Hogyan üljünk az autóban: a biztonságos vezetés alapja

De mi a rendes?

A helyes üléspozíció nem azt jelenti, hogy kényelmesen ülünk, hanem azt, hogy mindent rendesen elérünk, és soha nem kell nyújtózkodni. Az első, hogy minden pedált ki tudjunk nyomni, és amikor teljesen kinyomjuk a kuplungpedált, a lábunk akkor sem egyenes, hanem 20-25 fokban hajlik a térdünk. Ha éppen csak, hogy elérjük a pedálokat, akkor fékezésnél nem tudunk elegendő erőt kifejteni. Erő nélkül pedig nincsen vészfékezés, ami a ráfutásos balesetek esetében a legjellemzőbb: a sofőr nem nyomja teljes erőből a fékpedált. A modern autókban ugyan van vészfék-rásegítő, de ezekben az autókban sem mindegy, hogy mekkora erőt tudunk mi magunk kifejteni veszély esetén. Tehát az ülés távolságát úgy kell beállítani, hogy a testünket kissé az ülésbe feszítve és a kuplungpedált maximálisan nyomva se legyen egyenes a lábunk. Ez a kissé hajlított láb azért is fontos, mert ha nem tudjuk elkerülni az ütközést, egyenes láb esetén a lábunk nem tud rugózni és elnyelni energiákat. A sérülés sokkal súlyosabb lesz, szilánkosra törhet mind a lábuk, mind a medencecsontunk.

A háttámla helyes beállítása is nagyon fontos, mert veszély esetén a kormányzásnak is döntő szerepe van az ütközés elkerülésére tett manőverek során. Ha nem érjük el rendesen a kormányt, akkor esélyünk sem lesz a helyes manőverezésre. A karunk sem lehet sosem teljesen egyenes, ezért ne „feküdjünk” az ülésben. Akkor van jól beállítva a háttámla, ha teljesen hátradőlve, testünket kissé a háttámlának szorítva kinyújtjuk a karunkat, és a csuklónk van a kormánykerék tetején. Ennek két oka is van. Kinyújtott karral nem lehet jól kormányozni. A másik, hogy veszély esetén a testünk automatikusan felegyenesedik, és háttámasz nélkül inkább csak kapaszkodunk a kormányba, ami megakadályozza a pontos manőverezést.

Régen úgy tanították a helyes kormányfogást, hogy 10 óra 10 percnél fogjuk a kormánykereket. Azonban a legnagyobb kitéréshez 3 óra (jobb kéz) és 9 óra (bal kéz) magasságában kell fognunk a kormánykereket, így mindkét irányba fél fordulatot tudunk kormányozni anélkül, hogy összeakadna a kezünk.

A jól beállított ülés, a helyes kormányfogás is keveset érhet, ha lábunkat túlságosan kényelembe helyezzük hosszabb időre, mert veszély esetén nem tudunk időben a pedálokra lépni.

A biztonsági övet soha ne hagyjuk lazán, mindig feszesen legyen a testünkön, mert csak így képes ellátni feladatát, hogy ütközés esetén az ülésben tartson. És a feszes biztonsági öv segít megtartani testünket manőverezés közben is, így nagyobb eséllyel tudjuk elkerülni is az ütközést.

A kismamáknak is fontos szabály, hogy soha ne a hasukon fusson a biztonsági öv, hanem mindig a hasuk alatt vezessék el, mert így egy esetleges ütközésnél megóvhatjuk a babát is. Ehhez övterelőt, övlehúzót is érdemes beszerezni már a terhesség legelején.

Utasaink biztonságára is ügyeljünk, mert bár semmit nem tehetnek veszély esetén, segíteni nem tudnak a sofőrnek, de egy esetleges ütközés esetén súlyos sérüléseket lehet elkerülni, ha az utazás során minden utas helyesen ül az autóban, feszesen bekötött biztonsági övvel. A kamaszok hajlamosak arra, hogy lábukat felteszik pl. a műszerfalra. Ugyan be vannak kötve, de baleset esetén sokkal súlyosabbak lesznek a következmények, mintha rendesen ülnének az autóban. A másik veszélyes mozdulat, amikor valaki előrehajol a kocsiban. A biztonsági öv a lassú kihúzást engedi, meglazul, de nem véd kellően, ha éppen ekkor ütközünk.

A gyerekek és az állatok is mindig legyenek bekötve a testméretüknek megfelelő biztonsági eszközökkel, gyerekülésben vagy ülésmagasítóval. És az úton többször kérjük meg, figyelmeztessük a gyerekeket, hogy rendesen szabályosan üljenek. Kisállatainkat pedig a megfelelő utazó állathordozóban szállítsuk.

A vezetéstechnikai tréningeken azt is tanítják, hogy veszély esetén mindig arra nézzünk, ahová el szeretnénk manőverezni autónkat, és ne azt nézzük, amit el szeretnénk kerülni. Ennek az az oka, hogy a legtöbb sofőr oda vezeti az autót önkéntelenül, ahová néz.

Biztonságos közlekedést mindenkinek!