Ismerős és ismeretlen "gyümölcsújdonságok"

A kertünkbe telepíthető gyümölcsfajok száma évről-évre növekszik, hiszen egyre többféle növény válik elérhetővé a kertészeti árudákban. Az itt bemutatott fajok között akad néhány, amely hazánkban vadon is megtalálható. De ezek is újdonságnak számíthatnak abból a szempontból, hogy eddig nem gyümölcstermésük miatt, maximum díszítőértékükből adódóan voltak jelen kertjeinkben.

Hazánk kertjeinek többségében az a gyakorlat, hogy a telektulajdonosok élesen elválasztják egymástól a díszkertet, valamint a zöldséges-, és gyümölcsös részt magában foglaló haszonkertet. Általában a ház körül, az utcafronti részen található a dísznövényekkel beültetett és befüvesített rész, hátul pedig mintegy elbújtatva a világ elől kapnak helyet a zöldségek és a gyümölcsök. Ez az elkülönítés azonban egyre kevésbé indokolt: lapunk egy korábbi számában bemutattunk már számos díszítőértékkel is bíró zöldségfajtát.
A most bemutatott gyümölcsfajoknak mindegyike megállja a helyét dísznövényként is, így kettős hasznosításuknak köszönhetően akár a díszkertben is helyet kaphatnak. Azért e növények többségétől ne várjunk lédús, nagy gyümölcsöket, de alkalmi csemegeként fogyasztható terméseik megérik a nevelésükkel járó nem túl nagy fáradtságot.

Berkenye Bodza Eperfa Füge

Homoktövis (Hippophae rhamnoides)
Ez a kétlaki, szélporozta növény száraz talajon is kiválóan fejlődik. Egy porzós növényre 8-10 termős példányt is számolhatunk. Bogyója nyersen fogyasztva kiváló E vitaminforrás, és jótékonyan hat a szervezet immunrendszerére, mivel egy kilogramm gyümölcsben 5 g C-vitamin található. Nyers fogyasztása mellett számos módon feldolgozhatjuk, bár így beltartalmi értékeinek jó része elvész.
Ezüstös csillogású levelei tűző napon nagyon dekoratívak, így ez a nagyméretű cserje, vagy törzsesre nevelt fácska a díszkertben is jól mutat. Ültetésekor vegyük számításba, hogy a porzós, hímivarú példányok szép sűrű, kompakt ágrendszert nevelnek majd, míg a nőivarúak kusza, laza koronájúak lesznek. Ezért a porzós egyedeket célszerű inkább szem elé ültetni, míg a termősökből kevésbé dekoratív megjelenésük miatt inkább kerítés melletti sövényt alakítsunk ki. Terméséréskor azonban a narancssárga gyümölcsök ezeket is látványosabbá teszik.
Számítsunk rá, hogy a homoktövis - ha jó helyre kerül - gyökérsarjakról agresszívan terjed. Főleg az oroszok nemesítik, így ha nehezen is, de hozzájuthatunk különféle kertészeti változataihoz.

Bodza (Sambucus nigra)
Virágából szörp, szirmaiból különös aromájú palacsinta, terméséből lekvár, bor, és pálinka készíthető. A bodzáknak egyedüli hátránya, hogy hajtáscsúcsaikon, virágkocsányaikon vonzzák a levéltetveket, így azokat rendszeresen irtani kell. Bár ennek előnye is akad: ha bodzánk van a kertben, akkor az összes levéltetű azt támadja majd meg, így a rózsáink fellélegezhetnek.
A hazánkban vadon is élő fekete bodzának számos kertészeti változata beszerezhető. Vannak kimondottan gyümölcstermelési céllal nemesített fajtái: ezek a vad alapfajhoz hasonlóan zöld lombúak, csak virágtányérjaik méretesebbek, és a bogyóméretük, valamint a terméshozamuk is nagyobb. Ezek mellett díszbodzákat is találunk szép számmal, melyek azonban alig-alig teremnek. A Sambucus nigra 'Variegata' zöld levelei világossárga mintázatúak, de van többféle vörös, bordó, lilás lombszínű változata is.

Eperfa (Morus alba, M. nigra)
A selyemhernyó tenyésztés idején rengeteg példányuk élt országszerte, mára számuk jelentősem megcsappant. Ennek oka, hogy az alapfaj nagyon nagyra nő, így egy kisebb kertben árnyékával mindent kipusztít maga alatt. Másik hátránya, hogy éréskor nagy számban hullajtja ízletes terméseit, ami balesetveszélyesen csúszóssá teszi a talajt. Nigra fajánál e termések ráadásul feketék, és összetaposva megfestik a betont, a ruhákat és mindent, amihez hozzáérnek. Termése egyébként kellemes zamatú, így nyersen is fogyasztható, nagy terméshozamából adódóan régen sokan pálinkát főztek belőle.
Most, hogy e növény összes hátrányát kielemeztük meg kell említeni, hogy már a kis kertek tulajdonosainak sem kell lemondaniuk e fajról. Kertészetekben gyakran kaphatóak koronába oltott szomorú, azaz 'Pendula' változatai. Ezek az alapfajjal ellentétben lassú növekedésűek, csüngő ágrendszerükből adódón nem árnyékolnak be nagy területet, ennek ellenére terméshozamuk mégis elegendő egy család részére.

Galagonya Homoktovis Som Kivi

Kivi (Actinidia sp.)
Ez a kúszó szárú futónövény már évek óta kapható hazánkban, jelentős mértékben eddig mégsem terjedt el. Vannak kétlaki változatai, amelyeknél a terméskötés érdekében hím és nőivarú egyedeket is kell ültetnünk. Számos változatának köszönhetően, már találhatunk öntermékeny kiviket is, amelyeknél a magányosan ültetett példányokon is terem gyümölcs. A hagyományos szőrös gyümölcsű változatokon kívül, kisebb, de kopasz gyümölcsű kivit is ültethetünk, sőt vannak -30 C-ig is fagyálló fajtái.

Füge (Ficus carica)
Számos változatban beszerezhető ez a nagyméretű cserjévé, vagy kisebb fává fejlődő növény. Akadnak mélyen karéjos levelű változatai is, amelyek díszesebbek. Érdemes olyan fajtát választanunk, amely biztonsággal beérleli terméseit a mi éghajlatunkon is. Fiatalabb korában fagyérzékeny. Tavasszal tőről fagykár esetén is újrahajt, csak így az előző évi növekmények veszendőbe mennek. Ezért a fiatalabb egyedeket érdemes télen takarással védeni.

Krisztustövis (Gleditsia triacanthos)
Óriási tövisei miatt kerítéspótló, áthatolhatatlan sövényként ültetik leggyakrabban, azonban alakítás nélkül kecses fává nő. Télen lehulló termései bár nagyon kevés fogyasztható részt tartalmaznak a magok körül, ízét egyedi aromája miatt érdemes megkóstolni.

Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis)
Az előbbihez hasonlóan termésében alig található valami kis gyümölcshús, így inkább a díszfa kategóriába soroljuk, ám egyszer érdemes ezt is megkóstolni.

Mézbogyó (Lonicera caerulea kamtschatica)
Mélykék színükkel is díszítő gyümölcseinek B vitamin tartalma jelentős. Nyirkos talajban és hűvösebb fekvésben érzi igazán jól magát. Teljesen télálló, igénytelen növény. A körülbelül egy méteresre növő bokorról májusban szüretelhetjük a lekvárnak és szószok készítésére is alkalmas két centiméteres hosszú gyümölcseit.

Rebarbara (Rheum rebarbara)
Lágyszárú növény, nagy lapuszerű levelekkel. Érdekesége, hogy a rebarbarán kívül nem sok olyan növény van hazánkban, amelynek a levélnyele a fogyasztható része. A vaskos nyelekből hámozás után készíthetünk frissítő savanykás kompótot, de lekvárként, befőttként is eltehetjük.
Tápanyagokban gazdag talajt, napos helyet és a növekedési időszakában rendszeres vízellátást igényel. Mindig az alsó leveleket kezdjük el szedni, és ügyeljünk rá, hogy ne egyszerre kopasszuk meg a teljes növényt, hagyjunk időt számára regenerálódni.

Az itt felsorolt fajokon kívül díszkertjeinkben számos más olyan növény él, amelyet bár díszcserjeként, vagy díszfaként tartunk, ám termésük fogyasztható.
Ilyen a kétbibés galagonya (Crataegus laevigata), ami erdeinkben sem ritka. A húsos som (Cornus mas) hazánkban szintén honos növény: termései gyümölcslevek, gyümölcslevesek alapanyagai lehetnek. Lekvárként feldolgozva a madárberkenye (Sorbus aucuparia) - nyersen cseranyag-tartalma miatt élvezhetetlen - termései is ízletessé válnak. És itt van még a kertjeinkben gyakran ültetett sóskaborbolya (Berberis vulgaris), amelynek az ősszel érő terméseiből gyümölcsíz, gyümölcstea, pálinka és cukoradalék készíthető.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert

Címkék: gyümölcs, kivi, füge, eperfa, bodza

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Látni és látszani a biciklin

Számos vita folyik arról, hogy biztonságosabb-e a kerékpárúton kerekezni, mint az autók sávját használni.


Déligyümölcsök

Bár már télen is kapható szinte mindenféle gyümölcs, melyek nálunk nyáron teremnek, ezek vagy betároltak, ezért nem ugyanolyan ízűek, vagy a világ másik feléről utaztatták ide őket féléretten...