Magból növény

Magbeszerzés, csíráztatás

A vetőmagaltokban néha szoba növény-magvakat is árulnak. Kapható arália, dzsakarandafa, selyemfenyő, golgotavirág, könnyezőpálma, üstökfa és még sok más növény magja. A már meglévő, nagyobb és viruló vízipálmáról, korallvirágról, díszpaprikáról, aszparáguszról, díszcsalánról is gyűjthetők magvak. Alkalmas ültetésre a datolya, a narancs és más citromfélék, valamint a kaktuszok magva is.

Vetés előtt a magvak húsos burkolatát le kell szedni úgy, hogy alaposan megmossuk és homokkal dörzsöljük. Ha a mag kisebb-nagyobb tokban vagy egyéb száraz termésben van (ha megrázzuk, halljuk is), ki kell szabadítani a termékburokból. A burkot törjük fel, hasítsuk szét, de esetenként az is elég, ha megfúrjuk. A magokat fajtánként külön-külön fehér kartonlapra gyűjtsük, jól megvilágított helyen. Miután a szemek már megszikkadtak, de nem száradtak ki annyira, hogy az már veszélyeztetné csírázóképességüket, válogassuk ki a feltűnően csenevész, zsugorodott vagy törött egyedeket. A magvakkal együtt nem kerülhetnek a földbe bomló szennyeződések.

A fűszerbors nagyságú vagy annál nagyobb magvakat egy napig langyos vízben áztassuk, hogy gyorsabban csírázzanak. A különösen kemény héjúakat vagy a nagyobbakat késheggyel, reszelővel karcoljuk meg. A maghéj dörzspapírral is vékonyítható.

Vetőágy-készítés

A magokat kisebb edénybe, cserépbe, tálkába vagy deszkából összeszegelt ládába vethetjük. Nagyobb edénybe többféle mag is vethető, ha a különbözőket a földbe mélyesztett műanyag- vagy üvegcsíkokkal elválasztjuk egymástól. Az edényt használat előtt „kifőzéssel” fertőtlenítsük, de legalább meleg szódás vízzel alaposan mossuk ki. Az edény aljára fúrjunk vízelvezető nyílásokat.

Vetőágy-készítéshez jó az egyszerű kerti föld, a komposzt és a homok keveréke vagy a rostált lombföld. A készen kapott földkeverékek közül megfelelők az előzetesen fertőtlenített Florasca földek. A föld mindig nyirkos legyen, de ne túl nedves. A föld akkor megfelelő, ha a tenyérbe szorítva egybe marad, de már enyhe ujjnyomásra szétesik. Az ennél szárazabb földet öntözzük meg szóró rózsás kannával, a nedvesebbet pedig húzzuk szét, hogy szikkadjon.

Az edény alján a vízkivezető nyílásokat cserépdarabkával fedjük le, hogy el ne tömődjenek. Utána ujjnyi vastagon terítsünk rá homokot vagy sódert vízelvezető rétegnek. Arra szórható több centiméter vastagságban a föld. A betöltött földet az edény pereménél tenyerünk élével nyomkodjuk végig, majd ujjainkkal a középső földrészt is tömörítsük. Ezután simítsuk le élére állított deszkalappal. Tenyerünkkel vagy nyeles deszkalappal annyira nyomkodjuk le, hogy a peremig legalább fél centiméteres víztér maradjon.

Vetés

Az apró magvakat kartonlapról vessük úgy, hogy mutatóujjunkkal kicsiket ütögessünk a tenyerünk felé hajlított kartonlapra, így a magok egyenletesen, és méretűikkel azonos térközökkel hullnak a talajra. A nagy magvakat - különösen, ha értékes ritkaságok - szemenként vessük, egyenletesen, 1-3 cm-es térközökkel rakva a földre. Utána ujjheggyel vagy pálcikáival nyomkodjuk be kissé a talajba. Az elvetett magvakra szitáljunk porhanyós földet, esetleg hintsünk rájuk nyirkos homokot, hogy teljesen be legyenek takarva.

Gondozás, kelesztés

Az apró magvak földtakarását párolgást gátló, a vetés fölé helyezett üveglap is helyettesítheti. Az egyik végét támasszuk fel egy gyufaszállal, hogy az üveglapon lecsapódó vízcseppek ne a vetésre hulljanak, hanem lecsoroghassanak az alacsonyabb oldalon. Tehetünk a vetésre műanyag burkolatot is. Ha a magokra papírt terítünk, a moszatok és a gyorsan kikelő gyomok nem borítják el azokat, mert a felszínt eltakarjuk a fénytől.

A vetést be kell öntözni. Legjobb a permetszerűen porlasztott langyos víz. Még jobb, ha az edényt pereméig beállítjuk egy nagyobb, kézmeleg vízzel feltöltött edénybe. Először tegyük a kisebb edényt a nagyobba, azután a nagyobbat öntsük tele vízzel. Így alulról nedvesedhet át a föld, és elkerülhető, hogy a magvak kimosódjanak vagy összekeveredjenek. Valahányszor megszikkad a földfelszín, az előbbiek szerint öntözzünk, óvatosan.

Bár lakásban nemigen tudjuk biztosítani a különböző növények csírázási hőmérsékletét, abból nem származik különösebb baj, ha a vetést 20 °C körüli hőmérsékleten tartjuk. Kezdetben fény sem szükséges. Amint azonban a kis növények kezdenek kibújni a földből, az árnyékoló papírtakarást távolítsuk el, és az edényt tegyük világos helyre. A tűző naptól azonban óvjuk.

Amikor a növények fejlődő levelei már egymást érik (két-három levelük van), szét kell ültetni őket. Áttűzdelhetők még mindig közös tartóedénybe. Ehhez valamivel tápdúsabb föld kell, amelyet a már leírtak szerint töltsünk az edénybe. Az átültetéshez a lapos végén ék alakban bevágott, és az egyik végén ceruza vastagságúra alakított tűzdelő keményfát használjunk.

A gyökérrészükkel egyenként kiemelt növényeket tartsuk a megfelelő mélységű lyuk fölé. Közben a tűzdelővel nyomjunk földet a lyukba lógatott gyökérzethez. Ügyeljünk arra, hogy a gyökerek ne görbüljenek vissza, lefelé álljanak. Ha kevés a hely, inkább csípjünk le a gyökerekből keveset. Első tűzdeléskor a növények legalsó levelükig kerüljenek földbe, egymástól jó néhány centiméteres térközökkel. Beöntözésük most sem maradhat el. Ezután néhány napig zártan, fóliaburkolat alatt tartsuk a növényeket, hogy gyökereik megújuljanak.

Ha további fejlődésük során a leveleik ismét összeérnek, újra át kell ültetni a növényeket. Ekkor az egyedek már egyenként tehetők apró cserepekbe, az igényüknek megfelelő földbe.