Zöldségeskerti praktikák

Sorokba, vagy ágyásokba

Hazánk hobbikertjeiben, házikertjeiben a zöldségnövények soros elrendezése a gyakoribb annak ellenére, hogy ez inkább nagyüzemi méretekben gazdaságosabb, praktikusabb. Ott ugyanis a gépi művelésből adódóan valóban fontos, hogy hosszú egyenes vonalú sorokban ugyanaz a növény legyen, azaz minél ritkábban kelljen a géppel újra ráfordulni a sorokra.
Házikertben azonban az ágyásos művelés számos előnnyel jár a soroshoz viszonyítva. Ágyásos művelésnél könnyebb közlekedni a növények között, hiszen míg sorosnál jórészt csak a sorközökben és a gyalogutakon van módunk elmenni a növények között, addig ágyásos művelésnél minden egyes ágyás körbejárható, ezzel a növények ápolási munkái kényelmesebben végezhetők el.
A vízigényesebb növények ágyásai mellé földből bakhátakat emelhetünk, így aközé öntözve jobban hasznosul a víz, mint soros művelés esetén. Bár a víz megtartására bakhát a soros művelésnél is kialakítható, ám a hosszabb sorok miatt a sor egyik felén már beiszapolódtak a növények, míg a sor végére még csak el sem ért a víz.

Vetésforgó - egy éven belül is

Zöldségeink fajtól és fajtától függően különböző hosszúságú tenyészidejűek. Vannak, amelyeknek a tavasztól őszig tartó időszak sem elegendő a teljes termés beérlelésére, ilyenek például a folyton termő paradicsomok, melyeket az első fagyok pusztítanak el. Ha nem lenne fagy, még hónapokon keresztül teremnének. Ellenpélda a hónapos retek, amely nevével is jelzi; mindössze harminc nap elegendő a vetéstől a felszedésig.
A tenyészidő itt persze nem a növény biológiai tenyészidejére, hanem a gazdaságira vonatkozik. Hiszen a termés betakarítás nem mindig a szó szoros értelmében értendő. Reteknél sem a termését takarítjuk be, hanem a gyökerét, karfiolnál a bimbóját, paprikánál a még éretlen termését. Tehát az egyes növények gazdasági szempontból lényeges tenyészideje lehet rövid, közepes és hosszú.
Főnövényként azokat a fajokat, fajtákat termesztjük, amelyeknek az egész tavasztól őszig tartó tenyészidőszakra szükségük van a termesztés sikeréhez. Elő- és utónövényként a rövid tenyészidejűeket neveljük. Egy rövid tenyészidejű növény - miután betakarítottuk - a helyét átadhatja egy szintén rövid tenyészidejű utónövénynek.
A mezőgazdasági és kertészeti termesztésben a vetésforgó lényege, hogy egy növény betakarítása után olyan másik növény kerüljön ugyanarra a helyre, amelyet nem akadályoz az előtte ott termesztett növény. Miben akadályozhatná? Rokon fajokat (káposzta, karalábé stb.) azért nem célszerű ugyanarra a helyre tenni egymás után, mert rokonságukból adódóan szükségleteik és kártevőik is hasonlóak. Azaz ez esetben az előnövény ugyanazokat a tápanyagokat "zsarolja ki a talajból", melyek az utónövénynek is kellenének. Ugyanazok a kártevők és kórokozók szaporodnak fel a területen az előnövény ideje alatt, amelyekre az utónövény is érzékeny.
Ha nem rokon növényeket teszünk egymást követően ugyanarra a helyre, akkor ezek a problémák nem állnak fenn. A dolog lényege tehát, hogy úgy állítsuk össze a zöldségeskertünk növényeit, hogy ahol hamar lekerül egy növény, ott utána még olyat tudjunk kipalántázni, vagy vetni, ami az őszig még betakarítható. Ilyen rövid tenyészidejű (időbeli hézagpótló) fajtákat találunk a káposztafélék, a retekfélék között, de a zöldhagymát is néhány hét alatt megnevelhetjük magunknak.

Növények társítása

Régi megfigyelések mellett tudományos magyarázatok is alátámasztják, hogy egyes növények jó hatással vannak más növények fejlődésére, kórokozóik elriasztására. Ezeket egymás mellé ültessük. Ezzel szemben mások pont ellenkezőleg, rosszabbul fejlődnek egymás társaságában. A növények másodlagos anyagcsere termékei azok, amik e hatásokat kiváltják.
A monokultúrás termesztés (amikor egy, vagy csak nagyon kevés növényből tartunk sok egyedet) kedvez a betegségeknek és kártevők elszaporodásának. Tehát ha mindenből van egy kevés a kertünkben, akkor már tettünk valamit.
Gyümölcsfák közelében jó hatású a körömvirág, mert riasztja a levéltetveket és a fonálférgeket. Ugyancsak levéltetű riasztó a kerti zsálya, sarkantyúka, fodormenta. A metélő- és fokhagyma a rovarokat tartja távol. Gyümölcsfák köré megéri mézfű, citromfű, borágó töveket ültetni, amelyek - amellett, hogy fűszerként hasznosíthatók a konyhában - vonzzák a méheket, ez pedig kedvez a többi növény beporzásának is. A bazsalikom illatát a legyek és a szúnyogok nem kedvelik, míg a káposztalegyet az izsóp illata irritálja.
Ne társítsuk, ne ültessük egymás közelébe az alábbiakat:
Petrezselyem-fejessaláta, sárgarépa-spenót, sárgarépa-kapor, hagyma-káposzta, burgonya-hagyma, burgonya- napraforgó, retek-izsóp, uborka-burgonya. A paradicsom nem jó társnövénye a karalábénak, köménynek, vöröskáposztának, sárgarépának, petrezselyemnek.
Előnyös a társításuk: sárgarépa-hagyma, burgonya-zöldborsó, fejes saláta-borsó, brokkoli-burgonya, bab-karalábé, karfiol-fejes saláta, petrezselyem-káposzta, paprika-bazsalikom, paradicsom-fokhagyma, uborka-karalábé.