Talajtakarásos zöldségtermesztés

Nem fertőzött, ősszel lehullott falevelekkel is takarhatjuk a talajt

A hazai talajművelési kultúra korábban kevés odafigyelést kapott, emiatt jelentkeztek talaj degradációs folyamatok (erózió, defláció, talajszerkezet-leromlás). A műtrágyázás, ha nem párosul szerves trágya adagolással is, egy idő után lerontja a talaj állapotát. A talaj szerves-anyag tartalma csökken, ezzel romlik a víz- és tápanyag gazdálkodó képessége. Ekkor már hiába műtrágyázunk, az azzal kijuttatott tápanyagok az öntözés hatására hamar a gyökérzóna alá mosódnak.

Ahol a talaj szélhatásnak kitett, ott ha nem kötjük meg a talajt – például növényekkel – a szél folyamatosan tünteti el a termőréteget, ami évről-évre csökkenő vastagságú lesz. Kísérletek igazolják, hogy a talajtakarás sokoldalúan hat a növények növekedésére, a talaj szerkezetére és termőképességére, ugyanakkor részben pótolja a talajművelést is. A helyesen kialakított szerves takaróréteg hatékonyabb párolgáscsökkentő, mint a csupasz talajfelszín, hiszen a földfelszínt a Nap jobban felmelegíti már csak színe miatt is, mint egy szalmával borított talajt. A talajborítás ez esetben csökkenti a párolgási veszteséget.

Emellett a gyomok kelését is gátolja, a terület gyomfertőzöttsége csökken. A talaj cserepesedését is meggátolja a takarás, ami azért lényeges mert egyes talajtípusok hajlamosak hajszálcsövességre. Azaz a víz kis csöves talajképződményeken lejut a talajba, de ezeken a csöveken könnyen ki is párolog. Mindezek mellett a szerves talajtakarás lassú lebomlásával javítja a talaj szerves-anyag tartalmát, és a jótékony mikroorganizmusoknak is kedvező környezetet biztosít.

Ezeket a talajtakarási megoldásokat (a szerves-anyaggal történőket) főként a biotermesztésben alkalmazzák. Ennek egyik oka a folyamat munkaerőigénye, másik, hogy itt tartják be leginkább a minimális talajművelés követelményeinek legjobban megfelelő talajművelési eljárást. Ennek lényege, hogy nincs feltétlen szükség a talaj forgatására a jó termés érdekében, hiszen egy erdőben sem ás senki évente, mégis többszintű növénytársulás jön létre.

Mivel takarjuk a talajt?

Használhatunk mesterséges és szerves anyagokat is talajtakarásra. Mesterséges anyagokból legelterjedtebb a fekete fólia, ám ez csak bizonyos kultúráknál jó (pl. szamóca). Az agroszövet vízáteresztő tulajdonsága miatt már szélesebb körben felhasználható, ám drágább is. Ezek, bár a vízháztartást és a gyommentesítő funkciókat ellátják, de egyik sem képes jótékonyan hatni a talaj szerves-anyag tartalmára és mikroorganizmusaira, sőt. A fekete fólia alatt felforrósodó talajban csekély növényborítás esetén jelentősen csökken a biológiai aktivitás.

Ezért célszerűbb szerves anyagokat használni talajtakarásra. A legjobbak pedig azok, melyeket helyben termelünk meg, hiszen így szállítási költség sem terheli azokat.

A szerves anyagokkal való talajtakarás másik neve a mulcsozás. Ez a természetes életközösségek esetén látható avartakaró szerepét tölti be. A szerves anyag lassan elbomolva a talaj termékenységét javítja, és a humusztartalmat is emeli. A termesztési idény alatt a növényeket a talajtakaró átsegíti az aszályos időszakokon. A csapadék átszivárgása a takaráson lassú, és a takaróanyag jelentős mennyiségű vizet tarthat vissza, emiatt csak jelentősebb esők után várható a növények vízellátottságának javulása. Ezt a hátrányt azonban ellensúlyozza, hogy a talajba került víz hasznosulása jobb, mivel a takarás alatt a nedvesség időben és térben is egyenletesebben oszlik meg. Gyomtalanító hatású is – főként a vastagabb rétegben leterített – szerves anyag a talaj felszínén (fakéreg, faforgács, istállótrágya, gabonaszalma, törek, lekaszált zöldtrágya, falomb, borsószalma, krumpliszár). Esetenként ez búvóhelyül szolgálhat a kártevők, rágcsálók számára, ami részben igaz csak, mert nem csupán a káros, hanem a hasznos élőlényeknek, rovaroknak is menedéke a mulcs.

Leggyakrabban szalmával szokás talajt takarni. Ez jó mert egy homogén anyag, vastagon teríthető, és aranysárga színe miatt visszaveri a Nap sugarait, ami miatt érésgyorsító hatású is, hiszen a levelek a visszavert fényt az alsó részükön is kapják. A szalma használható szamóca, paradicsom, de kis cserjék között is, mint a málna vagy az egres termesztésében. Fenntartása munkaigényes, hiszen alsó része hamar elkezd lebomlani. Használatos még gyümölcsültetvényekben is hol a fák köré fánként 10-25 kilogramm szalma szétterítése indokolt. Ez felválthatja az állandó tányérozás szerepét.

A szalma nehezítheti egyes munkafolyamatok elvégzését, munkagéppel például nehezen járható egy szalmával borított terület – bár ez a probléma egy házikertben nem jelentkezik. Takarás esetén a gyökérzet magasabban helyezkedik majd el. A takarás megszűntével ezért vízutánpótlás szükséges. Fokozódhat e területre a rágcsálók beköltözése. Szeles időben a takarást megmozgathatja a szél. Alma és más tárolásra szánt terményeknél a bomló szalma kálium tartalma ronthatja az eltarthatóságot. A szalma mellett használható még takarásra istállótrágya, kéregzúzalék, fűrészpor vagy faforgács, de kísérleteket végeznek kőmulcs kőliszt, betonliszt komposzttal kevert változataival is.

A szalmás mulcsozás fóliasátorban is jól jöhet, itt e nélkül intenzívebb a gyomosodás, mint szabad ég alatt

A fa tányérja szalmázva kevésbé gyomosodik, nehezebben szárad ki a talaj

A szalma színe miatt a fényt is visszaveri, ez jót tesz a növények fejlődésének, hiszen a leveleket alulról is éri

Dombos mulcsozás egy fa tányérjánál

A fakéreg mulcsoknak a díszkertekben is szerepük van

A fakéreg mulcsnak vannak színezett változatai is, a díszítőérték növelése miatt

A zöldségeskertben már kipalántázáskor leteríthetjük a takarást

A fóliás takarás akkor válasszuk, ha alatta csepegtető öntözőcső fut. Egyébként a szerves takarások jobbak

A szalma kesze-kuszaságának és lazaságának köszönhető, hogy a gyomok alatta, ha kikelnek, akkor sem élik meg hogy kijussanak a szalma árnyékából