Fartükör csere műanyag hajón

A "páciens" egy élemedett korú motorcsónak, amelyet eddig egy beépített Wartburg motor hajtott. Az évek során esedékes javítgatások során azonban nem ügyeltek eléggé a tömítések szakszerűségére, ezért a fartükör megerősítésére szolgáló laminált héj közé beépített keményfa magtest korhadni kezdett. Ez persze csak akkor derült ki, amikor az öregecske és ziháló beépített motort "nyugdíjazták". Kiszerelésekor derült ki a csónak fartükrének kétségbeejtő állapota. Gyors konzílium következett, új résztvevővel, aki az évek során a műanyag hajók javításában kellő gyakorlatot szerzett. A diagnózis egyértelmű volt, a meggyengült hajótükör korhadt merevítését el kell távolítani, és az új, most már farmotor meghajtáshoz igazított fartükör merevítését szendvicsszerűen, belaminálva kell kijavítani. A farmotorhoz pedig egy motorteknő beépítése is célszerűnek látszott. A munka jelentős, ám az öreg, de még jó állapotú hajótest így még sokáig használható lesz.
A javítási munka első fázisában a belső laminált réteget sarokcsiszolóval vágták ki, mégpedig a korhadt fabetét széléig, és a fenék vonaláig. Amint szabaddá vált a hely, a fabetét maradékát is teljesen eltávolították, és külhéj belső oldalát teljesen lecsiszolták, felérdesítették. Ezt körültekintően kell elvégezni, mert különben az új laminátum nem tapad fel kellően a régi felületre. A "Z"-hajtómű kivezetéséhez szükséges nyílást természetesen be kell foltozni, így a külső héjat is javítani kell. A jó kötés érdekében a javítás helyének teljesen tisztának és tökéletesen száraznak kell lennie. A kivágott és már belülről letisztított részek kiszáradását ezért hőlégfúvóval segítették elő. A nyílás széleit lapos szögben lecsiszolták, hogy a foltozott rész jól összeépüljön a régi héj anyagával. Hogy a hajótükör javított felülete majd egy síkba kerüljön az eredetivel, egy acéllemez felerősítésével biztosítható. Ennek belső oldalra kerülő felülete természetesen formaleválasztóval kezelt. A lemez felerősítéséhez elég néhány csavaros szorító, oldalt pedig erős és széles ragasztószalaggal lefogva rögzíthető szilárdan a tükör felületére.
Ezután már elkezdhető a szükségtelen nyílás kifoltozása. Az acéllemez belső oldalára előbb ecsettel finom-, azaz fedőréteget, ún. gél-coatot kell felteríteni. Ezt a fehér színű gyantát puha ecsettel célszerű felkenni, és üvegszálat nem tartalmazhat. A gyanta lehet a későbbi lamináláshoz használt gyanta is, de feszültség és zsugorodás csökkentőként rugalmas gyantát kell hozzákeverni. Ennek mennyisége nem haladhatja meg a 25%-ot. Ez a réteg nem tartalmazhat buborékokat, ezért hagyjuk pihenni, míg a légbuborékok eltávoznak a bekevert gyantából. A felkent fedőréteg megkötése után következhet a külső héj eredeti vastagságra történő laminálása. A befoltozás műveletéhez általában három rétegben felterített, lehengerelt és gyantával átitatott 450-es üvegpaplan, és egy 500 gr/cm2 sűrűségű üvegszövet szükséges. Az üvegszövet felerősítése előtt a foltozott felületet ajánlatos síkban lecsiszolni, hogy a fa maganyag jó felfekvése biztosított legyen.
Ha viszont a poliészter hajótükörnek csak a fabetétjét kell kicserélni, s egyéb sérülést a külső héjon nem találunk, a belső felület teljes letisztítása és felérdesítése után szükségtelen a fent említett foltozó laminálás. Az esetleges repedéseket pedig kitisztítás után gyantából és üvegszálból kevert masszával simítsuk be, majd kikeményedése után simára csiszolva, kemény és rugalmas festékkel bekenve tüntethetjük el a javítás nyomát. Figyelem, a laminálást lehetőleg zárt térben, de mindenképpen árnyékban kell elvégezni, mert a tűző napon hamar gélesedik a gyanta, így szinte lehetetlenné válik a felterítése, és az üvegszálas anyagok átitatás, lehengerlés közbeni tömörítése. Ha azt tapasztaljuk, hogy a henger felszedi a paplanszálait, felső rétegét, akkor a munkát azonnal hagyjuk abba, és a frissiben felrakott paplanrészeket azonnal távolítsuk el, mert később erre már nem lesz módunk. Ezen túlmenően mindig csak annyi gyantát keverjünk be, amennyit egyszerre fel tudunk használni.
Miután az ominózus hajótükrön a nyílást az eredeti falvastagságnyira laminált üvegpaplannal kifoltozták, szintbe csiszolták, lekerült a külső feléről az acéllemez, és a munka most már belül folytatódott tovább. Vízálló rétegeltlemezből kiszabták az új fartükör maganyagát, amit végül is két 16 mm vastag rétegelt lemezből összeragasztva szabtak méretre. Felül azért volt rajta kevés "ráhagyás", mert ez majd később kerül lemunkálásra. A famag teljesen a tükör aljáig ér, lapját gyantába ágyazva és szorítókkal lefogatva ragasztották a helyére, majd a poliészter megszilárdulása után belaminálták a szendvicsszerkezetű tükör belső két paplan, vagy egy paplan és egy üvegszálas szövetrétegből álló fedőrétegét. Ez minden esetben az eredeti rétegvastagsággal legyen azonos.
Az alsó sarkokban és a széleken a paplanrétegeket az eredeti anyagra 3-4 cm-es átfedésekkel dolgozták rá az eredeti héj belső oldalára, majd megszilárdulás után csiszolással simították le az érdes felületeket. Végül a maganyagot felül méretre vágták. A farmotorhoz ugyanis az eredetinél alacsonyabb tükör szükséges, mögé pedig motorteknő lesz beépítve, amely felnyúlik egészen a fartükör eredeti magasságáig, azaz a pereméig.
A motorteknő kialakításához külön formázótestre volt szükség, hogy kellően szilárd egységet alkosson, és utólag könnyen a fartükörhöz lehessen szilárdan rögzíteni. A teknőformát farostlemezből kiszabott darabokból ragasztással állították össze, és a sarkokon egymásra laminált üvegpaplan csíkokkal, külön rádolgozott sarokerősítésekkel kiegészítve készítették el. Két egymásra laminált 400-as paplanréteg és egy 500-as üvegszövet együttes rétege biztosítja a motorteknő szilárdságát. A formatestet nem választották le a teknőidomról, nedvesség elleni védelmét gyanta bevonattal biztosították. Végül a helyére erősítése után a laminált felületeket lecsiszolták, és paraffinos gél-coat bevonattal tették simává a felületi egyenetlenségeket. Ez a réteg alkotta végül a felső finomréteget. A kész motorteknőt ezt követően a fartükör felső élére illesztették, laminálva rögzítették, s hátul az oldalsó lékkamrákhoz egy-egy lábtámmal csatlakoztatták.
Ezután már csak a javítás látható nyomait kellett eltüntetni. Erre - a felületek összecsiszolása után - Neolux zomác, vagy igényesebb eseteknél kétkomponensű, színes poliészter festék a legalkalmasabb. A festéket lehetőleg szórva vigyük fel a javított felületekre, mert az ecsettel felkent festék felülete soha nem lesz kellően sima. Ilyen esetekben az egész tükröt, sőt, az igényesebb hajótulajdonosok az egész hajótestet át szokták festeni, mert a teljes felületi felújításra egy ilyen javítást követően könnyebben rászánják magukat, ami ugyan némi pluszmunkával és költségnövekedéssel jár, de utána az egész hajótest külsőleg sokkal szebb lesz.