Belső szigetelés

Sokszor hasznos, máskor elkerülhetetlen

Ennek előnye a jobb hőszigetelés. Nem alakul ki hőhíd, mivel a ház körben le van szigetelve. A fal hőtároló képességét teljes mértékben kihasználják. Kellemes, egészséges a belső klíma, nyáron véd a túlzott felmelegedés ellen is. A hőmérsékletingadozás és a fagy nem károsítja a falazatot. Külső szigetelésnél nem kell párazáró réteget alkalmazni. Ha csak belső szigetelés van, a falazat mindenütt hideg, a fagyhatár a falazaton belül van. A szobák a fűtés kikapcsolása után gyorsan lehűlnek. Egyedül a hétvégi házaknál előnyös a belső hőszigetelés, mivel csak ritkán és rövid ideig használjuk azokat, így ezáltal gyorsabban fel tudnak melegedni. A hátrányok ellenére sokszor semmilyen más lehetőségünk nincs, mint a belülről történő szigetelés.

Van még egy eset, amikor nyugodtan gondolkozhatunk a belső szigetelésben, amikor van többé-kevésbé megfelelő külső szigetelés, de azért adódnak gondok a belső oldalon. Az átlagosan magas pára miatt nem mindig van lehetőségünk levegőztető rendszerben gondolkozni, de a belső falfelület egyes pontokon túlságosan alacsony a hőmérséklet, és ott létrejöhet páralecsapódás, penészesedés. Ezt a falat tehát nem alapjaiban kell szigetelnünk, csak egy kicsit ki kell egészítenünk az elégtelen külső szigetelését. Ilyen esetben nem kell vastag belső szigetelésben gondolkozni, csak egy átgondoltan megválasztott szigetelő lap felragasztásával. Lehet az hőszigetelő panel, de akár egy réteg gipszkarton is, már ez utóbbinak is jelentős szigetelő hatása van.

Legegyszerűbb megoldani az épületek komplexebb belső hőszigetelését gipszkartonnal és szigetelőlapokkal, vagyis egy szigetelőrétegből (sztiropor vagy növényi rost) és egy gipszkartonból vagy gipszrost lemezből készült fedőrétegből álló szendvicsszerkezettel. A falat csak meg kell tisztítani a tapétától és a fellazult festékmaradványoktól, majd ezután egyszerűen ragasszuk fel a lapokat a ragasztó gipsszel a falra. Az illesztéseket fugázzuk ki. A kétrétegű szigeteléseknél is alkalmazható ez a szigetelő módszer. A gipszragasztóval először a speciális növényi rostlapokat a falra, majd erre a szigetelő rétegre a gipszlapot kell felragasztanunk.

Ha a falban nagy egyenetlenségek vannak, vagy csöveket illetve kábeleket szeretnénk a falba rejteni, akkor a legegyszerűbb megoldás az, ha párnafákra szereljük a belső falburkolatot. A párnafákat – szigetelőanyagból készült alátétcsíkkal ellátva – egymásra merőlegesen dübelezzük a falra. Az alumínium kasírozású, növényi rostból készült szigetelőanyagot a párnafák közötti területbe ékeljük hézagok nélkül. A végső felülethez csavarozzuk fel a megmaradt gipszkarton lapokat a párnafákra, az illesztéseket és a csavarfejeket gletteljük le. Használhatunk lambériát vagy lazán kapcsolódó falburkoló paneleket is burkoló elemként. Ezeket a paneleket a szabványos rögzítő profillal szereljük a szerkezet függőleges párnafáira. A sarkoknál élre kell vágni a paneleket, és ha szükséges, le kell fedni takaróléccel is. A belső falburkolat legyen hézag- és hőhídmentes.