Terhelhetőség és szigetelés a falazóanyagoknál

Legelső szempont a tartósság és a tartószerkezeti megbízhatóság. Ezt követően legyen jó hőszigetelő, a hideg és a meleg ellen is szigeteljen, viselkedjen páratechnikailag zavartalanul, legyen jó hangszigetelő, lehetőleg legyen kedvező az anyagár, és a lehető legkisebb az élőmunka-ráfordítás a falazásra.

Jól terhelhető vagy jó hőszigetelő

Tartószerkezetileg általában a tömör, vagy minél tömörebb anyagok a leginkább jól terhelhetőek, bár ezek a legkevésbé hőszigetelők, de tömegüknél fogva jó hangszigetelők. Ilyenek a mészhomoktégla és a tömör égetett agyag téglák közül a kisméretű tégla. Valamennyi többi falazó-elem vagy anyagában pórusos - mint a pórusbeton, a pórusos blokktégla és az agyagkavics falazóblokk - vagy gyártás során kerül kialakításra minél nagyobb üreghányad, mint pl. a hagyományos blokktéglák vagy a vázkerámia falazóelemek esetében. Ezeknél az anyagtípusoknál már megkísérelték összehangolni a tartószerkezeti, a hő- és páratechnikai valamint az akusztikai szempontok kielégítését, nem mindig sikerrel!.
A hőszigetelő-képesség gyakorlatilag a tartószerkezeti szempontok megfordítottja. Minél pórusosabb, minél nagyobb üregtartalmú egy falazóelem, annál jobban hőszigetel, bár csökken a terhelhetőség, és minél kisebb a tömeg, annál jobban képes rezgésbe hozni a hangterhelés, tehát romlik a hangszigetelő képesség.

Szigetelés a hideg és a meleg ellen

A nagyobb tömegű, tömör és a könnyebb üreges falazó-elemek vonatkozásában azonban még egy szempont jelenik meg. A könnyű falszerkezet hőtároló képessége jóval kisebb, mint a nagy tömegű tömöré. Ennek a jelentősége a nyári hőségben erősödik fel, amikor a kinti meleg kirekesztése, illetve a lakás kellemes klímájának biztosítása a cél.
A homlokzati hőszigeteléssel kiegészített könnyű falszerkezet azonban csak klímaberendezéssel képes biztosítani a megfelelő belső hőmérsékletet, mert a manapság divatos falazatok hőtároló képessége kicsi. Sokkal jobb a nagy tömegű, tömör falazaté, ami a régi várakéhoz hasonló hőkiegyenlítő hatást fejt ki; lassan melegszik fel és lassan hűl le. A hőszigetelő és a hőtároló képesség némileg ellentmond egymásnak. A téli hideg ellen könnyű szerkezetekkel és hőszigeteléssel, a nyári meleg ellen azonban a falazat nagy tömegével lehet védekeznünk.

Lélegző fal

Hasonló szempont a páratechnikai viselkedés is. A tömör anyagok kevésbé, míg a pórusos anyagok jobban eresztik át a párát. A lakott terek légcseréje persze nem a falakon át történik. Egy falazat akkor jó, ha légzáró, ami nem azt jelenti, hogy nem hatol át rajta a pára. A jó fal légzáró annyiban, hogy a szél torlónyomását nem engedi át, de a páranyomás-különbség hatására a zavarmentes páraáramlást lehetővé teszi. Tehát az ún. "lélegző" fal, nem azt jelenti, hogy nem kell szellőztetni, vagy megengedhető a tökéletesen légzáró ajtók, ablakok alkalmazása, hanem azt, hogy a téli időszakban a nagyobb belső páratartalom úgy jut át a falakon, hogy sehol nincs kondenzáció, párakicsapódás.
Hangszigetelés szempontjából, akár léghangról (levegő által továbbított rezgésekről), akár testhangokról (falak, födémek, padlók által vezetett kopogó) hangokról legyen szó, a nagyobb fajlagos tömeg a kedvezőbb. Minél nagyobb tömegű egy fal, annál nehezebb rezgésbe hozni, annál jobban hangszigetel. Tehát a nagyon pórusos, könnyű anyagok kedvezőtlenebbek.
Homogén falszerkezetként csak a 37,5-ös pórusbeton falazat képes kielégíteni a mai reális hazai és európai hőátbocsátási értéket, az U=0,4 W/m2K-t, miközben ez az érték folyamatosan közelít a 0,25-0,35 W/m2K felé, ami már minden esetben csak kiegészítő hőszigeteléssel biztosítható. Minden további alkalmazás és falvastagság esetén a homlokzati hőszigeteléssel lehet/kell javítani a hőszigetelési tulajdonságokon. Ugyanígy fokozottabb akusztikai igények esetén és a nyári meleg elleni szigetelés szempontjából a nagyobb térfogatsúlyú - így általában rosszabb hőszigetelő-képességű - falazatok betervezésével kell számolni.