Mit igyunk a kánikulában?

2010-08-27 23:11:56 | Módosítva: 2016-06-24 00:19:21

A nyári melegben, a testfelületünk jelentősen megnövekedő párologtatása (izzadás) az átlagosnál szomjasabbá tesz mindnyájunkat. A folyadékveszteség ellensúlyozására többet kell innunk is. Persze nem mindegy hogy mivel pótoljuk az átlagos 2-3 literes vízveszteséget. "Sörrel-borral" javasolja a kemény mag, de így nemcsak melegünk lesz, de előbb utóbb be is rúgnánk.

Nem véletlenül javasolja minden hozzáértő, hogy főleg ne alkoholos italokkal próbáljuk csökkenteni a szomjunkat, mert azzal egyúttal a vérkeringésünket felgyorsítva még inkább szomjasakká válunk. Tehát maradnak az alkoholmentes italok. Először is a víz jut ezután eszünkbe. Elvileg az egyszerű hálózati víz, csapvíz, ha elég hideg meg is felelne a célnak, de...

Csapvíz

Újabban divat a csapvizet ivóvízivásra nem megfelelőnek nyilvánítani. Pedig a vezetékes víz minden esetben a szigorú ivóvízszabványnak megfelelően kerül a hálózatba. És mert az ivóvíz fő ismérvei: "színtelen, szagtalan kellemes ízű folyadék", elvileg ilyen a csapvíz.

Az ivóvíz - többek között - oldott kalciumot, magnéziumot és egyéb sókat tartalmaz. Ennek alapján beszélünk a víz "keménységéről", amit Magyarországon német keménységi fokokban (nko) mérünk. A 8 nko alatti lágy víz mosáshoz, kazánok feltöltésére megfelelő, de emberi fogyasztásra nem alkalmas. A kemény, 16 nko feletti vizek, a mélyfúrású kutakból származó vizek (ásványvizek) üdítőek, de a fenti célokra nem megfelelőek. A vízszolgáltatók ezért többnyire átlagos minőségű, közepes keménységű 10-14 nko vizet szolgáltatnak. 

Fontos tudni, hogy a vizet termelése, szállítása vagy tárolása során érhetik bakteriális fertőzések. Érintkezik levegővel, a levegőben levő porokkal, vagy esetleges csőtöréseknél föld kerülhet a vezetékbe. Ezért a vizet fertőtleníteni kell, illetve olyan mennyiségű fertőtlenítő anyagot kell adagolni hozzá, hogy a víz a fogyasztási helyekig csíramentes legyen.

Háromféle fertőtlenítő anyag ismeretes: az újabban mindjobban elterjedő UV-besugárzás, és az ózonadagolás (O3) - hatásuk csak rövid vezetékszakaszon érvényesül - mellett a harmadik, a klórgáz vizes oldatának a bekeverése a jelenleg általános eljárás. A termelt vízhez folyamatos klórozással 0,1-0,3 mg/liter koncentrációt kell adni. Ez a nem kívánatos baktériumok, élő szervezetek elszaporodását meggátolja, ezzel a vezetékes vizet - szakszóval - csírátlanítja, azaz fertőtleníti. De a felesleges klórmennyiség mindenféle, a csővezetékben lebegő, anyaggal reakcióba lépve, azokkal kellemetlen mellékízű, egyébként ártalmatlan oldatokat képez. Nos ez okozza a fenntartásokat a csapvízzel szemben. De a vezetékes víz ennek ellenére mindenhol folyamatosan ellenőrzötten kerül a vízcsapokhoz, a kellemetlenségek ellenére ivóvízként garantáltan megfelelő.

Kútvíz

Sokan még most is saját kútból szerzik be az ivóvizet. A hazai kútvizek zöme magas vas-mangán tartalmú, agresszív víz. Ezért sokszor vas ízű, a szulfidoktól záptojásszagú, más részük magas karbonát tartalmú. Mégis aki megszokta, csak ezeket, a vizeket issza. Azok a szerencsések, akik a Duna környékén élnek, a kitűnő minőségű ún. partiszűrésű vizet vehetnek ki a kútjaikból. Budapest vízellátása is ezekből a jó vízminőségű rétegekből történik, bár a vezetékrendszerben való tartózkodás alatt a minősége leromolhat, főleg mellékízek, zavarosság formájában.

Mivel a magyar élelmes nép, hamar jött az ötlet, egy jó vizű kútból kivett vizet kissé megtisztítva, ahhoz széndioxidot adva, máris rendelkezésre áll a szódavíz. (Ami nélkül a fröccs sem lenne.) Napjainkban is rengetegen fogyasztják a szódavizet. Jelenleg már korszerű, főleg rozsdamentes acél anyagú tisztító és töltőszerkezetek és műanyag palackok felhasználásával folyik a szódagyártás a sok kisüzemben szerte az országban.

Szódavíz

Hogy mi is a szódavíz? Víz+ széndioxid (CO2+H2O= H2 CO3) azaz híg szénsav. Pontosabban szénsavval dúsított víz. Íze, minősége főleg a felhasznált kútvíz minőségétől függ. A szénsav a palackozott vizekben nem csupán "buborékképző", hanem gondoskodik a mikrobiológiai stabilitásról is, sőt, ha a víz vastartalma kissé magas, azt is oldatban tartja. A szénsavas üdítőitalok főleg ilyen víz felhasználásával készülnek. Ezekből ugye rengeteget fogyasztunk, és hidegen igen jól esik. Egészségügyi szempontból csak a magas cukortartalom miatt berzenkednek.

Ásványvíz

Náluk a még egy fokkal természetesebb vizekkel, az ún. ásványvizekkel kezdődik az iható folyadékok sora. Lássuk, mit nevez a szabvány ásványvíznek: Az ásványvíz mikrobiológiai szennyeződéstől mentes mélységi rétegből származó víz. A legkevesebb 1000 mg/liter oldott szilárd anyagot (kalciumot, magnéziumot, nátriumot, fluoridot, hidrogén-karbonátot, kloridot, szulfátot) tartalmazó, állandó ásványi anyag összetételű vizet kötelező a víznyerő helyen, a levegőztetés után, de tisztítás nélkül palackozni.

Különleges ásványvizek a gyógyvizek, amelyek egy vagy több ásványi anyagból különösen sokat tartalmaznak. Az első ilyen a vízadó rétegekből maguktól feltörő vizeket a Franciaországi Artois környékén hasznosították, innen a közhasznú artézi víz elnevezés. Ezek a vizek az ásványvíz klasszikus formái. A legtöbb ásványvizet azonban kutakból szivattyúzzák, és korszerű berendezésekkel kezelve palackozzák.

A palackozott ásványvizek - magas ásványanyag tartalmuk miatt - nem alkalmasak arra, hogy folyamatosan, ivóvíz helyett fogyasszuk őket. Ugyanis a sok oldott anyag különféle egészségügyi gondokat okozhat, vagyis az egyén egészségügyi érzékenységétől függ a fogyaszthatóságuk. A tömeges megjelenésük óta folyamatos szakmai vita folyik a felhasználhatóságukról. A speciális gyógyvizeket pedig csak orvosi javaslatra érdemes fogyasztani!

A szabványban 500-1000 mg/liter oldott anyagtartalom közötti vizeket az ásványi anyaggal dúsított vizek kategóriájába sorolták. Ebből a kategóriából kerül forgalomba a fogyasztott palackos vizek döntő többsége. Előállításuk során az ásványvizekre jellemző adalékanyagot adnak a csapvízhez, sokszor szénsavval dúsítják. A palackon kötelező feltüntetni, hogy nem valódi ásványvíz mégis sokszor összekeverik velük. Megjelölésük: "Ásványi anyagokkal dúsított ivóvíz"! Az olvashatatlanul kisbetűs címkén az összes oldott anyag mennyiségük jellemzően 500mg/liter körüli. Az ide tartozó palackos vizeket, a hagyományos szódavízzel egyenértékű vízként érdemes kezelnünk. Fogyasztásukat a könnyű műanyagpalack is elősegíti, bár ebből további környezetterhelési gondok adódnak.
A palackos ásványvizek esetében nem szerencsés vásárlói magatartás a márkahűség. Ugyanis mindegyiknek más az ásványianyag-összetétele. Amennyiben valaki kizárólag az egyiket issza, előfordulhat, hogy bizonyos anyagból már káros mennyiséget visz be a szervezetébe. Ez főleg a nátrium miatt veszélyes, ami emeli a vérnyomást. Ezért érdemes a palackokra ragasztott, a víz összetételét tartalmazó címkét átbogarászni, némi szemtorna árán, mert nem árt tudni, hogy mit iszunk.

Választani a rengeteg forgalomban lévő "polypack" víz közül igen nehéz segítségül közöljük az alábbi táblázatot:

Természetesen az áruk sem mindegy. A legolcsóbbaknál lényegében széndioxiddal dúsított csapvizet vásárolunk. A legdrágábbaknál pedig sokszor csak a márkanevet fizetjük meg. A nagytöbbségük azonban alkalmas a szomjunk oltására.

Forrásvíz

Különleges helyet foglalnak el a vizeik között a forrásvizek. A forrásvizek - relatív rövid idejű földalatti (kőzetrétegekben) tartózkodásuk miatt - ásványanyag tartalma csekély. Például kicsi a jód tartalmuk, ami miatt a fogyasztásuk a struma vagy golyva kialakulását elősegítheti. De a kellemes, a tároló kőzetre jellemző ízük, és a forrás helyének éves középhőmérséklete körüli a hőmérsékletük. Sokan ezt kihasználva iparszerűen viszik a forrásvizeket az egyes ismert forrásoktól a lakossághoz. Azt azért jó tudnunk, hogy a forrásvizek rengeteg élő szervezetet tartalmaznak, a kifolyási helyük sokszor avarral, földdel szennyezett, a forrásvizes emberek tartályai sem sterilek. (Mellesleg a szakmában a természetes forrásokat akkor minősítjük kitűnőnek, ha a kifolyó vizükben a közönséges húrféreg (Gordius aquaticus) tenyészik.)

De sok kis település, erdész- és víkendház vízellátását biztosítják a források. A kirándulás alkalmával meglátogatott forrás vizétől kitűnően felfrissülhetünk.

A most divatos gleccservíz feliratú palackos vizeket óvatosan kezeljük, mert azok, ha tényleg gleccserből származnak, akkor lényegében a jég olvadásából származó, kvázi desztillált vizet tartalmaznak. Aki kirándult már magas hegyekben vagy északi tájakon, az tudja, hogy mennyire nem oltják a szomjat ezek a vizek. A gyakorlat az, hogy túrázáskor, leveskockát beletéve forraljuk fel és fogyasztjuk ezeket, a vizeket.

Ismeretlen összetételű vizekkel főleg nyaraláskor találkozhatunk. Az ilyen vizek kezelésére alakultak ki a kis asztali víztisztító készülékek, amelyekkel a közvetlenül fogyasztott ivóvizünket biztosíthatjuk. Mára az ivóvíztisztító, utókezelő berendezések forgalmazásának hatalmas piaca alakult ki, de ez egy külön fejezete az ivóvíz-felhasználásnak.

Nos mit is igyunk a kánikulában?

Nyugodtan ihatjuk a megszokott minőségű otthoni csapvizet. De ha ennél többre szomjazunk, akkor a környékbeli, szintén megszokott minőségű palackos szódavíz is teljesen megfelelő. 

Az üzletekben beszerezhető - lényegében egymáshoz igen hasonló - palackos vizek közül a hatalmas kínálat miatt nehéz választanunk. A gyógyvizeket csak orvosi javaslatra, vényre kiváltva fogyasszuk! Az ásványvíz jellegűeknél célszerű a kémiai összetételüket előzetesen tanulmányozni, esetleg a háziorvosunktól tanácsot kérni a számunkra legmegfelelőbb összetételű víz kiválasztásához.

Az ásványi anyagokkal dúsított palackos víz kategóriába tartozó vizeket nyugodtan fogyaszthatjuk, kiválasztásuknál az egyén ízlés lehet a döntő. Ha lehet azért ne csak egyféle palackos vizet fogyasszunk, váltogassuk a fogyasztott vizeket.

A "javasemberek" által forgalmazott forrásvízzel legyünk óvatosak, de a természetben nyugodtan fogyasszunk a foglalt források kellemes vizéből. A speciális "gleccser, szűzvíz stb." készítményekkel pedig gyanakodjunk némi átverésre, főleg az árukat tekintve. A palackos vizek fogyasztásánál legyünk tekintettel a göngyöleg környezetbarát felhasználására, ne dobjuk el, inkább szelektíven gyűjtsük össze, vagy váltsuk vissza, amelyiket még lehet.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs J. László

Címkék: ivóvíz, kánikula

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.


Tisztított ivóvíz

A nyári időszak általában az üdülések ideje. Aki külföldre utazik, fokozottan ügyel arra, hogy ahová megy, ott milyen az ivóvíz minősége. A helyzet e téren elég változó, és ahogyan távolodunk Kelet...