szakemberhez forduljunk. S végül még egy megszívlelendő tanács. Egyre többen cserélik ki otthonuk rosszul záródó nyílászáróit korszerű, jól záródó ablakokra, ajtókra. Közben megfeledkeznek arról, hogy ezzel szinte megszüntetik a gáz elégetéséhez szükséges levegő utánpótlását. Ilyen lakóterekben a legbiztosabb megoldást a zárt égésterű tüzelő berendezések jelentik. Erre később még visszatérünk.