Növényeink árnyékolása

Miért kell árnyékolni?

Júliusban és augusztusban a legnagyobb hazánkban a napi napsütéses órák száma, és ekkor a legerősebb a napsugárzás is, főként 11 és 14 óra között. Növényeinket kiültetésük után érdemes csak fokozatosan hozzászoktatni a kert természetes fényviszonyaihoz, még akkor is, ha egyébként napos fekvést kedvelő fajokról van szó. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy a termesztőnél vagy a faiskolából, ahonnan hozzánk került a növény, ott volt-e fölötte árnyékolás. Ha igen, akkor ennek hirtelen megvonása miatt a Nap sugarai égési sérüléseket okozhatnak a növényeknél.
Ez a kérdés azért is különösen aktuális nyáron, mert a szabadgyökerű és földlabdás kitermelésű díszcserjéket, díszfákat (amelyeket csak tavasszal és ősszel lehetett ültetni) nagyrészt felváltották a konténerben nevelt példányok. Ezek tavasztól-őszig bármikor, így a legnagyobb nyári melegben is ültethetők, hiszen a konténernek köszönhetően a gyökerek sérülése nélkül végezhető a kiültetés.
A konténeres növények kiültetése mellett a zöldségeskertben a palánták kiültetése után is szükség van egy rövid időszakra, amíg a fiatal zöldségnövények megszokják új helyük fényviszonyait.
Bár a veteményezésre és palántázásra a nyár nem a legideálisabb időszak, de akik a már betakarított zöldségek helyét is újra szeretnék kihasználni, azok kertjében nyáron sem áll meg az élet. A már leszedett zöldborsó, zöldbab, a felszedett újburgonya helyére palántázhatunk ilyenkor például káposztaféléket. A másodvetemények fő előnye, hogy a lekerült fővetemény helyét, ha már amúgy is kénytelenek vagyunk gyommentesen tartani, akkor ezt másodnövény termesztésével, haszonnal tehetjük.

Árnyékolási módok

Növényeinket passzív és aktív módon is védhetjük a túl erős fénytől. Passzív árnyékoláskor egyszerűen a növény helyét úgy választjuk meg, hogy valamilyen másik növény vagy épület a nap bizonyos szakában árnyékolja azt. Például nem a ház déli oldalára ültetjük a védendő növényt, hiszen az a legnaposabb tájolású oldal.
Passzív árnyékolást leginkább árnyékkedvelő fajoknál célszerű alkalmaznunk, hiszen itt fényhez-szoktatásra kevés mód jut. Az árnyékot vető tereptárgy állandóan a helyén marad, tehát folyamatosan árnyékol majd.
Aktív árnyékolásnál már mód van arra, hogy az árnyékot vető eszközt leszereljük, módosítsuk fényvisszaverő képességét stb., így fokozatosan a természetes fényhez szoktatva az alatta levő növényünket.
Üvegházunkat például meszeléssel árnyékolhatjuk, azaz az üvegre felhordott mésszel rekeszthetjük ki a hő és fénysugarakat. Amikor erre nincs már szükség, egyszerűen lemossuk. Fóliasátor esetén is alkalmazható ez a módszer, hátránya, hogy egy-egy kiadósabb eső után újra kell meszelni.
Rashel hálóval szintén árnyékolhatjuk ezeket az épületeket, sőt hálóból kis sátrat formálva és ezt a védendő növényre helyezve, akár napszakonként is változtathatjuk a neki jutó fénymennyiséget, arra a néhány napra, ameddig hozzászokik új környezetéhez.
Futónövények esetén jó módszer a kísérőnövény alkalmazása, amely árnyékolja a főnövényt, és a talajt is, így az öntözéseket is ritkíthatjuk az árnyékolásnak köszönhetően.
Lassabb növekedésű évelő kúszónövény, például borostyán beültetésekor mellé vethetünk egynyári futót, mondjuk díszbabot. Az egynyári díszbab már az első évben takarást biztosít ott, ahol majd a borostyánnak kell ezt a feladatot ellátni a későbbiekben. Emellett árnyékolja és kellemes mikroklímát teremt az alatta fejlődő borostyán számára.
Az árnyékolást azonban ne vigyük túlzásba. Ha a hajtásokon a fényhiány tüneteit látjuk, azaz megnyúlnak, keresik a fényt, akkor csökkentsük a takarást.