Miből legyen a kerítés?

Sok féle megoldáson egyetlen cikkben nem tudnánk végigmenni, ezért most egy elég elterjedt formát választottunk ki; elkészülnek a kerítésoszlopok – rendszerint kőből, de lehet fém oszlop is –, majd az oszlopközöket kerítéselemekkel töltjük ki. Ez klasszikusan fából készült, mert az a legolcsóbb, és a szerelése is könnyű. Sajnos a karbantartás igénye viszont nagy, hiszen a szabadtéri fa elemeket legalább 2 évente le kell csiszolni, és újra kell festeni, ha hosszú élettartamot szeretnénk elvárni tőle.

Nagyon divatos a fát helyettesítő WPC kerítés

A WPC deszka a faforgácsból és hőre lágyuló műanyagból áll, amit magas nyomással formáznak. Mivel nagyobbrészt fa adja az alapját, megőrzi annak külalakját. A műanyag összetevőnek köszönhetően viszont ellenáll az időjárás viszontagságainak. Például nem korhad, és nem fakul, olyan mértékben, mint a deszkakerítés. Mindennek köszönhetően nagyon tartós, és nem igényli azt a rendszeres karbantartást, amit a fa alapanyagú kerítés. A WPC deszkákkal ugyanolyan könnyű dolgozni, mint a fával. Könnyű megfúrni, és a megfelelő elembefogókra könnyű felcsavarozni a kerítéselemeket. Terhelhetősége azért nem korlátlan, de megfelelő.

Fémkerítés

Az erősebb, tartósabb kerítéselemek fémből, gyakorlatilag acélból vagy alumíniumból készülnek. Ha összehasonlítjuk ezt a két fajtát, akkor mindegyik mellett lehet érveket és ellenérveket is találni. Az alumínium kerítés előnye, hogy mechanikai sérülés során a levegővel érintkezve újra egy védőréteg képződik, ami megakadályozza a rozsdásodást. Ez gyakorlatilag minden alumíniumra vonatkozik, emiatt a szabad térben az alu kerítéselemek csak esztétikai okból kapnak bevonatot. Az anyag önmagában szinte korlátlan élettartamot garantál. Cserében viszont drága.

Az acél sajnos nem viselkedik így, a nyers acél levegővel és nedvességgel érintkezve oxidálódni, rozsdásodni kezd, ezért a felületet tökéletesen elfedő bevonattal kell megvédeni. Ma már nagyon korszerű bevonatok vannak, amik addig, amíg meg nem sérülnek – pl. nekimennek autóval – addig tökéletes védelmet biztosítanak az acél kerítésnek is. Gondoljunk csak az autók karosszériájára; azok is acéllemezből készülnek, és ha vigyázunk rá, akkor évtizedekig nem fog rozsdásodni. De ahol megsérül, ott hamar pótolni kell a bevonatot, különben megindul a korrózió. Az acélkerítés esetén is szükséges a mielőbbi javítás javítófestékkel, ha sérülés éri. Az acél kerítésnek - felületkezelési módjának köszönhetően - így is kb. 30 év az élettartalma, tehát egy generáción át kitart, és cseréje általában csak akkor válik szükségszerűvé, amikor új trendek, technológiák miatt talán amúgy is változtatnánk a kerítésen.

Az acélfelület védelmére több – gyakorlatilag egyenértékű – technológia is létezik. Az acélkerítések porszórásos festését más néven színterezésnek nevezzük. Az eljárás lényege, hogy a zsírtalanított felületre elektrosztatikus szórópisztoly segítségével egy színezett műanyag-por alapú festéket hordanak fel, majd kemencében 160-200 Celsius fokon ráolvasztják. Az így kapott műanyag bevonat rendkívül tartós és rugalmas, valamint hő- és UV-álló. A technológia nem csupán praktikus és egyszerű, de környezetvédelmi szempontból is jobb, mint a hagyományos oldószeres festés, mivel használatával gazdaságosabb és tartósabb végeredményt kapunk.

Porszórással a hagyományos festéssel szemben tizedmilliméterre egyforma vastagságú bevonatot kap a fém felület; jól ellenáll az UV-sugárzásnak és az időjárási viszontagságoknak. Egy másik technológia a tűzi horganyozás. A tűzi horganyozás alapvető célja, hogy olyan védelmet nyújtson a fémeknek, mely ellenáll a vegyi-, és hőhatásoknak is. A tiszta acélszerkezetet horganyfürdőbe mártják, mely 435-450 °C-os. A horganymedencében a vas és cink reakciója által létrejött bevonat rárakódik az acélfelületre. Ez egy ún. elektrokémiai eljárás, melynek további előnye, hogy a zártszelvény oszlopok belső felülete szintén tűzi horganyozott bevonatot kap. A horganybevonat általános vastagsága 60-70 mikron.

Speciális igények esetén a tűzi horganyzott kerítéseket és oszlopokat tovább erősíthetjük színterezéssel. Színterezett termékek első lépésben galvanizáláson esnek át, majd később porszórásos technikával egy műanyaggal kevert festékréteget kapnak. Ez a két eljárás együtt szintén erős felületvédelmet nyújt a kerítéselemeknek.

A galvanizálás során a fémdarabot egy fémsó-oldatos galvánfürdőbe mártják. A galvánfürdő pozitív sarkára egy egyenáramú áramforrást kötnek, az acélszerkezetet pedig a negatív sarokra. A pozitív töltésű fémionok az oldatban a szerkezet felületéhez tapadnak, és 10 mikron vastagságú réteget hoznak létre rajta. A megszáradt termék később színterezésen esik át, így kapjuk a kész terméket. A galvanizálás önmagában a tűzi horganyozáshoz képest kevésbé tartós felületvédelmet biztosító eljárás.