Bambusz, mint zöldség

A gyűjtemény növényei Gyulán belül a hosszú évek során kétszer is költöztek, de ma már végleges helyükön, egy 2000 négyzetméteres folyóparti kertben leltek otthonra távoli hazájuktól. Ám ennek ellenére igen jól érzik magukat gazdájuk nagy örömére, aki választhat, hogy épp milyen bambuszfaj alkotta „erdőben” múlassa az idejét: a sokféle színes szárú óriás mellett bambuszgyep is megtalálható a telken. A gyulai történelem-néprajz szakos tanár az elmúlt évtizedekben már eddig is sokat tett a bambuszok meghonosításáért hazánkban, ám úgy véli, még lenne tennivaló.

Némelyikük ehető

Az ehető, zsenge bambuszrügyeket május, június táján lehet szedni. Az ehető bambuszok a Phyllostachys nemzetség tagjai, közöttük is vannak ízletesebbek, és kevésbé nagy gasztronómiai értékkel bírók is, e gyűjteményben 19 ehető faj található meg. A rügyeket addig kell felszedni, amíg nem érik el a 30 centiméteres magasságot, mert utána már öregek étkezési célra. Gyors pucolás után öt perc főzés elég, és már ízesíthetők is szójaszósszal, paradicsomszósszal, köretnek vagy egytálételnek is kitűnők. Amellett, hogy a rügyek fogyaszthatók, az üreges bambuszszárakban ételt is lehet készíteni, tehát nem csak konyhai alapanyag, hanem konyhai eszköz is lehet a bambusz. Aki étkezési céllal szeretne bambuszt tartani arra készüljön, hogy az ültetés után a növény pár évig látszólag semmit nem csinál, ám a föld alatt növekszik gyökérrendszere, és egyszer csak „berobban”, és nőni kezd a bambuszerdő, aminek nagy tér és még pár év kell ahhoz, hogy igazán jó ehető vastagságú rügyekkel ajándékozza meg a gondozóját.

Különös növények

Európai léptékben is jelentős a gyulai gyűjtemény, a mintegy 16 bambusznemzetség 102 bambuszfajtájával Európa egyik legnagyobb gyűjteményének egyike ez, ahol kísérőnövényként megtalálhatók banánok, pálmák, fügék, télálló citromok és a bambuszos keleti hangulathoz szintén kötődő lótusz. Körülbelül 1200 bambuszfaj található a Földön, ezeknek a 10 százaléka megtalálható itt, tehát ennyi megélne hazánkban bárhol. Főleg ázsiai fajok, de afrikai, észak-amerikai bambuszok is élnek a kertben. A leggyorsabban növő, és e gyűjteményben megtalálható bambusz a Phyllostachys vivax, ami tavasszal naponta akár 24 centimétert is nő.

A bambuszok különös növények, tavasszal például hallani lehet a növekedésüket olyan serényen hajtanak a föld alatt. Ha belépünk a bambuszerdőbe, ott körülbelül 3 fokkal hűvösebb van, mint kint árnyékban. Nagy László mutatott bambuszból készült pálinkáspoharat, olyan bambuszpipát, melyeknek egyik fele pipa, másik oldala pálinkáspohár, vadászatra alkalmas fúvócsövet, különféle hangszereket (pánsípot, okarinát), de nyílvesszők és azok tartójának is alkalmas a növény szára. Sőt „esőcsináló” bot is készül belőle, melyet, ha lassan forgatunk, esőkopogásra hasonlító hangot ad, és „állítólag” bevonzza a csapadékot. A bambusz építőanyagnak, horgászbotnak, sétapálcának is jó, de kiváló a fűtőértéke is, csak keverni kell más faanyagokkal, mert olajtartalma miatt belobbanásakor hirtelen túl nagy hőt ad. Egyik fajának bársonyos szőrözöttségét régen lekaparták, naranccsal illatosítva púderként használták.