Kiwano, új kerti növények jelenhetnek meg

A közeli képekről tényleg valami földöntúli entitásnak látszik ez a növény, pedig egy hazánkban is jól termelhető kellemes ízű gyümölcs, ami igazából inkább zöldség. A klímaváltozás kapcsán várhatóan a nem is annyira távoli jövőben a táplálékaink jelentősen átalakulnak majd. Lesznek növények, melyeket a megváltozott körülmények miatt már nem lehet majd gazdaságosan termeszteni nálunk. Másokat – melyeket eddig nem lehetett itthon tartani – meg lehet majd, hiszen számukra a megváltozott körülmények az ideálisak.

Gondoljunk csak bele

20-30 éve a füge és gránátalma bokroknak milyen komoly fagyvédelem kellett, hogy túléljék a teleinket. Napjainkban ezeknek már meg sem kottyannak a téli „hidegek”, és egyre többen az olajfáikat és a leanderieket is a kertben, a szabadban teleltetik.

A képen látható termés is lehet, hogy pár év múlva a hazai hobbikertek egyik nagy kedvence lesz, sok más – ma még ismeretlen – társával együtt. Íze édeskés-savanyú, kicsit a kivire emlékeztető, kis sárgadinnyés és citrusos beütéssel. Van, aki banán ízt is érez benne, szóval jellegzetes kiwano íze van. Vitamintartalma magas, koktélokba és szószokba is felhasználható. Afrikában sok helyen termesztik ezt a mi uborkáinkkal rokon fajt. A termés 200-300 gramm, hossza 10-15 cm. Húsát magokkal együtt fogyasztjuk, ami jót tesz a bélperisztaltikának, tehát emésztést segítő, székrekedést megszüntető hatással is bír. Az íze, felhasználása alapján gyümölcs, ám termesztési szempontból zöldség (pont olyan kettősség jellemzi ilyen szempontból, mint a dinnyeféléket), ez ugyanis egy kiwano, vagy tüskés uborka. Latin neve Cucumis metuliferus, ám annak ellenére, hogy hazánkban alig ismert, elég sok neve van már az eddig említetteken túl például, szarvas dinnye, vagy afrikai uborka néven is hivatkoznak rá.

Melegigényes lévén kora tavasszal kell szobában elvetni a magjait, hogy május végén már fejlett példányokat ültethessünk ki. Földön kúszó hajtásai 3-4 méteresek is lehetnek, de ha valamire felfuttatjuk, akkor a termések nem szennyeződnek, kisebb eséllyel fertőződnek patogén gombákkal, baktériumokkal. A vetés és termés között 4 hónap telik el. Az öntözést és a szerves trágyázást meghálálja, így gyorsabban növekszik, és többet terem, ám a szárazságot is jól viseli. Ez nem véletlen, hiszen azon kevés élelmiszernövények egyike, melyek a Kalahári-sivatagban a száraz évszakban is rendelkezésre állnak. A leveleit is fogyasztják őshazájában.

Egy éves kúszónövény, tehát a fagyokkal nálunk elpusztul, ám a féléretten leszedett gyümölcsök jól beérnek. A képeken látható példány is közel egy hónapos utóérlelésen volt az ablakban.