Gofri és ostya

Parti sütemények külön kisgéppel

A gofri, ez az édes, ropogós termék süteményként, de alkalmanként édes reggeli gyanánt is megállja a helyét. Népszerűsége egyre nőtt, így már hazánkban is több évtizede megjelentek a háztartási méretekben használható gofrisütők. Ezek között vannak különböző méretű, formájú, eltérő tésztavastagságot sütni tudó eszközök, sőt olyan is, ami gofrikosárkát készít, amibe akár puding, akár gyümölcs tehető – például tejszínhabbal a tetején. Áruk sem túl magas 8000-50 000 forint között sokféle vásárolható.

A gofri eredete az ókori kultúrákig nyúlik vissza, ami nem csoda, hiszen alapvetően a tésztája egyszerű, kevés hozzávalót igényel. Azonban a modern gofri az 1200-as évekből eredeztethető. Ekkor a hollandok kezdték a gofrisütést, ami kezdetben kimondottan különleges alkalomra készülő étel volt. A gofrisütés hagyománya később terjedt át Belgiumba is, amely ország napjainkban a gofri egyik fő kultúrközpontja.

A gofri eredeti neve „wafel”, vagy „waffle” volt, ami a holland „wafelijzer” szóból ered, ami vas süteményt jelent. Az első gofri formák vasból készültek, ami lehetővé tette a sütésüket a belül puha, de ropogós külső réteg elérése érdekében. Az első gofri formák egyszerűek voltak, és ezekre ráöntötték a tésztát, majd a formákat a tűz fölé helyezték. A gofri népszerűsége az évek során tovább nőtt, és számos változata alakult ki ennek köszönhetően. A klasszikus gofrit, amit a legtöbben ismernek, egyszerűen porcukorral, fahéjjal és sziruppal vagy lekvárral fogyasztják. Azonban a gofrit sokféle töltelékkel és lélegzetelállító ízesítéssel is készíthetjük. Gyakori kiegészítők például a csokoládé chipsek, gyümölcsök, szirupos szószok vagy akár a tejszínhab. Különféle krémek is használhatók a töltelékben, hogy még gazdagabb és ízletesebb legyen. Az újszerű buborék gofrikat pedig meghajtogatva ehető fagylaltkehelyként, gyümölcskehelyként is lehet használni.

A gofri sütésének különböző módjai vannak a világ különböző részein. Az eredeti holland és belga gofri formák továbbra is elérhetők, de ma már számos más típusú gofrisütő és eszköz is látható az üzletekben. Léteznek például a belga stílusú vastag gofrisütők, amelyek egy adag gofrit készítenek egyszerre, vagy az amerikai stílusú gofrisütők, amelyek vékonyabb gofrit eredményeznek, tipikusan négyzet alakúakat. Az egyes gofrik között nagy ízbeli és tészta-textúrabeli különbség, ezért is adódhatott, hogy a világ számos kultúrájában népszerűvé vált. Ami azonban közös bennük, az az édes és csábító ízés a tészta, amelyet belül puhának és kívül ropogósnak érzünk. A gofri sütése egyszerű és minőségi gofrisütő segítségével garantált a siker. Bármelyik receptet is választjuk, vagy bármilyen tölteléket adunk hozzá, a gofri mindig egy kis örömet és boldogságot hoz az asztalra.

Ostya, nem csak fagyitölcsérnek

Az édes és ropogós ostyák, amelyeket számos országban fogyasztanak, izgalmas vallási eredetű történettel rendelkeznek. Az ostya sütésének eredete több száz évvel ezelőttre nyúlik vissza, és azóta számos változáson ment keresztül. Az ostyasütés gyökerei meglehetősen homályosak, de a legtöbb forrás azt állítja, hogy a középkori Európában kezdett elterjedni. Az első írásos említést az ostyákról egy 13. századi angol krónika tartalmazza, amely megemlíti a „hostys” elnevezést. Valószínű, hogy az ostya eredetileg a kereszténység szertartásaiban, például az Oltáriszentségben történő felhasználásra szolgált. Az ostya jelentősége a vallási rituálék mellett később a hétköznapi étkezésekben is növekedett.

Az ostya sütése hosszú folyamat volt, amely számos hozzávalót és eszközt igényelt, de napjaink ostyasütői már gyorsítanak a folyamaton. A hagyományos ostya sütéséhez először egy speciális tésztát készítenek, amelyet különféle hozzávalókból állítanak össze, például búzalisztből, tojásból, cukorból és vízből. Ezután a tésztát vékonyra húzzák, majd speciális ostyasütőkben megsütik. Az ostyák sütése során fontos figyelni a megfelelő hőmérsékletre és időtartamra, hogy ne égjenek meg, vagy ne legyenek túl puhák a lapok. Az elektromos ostyasütők előnye, hogy egyenletes hőeloszlást és megfelelő hőmérsékletet biztosítanak, de ennek híján lehet hagyományosabb módszerrel is sütni, mintázott összecsukható vaslapok között, azt a gázláng fölé tartva.

A töltött ostyák is kedveltek, ahol a sütemény közepére krémet, lekvárt vagy más ízesítést tesznek. Népszerűek a csokoládé, vanília és mogyorókrémes ostyák is. Néhány helyen még szaloncukrot is helyezhetnek az ostya belsejébe, hogy még édesebb legyen a sütemény. Van olyan változat is, ami tésztagurigákat használ töltelékként, vagy a csokoládéval öntött ostya, ahol az ostyát csokireszelékkel díszítik.

Az ostyák sütéséhez szükséges eszközök és technikák is változatosak lehetnek. A klasszikus ostya sütéséhez hagyományos ostyasütőt, tészta húzót, valamint sütőt és tepsit használnak. De a modern konyhatechnikáknak köszönhetően ma már kaphatók olyan ostyasütők, amelyek elektromos hőforrással rendelkeznek, de ettől még hagyományosan is elkészíthetjük ezeket az ostyákat a sütőben vagy a serpenyőben. Az ostya sütését segíthetik szintén speciális tésztakészítő és tésztalapító eszközök is.

Az ostyák jellege és íze nagymértékben függhet az alapanyagok minőségétől és típusától. A hagyományos ostyákat általában búzalisztből készítik, de egyre népszerűbbek a gluténmentes és egészségesebb változatok is, amelyek más gabonákból, például rizsből vagy kukoricából készülnek. Érdemes kipróbálni az olyan alternatívákat is, mint például a zabliszttel készült ostyák, amelyek több rostot tartalmaznak, és táplálóbbak lehetnek.

Az ostyatekercsek, fodros szélű kelyhek készítésének a titka pedig az, hogy a megsütött ostya, egy nagyon rövid ideig még formázható, majd miután hamarosan megszárad, pattanva törik.

A kisgépek választékában ezt a kettőt érdemes kipróbálni, míg egy tojásfőző vagy kefirkészítő hasznos, de az eredmény más módon is elkészíthető, gofri vagy ostya speciális sütőeszköz nélkül sokkal nehezebben készíthető el.