A kút elkészítése

A kútépítés, az ötlettel - mármint hogy építsünk egy kutat a házunk vízellátására, vagy a kertünk locsolására - kezdődik. Az előző részben ismertettük azt a néha hosszadalmas folyamatot, ami alapján engedélyt kapunk a kutunk létrehozására: ezt nevezik "a vízjogi létesítési engedélynek". Már ennek az engedélynek az elkészítéséhez is szükséges volt szakembert igénybe vennünk. Nos a kút megépítésénél, még inkább rá vagyunk a szakemberek segítségére utalva. Abban azonban, hogy a céljainknak legmegfelelőbb összegért és minőségben épüljön meg ez a kút, abban reméljük mi is tudunk segíteni.
A kutunk helyét a tervben már kijelöltük az ingatlanunkon. Sokan a manapság igen elszaporodott pálcás emberek segítségével gondolják a telkükön a vizet megtalálni. Nos véleményem szerint kétféle pálcás ember van: az egyik a sarlatán kategóriába tartozik, a másik pedig sokszor jelentős tapasztalattal bír a természetes vízelőfordulásokra utaló jelek felismerése terén, és ezt a tapasztalatát a pálca segítségével nyomatékosítja felénk. Ebbe a kategóriába magunk is beletartozhatunk, amennyiben nyitott szemmel járunk a környezetünkben, különösen akkor, ha a területet volt szerencsénk több évszakban is bejárnunk.
A kert mélyebb részein száraz időszakban megmaradó üdébb fűfoltok, a fűz és diófák jelenléte, nád és gyékényfoltok a területen mind, mind a talajban lévő víz re utalnak. A homokdomb tetején, agyagos domboldalon már nehezebb dolgunk van, ilyenkor már csak a sarlatán pálcások magabiztosak, ugyanis ők 50%-os biztonsággal jósolnak, vagy lesz ott víz vagy sem. Csak erre az adatra azért kár hagyatkoznunk. Ezért keressük fel az engedélyezési terv készítőjét, és kérjük fel, hogy a praxisából ismert, több sikeres kútépítéssel rendelkező kútfúrót ajánljon a számunkra. A saját gyakorlatomból tudom, hogy a tervezők folyamatos munkakapcsolatban állnak az adott területen dolgozó legjobb kútépítőkkel. Javasolom, hogy hallgassuk meg őket, ugyanis az építtetőnek, a tervezőnek és a kútfúrónak ugyanaz az érdeke: hogy jól üzemelő kutat készítsenek.
A tervező már az engedélyhez begyűjtötte a terület kútjainak adatait, egyéb forrásokból ismeri a geológiai rétegződést, és ha igaz már több kutat tervezett a környéken. Ezért a terület legmegfelelőbb részét fogja a kútfúrásához javasolni. Azonban az épület, az energiaellátás és a felhasználás szempontjait előre közösen egyeztessük vele. A kút lehetséges helyét az ingatlanon belül, az érvényes Építési Szabályzatban előírtak figyelembevételével jelöljük ki!
Amennyiben ezeken az előzetes dolgokon túlestünk, akkor kezdődik a kút építése. A mai gyakorlatban igen ritkán készítünk új ásottkutakat, illetve kismélységű vert, ún "Norton" kutakat, mert a felszínhez legközelebb eső talajvízréteg vize gyakorlatilag mára teljesen elszennyeződött. Ásottkutakat erdei völgyek törmelék rétegeiben, vert kutakat folyók homokos-kavicsos teraszaiban lehet jó víznyerés reményében lemélyítenünk. A kismélységű - 30 méternél sekélyebb - és a mélyebb kutakat gépi fúróberendezéssel lehet szakszerűen kivitelezni. Ezek a berendezések a könnyű tehergépkocsi alvázra szerelttől a hatalmas fúrótornyokig egyazon elven működnek.
Egy aggregát (diesel motoros) által meghajtott olajszivattyú működteti a hidraulikus motorokat. Ezek közül egy hajtja az ún. forgatóasztalt, mely a forgó, fúró mozgást biztosítja a fúrórudazaton keresztül a fúrófejnek, egy másik a dugattyús szivattyút működteti, amely a fúrás öblítését végzi. Külön szerkezet működteti a csövek és a rudazat ki-be építését elősegítő csörlőt, ami a fúrótorony segítségével működik. A fúrótorony (állvány) egy függőlegesen álló daru gémszerkezetének felel meg. A rácsos szerkezet erős acélcsövekből készül. Lényegében egy csigán (horgon) keresztül a furatban dolgozó fúró és az összes fúrócső súlyát hordja, emellett a fúrás közben jelentkező csavaró, hajlító erőket is mind felveszi.
A hossza (magassága) szabja, meg hogy milyen hosszú fúrószárakkal dolgozhat a berendezés. A kis berendezések 6-8 m hosszú fúrócsöveket, a nagyteljesítményűek ennél sokkal hosszabbakat is tudnak mozgatni. A fúróberendezések teljesítményét a forgatószerkezetet hajtó motor legnagyobb nyomatékával, a toronyszerkezet horga által elviselhető legnagyobb teherrel (csövek, fúrórudazat összsúlya), a legnagyobb beépíthető csőátmérővel és az ahhoz tartozó legnagyobb fúrási mélységgel jellemzik.
A fúrás megkezdése előtt a munkaterületet ki kell építeni, ugyanis az öblítőiszap részére földbeásott és fóliával bélelt gödröket kell ásni. Magát a fúróberendezést gerendákkal, a nagyobbaknál betonalapokkal kell alátámasztani. A csövek tárolóhelyét és a ki-be építésüket elősegítő kiskocsi sínpályáját ki kell alakítani. A berendezés elektromos energiaellátását és a vízvételezési lehetőséget is ki kell a berendezés körül építeni. Amennyiben nincs elektromos áram a közelben akkor ehhez külön aggregátort, kell felhasználni. Ha pedig nem lehet vezetéken beszerezni az öblítéshez szükséges vizet, akkor vagy bélelt tározó medencét kell kialakítani, vagy kisebb berendezéseknél lajtkocsival, tartályokkal kell a vizet odaszállítani.
Amikor ezek a segédberendezések rendelkezésre állnak, akkor kezdődhet meg a tényleges fúrási munka. Először a legfelső talajréteget kell átfúrni, és a furatot kibélelni 5-10 m hosszú csőrakattal, melyet iránycsőként (a furás függőlegességét biztosítandó) is felhasználunk. Ezzel a felső rétegből származó szennyeződéseket kizárjuk. Az iránycsövet a külső palástja mentén a furatba nyomott híg cementpéppel veszik körül, ezt nevezik palástcementezésnek. Nagyobb fúrásoknál ezt külön cementező berendezéssel végzik. A kismélységű furatokba a cementpép a saját súlyától befolyva tölti ki a furat fala és a cső közötti teret.
A cementpép megszilárdulása után a fúróberendezés a rétegadottságoknak megfelelő fúrófejet forgatva a furatot a tervezett mélységbe lemélyíti.
Az előzetes tervek alapján a vízbeszerzésre igénybevenni szándékozott réteg alatti vízzáró rétegbe (agyag, márga stb.) kell beérnie a furatnak. A furatba a fúrással párhuzamosan helyezik el - a fúróberendezés segítségével - a többnyire acél anyagú védőcsövet. (A fúrási munkáknál fokozott minőségű, varratnélküli acélcsöveket használnak, egyik végükön tokos a másikon szabad menettel ellátva. A csöveket a felszínen szálanként összecsavarozva engedik le a furatba). A furás közben az átfúrt rétegek sorrendjét a folyamatosan vett fúrásminta alapján határozza meg a fúrómester, ebben nagy segítségére van az is, hogy a fúrás közben a saját kezével szabályozza a gépen a fúrás sebességét, tehát rögtön érzékeli a könnyebben, illetve a nehezebben fúrható rétegek változását is. Az általunk tárgyalt ~30 m mély furásokat a megfelelő berendezéssel egy-két műszak alatt lemélyíthetik.
Amennyiben ezek alapján nem lehet a vízadó réteg pontos helyét meghatározni, akkor a furatban ún. geofizikai szelvényezést kell végezni. A geofizikai szondázást a furatba leengedett radioaktív izotópok segítségével végzik, ugyanis a vízadó és a vízzáró rétegek radioaktivitása jelentősen eltérő, így azok egyértelműen szétválaszthatóak.
Az így véglegessé vált furatszakasz(ok)ba kerül elhelyezésre az előregyártott szűrőzés. A szűrőzés a furatba beépítésre kerülő szűrőcső kijelölt részein perforációval vagy réseléssel kialakított nyílásokból és az azt szükségszerűen beborító szitaszövetből készül. A kismélységű, max. 150 m mély ivóvíz kutaknál - a hazai agresszív rétegvizek miatt - a szűrőcsövet és a szűrőzést célszerűen műanyag csőből alakítják ki. A szűrőcső alsó végét eleve lezárják, vagy ledugózzák, ezzel a csővég felőli vízbeáramlást kizárhatjuk. A kisfajsúlyú, ezért könnyű műanyag szűrőcsöveket sokszor csak vízzel teletöltve lehet emiatt a furat aljára süllyeszteni.
A beépített szűrőcsövet központosítók segítségével koncentrikusan helyezhetjük el a furatban, erre azért van szükség, mert a védőcső és a szűrőcső közét osztályozott szűrőkaviccsal kell feltölteni a védőcső folyamatos felhúzása közben. Ezzel szűrőváz képződik a szűrő körül. Egyes speciális kutaknál, a nagyátmérőjű kavicsolt szűrőjű kutaknál, ezt a szűrőréteget 40~50 cm szélességű rétegben alakítják ki a szűrő körül, ezzel a kitermelendő víz minőségét javítják, és a réteg vize kedvezőbb hidraulikai viszonyok mellett, áramolhat a kútba.
A védőcsövet teljesen ki szokták húzni az elkészült furatból, de a felső rétegek kizárására vagy az eredeti iránycső és a szűrőcső, (vagy esetleg a védőcső furatban maradó legfelső része és a szűrőcső) közét homok - agyag - és cementpép réteg egymás utáni sorrendben való kitöltéssel látják el.
A kútcsövezés lemélyítése ezzel megtörtént. Ezután a kút ivóvíztermelésre való kialakítása, az ún. kútkiképzési munkák következnek. A kútban lévő fúróiszappal kevert vizeket kompresszorozással kitermeljük. (Nagynyomással a kút aljára préselt levegővel a kútban levő víz fajsúlyát jelentősen lecsökkentjük, ezért az felemelkedik a kútban egészen a talajszint fölé, és ott kiömlik= mamut szivattyú elv.) Ezzel a kút belsejét és a szűrőréteget is megtisztítjuk. A kompresszorozás alatt lehet a kút maximális terhelhetőségét kipróbálni. Ezt akkor érjük el, ha a már letisztult vizű kútból addig növeljük a vízkitermelést, míg újból gyenge homokolás nem jelentkezik. Az ekkor mért vízhozam és a hozzá tartózó vízszint (a kút szűrőcső peremétől elektronikus mérőszondával centiméterben mérik) adja a kút maximális tisztítási vízhozamát.
A kompresszorozás alatt a termelt vízmennyiséget egy ismert térfogatú edény megteléséhez szükséges időadatból számíthatjuk ki. Pl.: 500 literes edény 4 perc alatt telik meg, akkor 1 perc alatt (500/4) = 125 liter vizet nyerünk a kútból, azaz 125 liter/perc a kút vízhozama. Ezeket a méréseket, és a kút letisztulását (az ekkor egy befőttesüvegbe vett vízmintának átlátszónak és homoküledék-mentesnek kell lennie) mi is ellenőrizzük le a kút tisztítása során, vagy ezt kérjük, hogy jelenlétünkben végezze el a fúrómester. Ezután a tervező feladata, hogy a kút víztermelési adatai alapján a megfelelő szivattyút kiválassza, és beépítését a kútba megtervezze.
A kút talajfelszíni részét - elkészülte után - vasbeton esetleg műanyag, kútfejaknával ellátva szokták kiképezni. Ezekkel zárhatjuk ki a felszíni vizeket és egyéb szennyeződéseket a kútból. A kútfejakna gépészete biztosítja a többnyire búvárszivattyús víztermelést a kútból, megfelelő vízmennyiségmérő, vízmintavevő, elzáró és vízvisszaáramlás gátló szerelvények segítségével. Az elektromos energiaellátás és az elektronikus termelésszabályzás berendezéseit is ide célszerű elhelyezni.
Ezzel a házi víztermelő berendezésünk elkészült. A kútnak a házi vízellátó berendezéshez való csatlakoztatása a szükség szerinti vízminőség javító technológiai beavatkozások után (lásd EZERMESTER 2002/3 "Tiszta vizet a pohárba") egy 2~3 m3 térfogatú tárolótartályba történjen. Ebbe a tartályba ugyanis folyamatosan, a legmegfelelőbb termelési paraméterekkel termelhet a kút, ez pedig a kút és a szerelvények élettartama szempontjából döntő fontosságú. A házi vízellátó rendszer pedig ebből a tartályból szükség szerint táplálkozva láthatja el a fogyasztókat.
Legvégül a tervező feladata a "Vízjogi Üzemelési Engedély" kiadásához (500 m3/év víztermelés felett) az illetékes Vízügyi Hatósághoz, vagy a kút "Használatba vételi engedélyezéséhez" szükséges, az I. fokú Építési Hatósághoz benyújtandó tervdokumentáció összeállítása. E dokumentáció alapján kaphatjuk meg a kutunk felhasználásának engedélyezését.