Víztakarékos háztartás

A tiszta ivóvíz látszólag korlátlanul áll rendelkezésünkre, azonban még a szerencsés helyzetű országokban is hosszú utat tesz meg kinyerési helyétől a háztartásokig. Takarékoskodni elsősorban a felhasználásnál lehet vele, de előfordulhat, hogy szivárgás vagy csőrepedés miatt magas a vízszámlánk. Gyanú esetén érdemes meggyőződni a vízmérő állásáról, hiszen a szokásoshoz képest kimagasló vízfogyasztás csőtörést jelezhet. Egyszerűen tesztelhetjük hálózatunkat: zárjuk el valamennyi kifolyószerelvényt, és ha a vízmérőn a legkisebb csillagkerék mégis pörög, valahol szivárgás lehet a hálózaton.

Fürdőszoba

Kézmosáskor, tisztálkodáskor sokszor nincs szükségünk olyan mennyiségű vízre, amennyit tulajdonképpen felhasználunk. Az ún. vízfék a kart 50%-os nyitottságnál enyhén megakasztja, majd ha tovább emeljük, elérhetjük, hogy a teljes vízmennyiség a rendelkezésünkre álljon. A vízhozam korlátozásának másik formája a kifolyó elé szerelhető, vagy már gyárilag beépített sugárrendező. Primitívebb fajtáikkal már 15-20 évvel ezelőtt is találkozhattunk, ám ezek mindössze esztétikailag és hangerő szempontjából befolyásolták a kifolyó vizet. A modern sugárrendezők több feladatot látnak el egyszerre, természetesen létezik belőlük egyszerűbb és bonyolultabb kivitel is. Egy cél azonban közös, viszonylag kis vízmennyiségnél is sok víz látszatát kell kelteniük, ami legegyszerűbben levegő bekeverésével érhető el. Csaptelep cseréjekor keresük azokat az igényes típusokat, amik rendelkeznek ilyen kiegészítővel.

A kézmosó használatakor gyakran előfordul, hogy a meleg vízre várni kell, aminek az az oka, hogy a vízmelegítő a csaptól messze, esetleg egy másik helyiségben helyezkedik el. Ezt az időt veszteségi időnek nevezzük, amelyhez még hozzájön az az idő is, amikor a már megérkezett meleg vizet a hideggel a kívánt hőmérsékletűre keverjük. Ezen idő és vízveszteség legegyszerűbben egy tárolós vízmelegítővel - mely lehet akár gázos, akár elektromos - valamint az ezzel kombinált ún. cirkulációs rendszerrel küszöbölhető ki. Általános tanács, hogy fogmosáskor, borotválkozáskor csak akkor folyjon a víz, amikor használjuk is!
Kádfürdő helyett inkább zuhanyozzunk, igaz ez csak akkor jelent vízmegtakarítást, ha nem órákig állunk a zuhany alatt, ekkor viszont jelentős a különbség. Zuhanyzáskor használjuk víztakarékos zuhanyrózsát!

A háztartási vízfelhasználás mintegy 30-32%-át a WC öblítésére fordított vízmennyiség teszi ki. A régi tartályok óriási hátránya, hogy bármilyen "kis dologról" is legyen szó, egész tartalmuk kiürül, ami általában 12 l körül van. A víztakarékos öblítőrendszerek felé történő első lépés a STOP funkcióval ellátott tartály. A konstrukció lényege, hogy az öblítőszelep harangja a "lehúzó" gombbal vissza is tolható a helyére, ezzel gátat szabhatunk a víz áramlásának. Ehhez a kialakításhoz természetesen az szükséges, hogy a tartály elérhető magasságban, általában a csésze felett legyen. Szintén kaphatóak magasra szerelhető, húzós kivitelek, ahol csak addig folyik a víz, amíg a fogantyút húzzuk. Néhány száz forintért árulnak olyan átalakító készletet is, amivel régebbi tartályunkat alakíthatjuk át víztakarékossá.
A legkorszerűbb, kétgombos rendszer már "különbséget tesz" kis- és nagydolog között. Az öblítőszelep két részből áll, melyek egymástól függetlenül működnek, az alkalmanként kieresztett vízmennyiség pedig állandó. A kisebb öblítés vízmennyisége 3-4,5 a nagyé pedig 6 és 9 liter között változtatható az öblítőszelep oldalán.

Mosás, mosogatás

A mosógép a 20. sz. második felében terjedt el széleskörűen. Korábban a víztakarékos üzem nem élvezett prioritást, így mai szemmel már óriásinak számít a 80-as években általános értéknek számító 100-110 literes vízfogyasztás. A korszerű mosógépek ennek a mennyiségnek kevesebb, mint a felével dolgoznak. Ezt egyrészt az "intelligens" vezérlés teszi lehetővé, amely érzékeli a ruhaadag súlyát, milyenségét, nedvszívó képességét, és az adatok birtokában meghatározza az optimális vízmennyiséget, valamint mosási időt. Másrészt a vezető márkák között elterjedt az Aqua-sensor nevű optikai érzékelő is, amely a víz szennyezettségét figyeli, így az csak akkor szív tiszta vizet a gépbe, ha az előző adag a kelleténél jobban elszennyeződött.
Akármilyen mosógépet is használunk, figyeljünk rá, hogy az előírásnak megfelelő mennyiségű ruhamennyiséget töltsük bele. Túltöltésnél a mosás nem lesz tökéletes, kevés ruhánál pedig feleslegesen használunk vizet és elektromos energiát.
A háztartási műveletek másik vízigényes területe a mosogatás. A leggyakoribb téves információ a vízfogyasztásról kering. A ma kapható mosogatógépek nem ritkán mindössze 14-15 l vízzel dolgoznak 1kWh körüli villamos energiafogyasztás mellett. Ez évi 220 mosogatást feltételezve mindössze ~3 m3 vízfogyasztást jelent. Ezek az értékek a 9-12 terítékes, megfizethetőbb típusokat jellemzik, drágább berendezéseknél még ennél kedvezőbb fogyasztási értékekkel is találkozni. Ha csak a kézi mosogatás közben felhasznált víz mennyiségét vesszük alapul, ami átlagosan 50-60 l körül van, azonnal látszik a hatalmas különbség.

Locsolás esővízzel

Esővízzel való locsoláshoz nincs szükség komoly felszerelésre, már akkor is pénz takarítunk meg, ha az eresz alá néhány hordót kihelyezünk, és kannából locsoljuk a balkonnövékenyeket, vagy éppen a paprikát. A növények különösen szeretik a lágy esővizet. Ez a megoldás minimális megtakarítást jelent, de ha komolyabban vesszük a kérdést, sokkal jobban is járhatunk: egy 100 négyzetméteres tetőről ugyanis évente 50-60 köbméter esővíz is gyűjthető, és ennek teljes újrahasznosításával akár 50 százalékos ivóvíz-megtakarítás is elérhető.
Az összegyűjtött és betárazott esővíz a kerti öntözés mellett a WC vagy a mosógép vízzel való ellátására is alkalmas, de felmosóvízként is jó szolgálatot tehet. A ciszternák emellett felhasználhatók csapadékvíz átemelésre és gyűjtésre egyszerre, zárt szennyvíztartályként és gyenge vízhozamú kutak vizének pufferelésére is. Öt-hat köbméteresnél nagyobb tartályt nem érdemes alkalmazni, mert ebben az esetben nem biztosított a víz frissülése, így az könnyen megbüdösödhet. A tartály túltöltődését elkerülendő, szükséges az esővíz kivezetése is: ez történhet esővízcsatornába, élővízbe vagy pedig szikkasztóba. Egy 100 négyzetméteres tetőfelülethez általában egy 5 köbméteres szikkasztótér elegendő, normál szikkasztású talajt feltételezve. Maga az esővízgyűjtő lehet sorozatgyártott műanyagtartály, előre gyártott vasbeton tartály, vagy helyben készített betonozott víztározó.